Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

35. fejezet

A verseny napján reggel már a pályára menve is rengeteg rajongó várt minket. Hangosan éljenezték a srácokat és skandálták a nevüket. Charles és Arthur hihetetlen türelmesen és tele szeretettel mentek a rajongókhoz aláírást osztogatni, mi pedig nyugodtan vártuk őket.
- Már alig várom, hogy előttük versenyezzek.- állt mellém Charles nagy mosollyal az arcán, mikor elindultunk be a paddockba.- És, hogy nyerjek.
- Úgy lesz.- pillantottam fel rá mosolyogva, mire ő a kezemre kulcsolta a sajátját és nyomott egy puszit a homlokomra.
A motorhomeba érve megvolt a szokásos csapatmegbeszélés, így most végre Charleséknak van egy pár szabad percük. Charles a vállamon pihentette a fejét, miközben hallgattuk, hogy Arthur a fotelban elterülve beszélget Austinnal.
Hirtelen kinyílt az ajtó és Marcot pillantottuk meg.
- Hű anyám. Ti aztán ki vagytok készülve.- nézett végig rajtunk mosolyogva.- És még nincs is vége a sok programnak.
- Most szívjuk fel magunkat.- motyogta Charles miközben felemelte a fejét.
- Jó, mert ha megjön Luca, akkor nem fogsz tudni tőle pihenni.- nevetett fel Marco a keresztfia hiperaktivitásáról beszélve.
- Azt hittem, hogy veled jön.- pillantottam rá.
- Áh nem. Az apját és az anyját jobban szereti.- legyintett Marco és leült Austin mellé.
- Meghívtad a szüleit is?- néztem Charlesra döbbenten. Azt tudtam, hogy Luca kapott VIP belépőt, de azt nem, hogy Matteoék is.
- Persze.- bólintott rámpillantva.
- Annyira aranyos vagy.- olvadtam el egyből, és szorosan megöleltem. Elosztogatja a VIP jegyeit az én családtagjaimra.
- Ez nem nagy dolog.- mondta és nyomott egy puszit a nyakamba.
- Nekem az.- vágtam rá és végszóra meg is érkezett a kis Luca a szüleivel. A kissrác ahogy meglátta Charlest, felcsillant a szeme, és egyből iderohant hozzá. Annyira imádja őt.
- Szia te nagyfiú.- ölelte magához Charles, amit Luca vigyorogva fogadott. A szülei, Marcoék és én csak mosolyogva néztük a jelenetet.
- Szia Mia.- pillantott rám is a kissrác, amikor elengedte Charlest, és hozzám lépve engem is megölelt.
- Hű, én is kapok ölelést?- vigyorodtam el magamhoz szorítva őt.
- Ne szokd meg.- nézett a szemembe, mire mindenki felröhögött. Egyem meg de édesek a 7 évesek.
- Ezt megérdemelted.- hallottam a bátyám hangját.
- De azért szeretlek. - vigyorgott rám Luca, mire nevetve bólogattam. Egyből Charleshoz fordúlt, aki a szüleivel váltott pár szót, de a kissrác ahogy megjelent mellette, csakis vele foglalkozott.
- Mennyire cuki már.- nézte mosolyogva Arthur is. Egyetértek.
Charles mindent megmutatott Lucanak, ami érdekelte őt, utána pedig kimentünk és a boxutcába sétáltunk.
- Mia. Gyere velünk.- fogta meg a kezem Luca, ahogy mellé értem. A másik kezével Charlesét fogta, aki mosolyogva nézett rám.
- A kis család.- vigyorgott ránk Daniel, amikor megálltunk mellette.- Édesek vagytok így együtt.
- Kösz.- nevetett fel Charles.
- Hű imádom ezt a helyet.- ugrálgatott össze-vissza Luca, amit mi is és a szerelők is mosolyogva figyeltek.
Kezdődött a verseny, így Luca is visszament a szüleihez, és ragyogó mosollyal követte az eseményeket, vagyis azt, hogy a kedvence nyer.
A barátom vigyorogva szállt ki a kocsijából és a csapat nyakába ugrott. Utána én is kaptam tőle egy gyors csókot.
Mindenhol csak a piros füstbombákat láttam és a nagy éljenzést, amikor Charles kilépett a podiumra. Mikor a magasba emelte a kupát az olasz közönség konkrétan megőrült.
- Na ünneplünk.- karolta át az edzője Charlest.
- Jó.- bólintott a barátom nevetve és hozzám lépett, mire egyből kezeim körülfontam a nyakán és szorosan magamhoz húzva megcsókoltam.
- Jólvan nyáladzatok nyugodtan.- motyogta Austin és lelépett, mire elmosolyodtam.
- Már nagyon át szeretnék öltözni.- mondta Charles.
- Akkor menjünk.- fogtam meg a kezét és elindultunk az öltözőjéhez.

Milánóba érve anyáék házához vettük az irányt. Ma itt alszunk, mivel anya azt akarta, hogy ha már amúgy is itt vagyunk töltsünk vele is egy kis időt.
- Édeseim végre, hogy megjöttetek.- ölelte magához egyből Charlest, amit csak mosolyogva néztem. Tényleg őt szereti a legjobban.
- Csináltam egy csomó mindent, mert nem tudtam, hogy mit ennétek.- pillantott végig rajtunk és az étkezőbe mentünk ahol az asztal tele volt finomabbnál finomabb ételekkel.
- Én bármit megeszek. Csak végre egyek már rendes kaját.- vágta rá Austin.- És itt amúgy is imádok enni.- foglalt is helyet egyből.
- Édesem te nem hoztad a barátnőd?- pillantott anya Arthurra.- Hozhattad volna nyugodtan. Elfér és szívesen látjuk őt is.- mondta neki, mire Arthur mosolyogva válaszolt neki miközben leültünk enni. Marco és Carina a kis cuki Violát próbálta meg etetni. Apa Austin apjával és Matteoval beszélt, anya pedig Charlestól ájult el. Én pedig Austinnal, Arthurral és Mickkel faggattam Alexet, a nem régen játszott meccséről. Imádom minden pillanatát, amikor a családommal így lehetek.