Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

39. fejezet

Már nem sok futam maradt hátra a szezonból és úgy néz ki, hogy megint Charles örülhet a végén, mivel rengeteg pontja van ami már lassan a többieknek behozhatatlan. Szóval ez a futam már el is döntheti a világbajnokságot.
A barátom pozitívan áll a dolgokhoz és egy cseppet sem foglalkozik az állással, inkább már csak élvezni akarja a versenyzést.
- Na mehetünk.- karolta át a derekamat Charles miközben nyomott egy puszit az arcomra. A kezemet megfogva léptünk be a paddock területére, ahol egyből több kamerás is körbevett minket. De ezt már lassan kezdem megszokni.
- Az ott Mick?- néztem a távolba, ahol a szőke hajú fiú egy lány mellett sétált, aki nekem nem volt ismerős.
- Ő bizony. Lehet végre becsajozott.- bólogatott Charles.
- És nem akarta nekem elmondani?- háborodtam fel egyből, mire Charles felnevetett.- Na menjünk arra.- húztam magam után a rajtam röhögő barátomat.
- Sziasztok.- álltam meg mellettük, mire Mick egy kicsit megijedve pillantott rám. Vagy a hirtelen érkezésünk ijesztette meg vagy én. A mellette álló lányra pillantottam, aki kissé megszeppent arccal vizslatott engem. Szimpatikusnak tűnt és az arca is kedvességet sugárzott.
- Muszáj rámhozni a szívinfarktust?- forgatta a szemét Mick.
- Bocs, ha megijesztettelek. Csak gondoltuk, hogy ideköszönünk, ha neked már nem állt szándékodban bemutatni a barátnődnek.- vigyorogtam rá, mire csak felsóhajtott.
- Ez nem véletlen.- vigyorgott vissza rám, mire csúnyán néztem rá.- Jó, csak vicceltem.- karolta át nevetve a vállam pár pillanatra.- Szóval ő itt a barátnőm Victoria.- mutatott a lányra.- Ők pedig Mia, aki konkrétan a húgom és a barátja Charles.- mutatott be minket egymásnak.
- Szia. - mosolyogtam a lányra, aki viszonozta a gesztusom. Még beszélgettünk pár szót, de utána mindenkinek dolga volt, így sietősen távoztunk. Éppen beértünk a reggeli megbeszélésre, ahol a futammal kapcsolatos dolgok hangzottak el. Apa még beszélt valamit Charlessal én addig Arthurhoz léptem, aki már rám várt, hogy menjünk edzeni.
Miután végeztünk Arthurt Lily várta, hogy töltsenek együtt egy kis időt. Annyira édesek együtt.
Én pedig a barátom keresésére indultam, akit a motorhomeunk közelében találtam meg, és éppen egy lánnyal fotózkodott. Miután készen lett a kép még beszéltek pár szót és Charles be is lépett a motorhomeba én pedig nem sokkal utána követtem őt.
Bent Charles mellé ültem, aki egyből megához húzott és adott egy puszit a hajamba.
- Austin mondta, hogy este menjünk el egy buliba, de én nem akarok.- motyogta miközben a fejét a nyakamba fúrta.
- Én se nagyon.- húztam el a számat. Mostanában nem sok jó emlék köt hozzájuk...
- De ha elmennénk esküszöm, hogy nem iszok és végig veled leszek.- pillantott fel rám, mire elmosolyodtam.
- Jó.- bólintottam.
Charles anyukája lépett hozzánk, aki ezen a hétvégén itt van Lorenzoval együtt.
- Szia anya.- mosolygott rá Charles.
- Kincsem. Ne hozd rám a frászt légyszíves.- figyelmeztette Pascale Charlest, mire felnevettünk. Kevés futamon van kint és a legtöbbön pont akkor, amikor Charles valamilyen balesetet szenved, vagy nagyon agresszívan vezet.
- Nem fogom.- bólintott Charles nevetve. Azt én is nagyon remélem.

A pilótaparádé után nem sokkal kezdődött is a rajt procedúra és utána a verseny.
Pascale, Lorenzo és Austin között ülve követtem az eseményeket.
- Meg fogja csinálni.- bólogatott elszántan Austin.- Kétszeres világbajnok lesz ma.- folytatta.
- Így legyen.- suttogtam a tv képernyőre koncentrálva. Éppen öldöklő csatát vívtak Maxszal, ami szerintem még éppen a normális keretek között volt, de Charles így is kapott egy 5 másodperces büntetést.
- Menjenek a picsába. Hát semmit nem csinált könyörgöm.- kiáltott fel Austin és a csapat többi tagja is elkezdett egyből felháborodni. Amit a legjobban utálok az az igazságtalanság. És sajnos ebben a sportban nagyon sokszor találkozok vele.
- Miért mindig őt bántják?- kérdeztem magam elé meredve halkan.
- Mindig a legjobbakat bántják.- pillantott rám szomorú mosollyal Lorenzo és megsimította a hátam vígasztalás képpen.
Charles egyből kiakadt amikor meghallotta, hogy kapott büntetést, amit a boxkiállásánál le kell töltenie. És teljesen jogosan akadt ki. Semmi szabálytalant nem csinált.
- Jó, mindegy. Csináljuk tovább. Még nincsen semmi veszve.- mondta kissé megnyugodva a rádión, mire szavai hallatán elmosolyodtam.
- Így van. Te meg tudod csinálni. És meg is fogod.- bíztatta őt apa.
Elérkezett az idő amikor kihívták Charlest a boxba. Megvárták az 5 másodpercet és után készen is volt a gyors kerékcsere. Max Charles után 7 körrel jött ki, mi pedig figyelmesen néztük, hogy vissza tud e érni elé vagy mégsem. Végre egyszer mellénk állt a szerencse is, mivel a Redbull egész lassú kerékcserét produkált, ami rájuk nem jellemző, így Max csak Charles mögé érkezett vissza.
A verseny vége felé Max szenvedett a gumikkal és még két poziciót visszaesett, így Arthur jött fel a második helyre a harmadikra pedig Lando. Így Charles nyerte a futamot és a világbajnokságot is.
- Ezazz.- pattantunk fel mind egyből boldogan örjöngve. Gyorsan kiszaladtunk és vártuk Charlest, aki ahogy kiszált a kocsijából egyből hozzánk jött és szorosan megölelgetett mindenkit. A sisakját odaadta Austinnak, így Pascaleval kedvünkre puszilgathattuk össze az arcát és folythattuk meg örömünkben.
- Olyan büszke vagyok rád.- öleltem szorosan magamhoz. Charles mosolyogva csókolt meg és lépett oda a többiekhez is.