Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

30. fejezet

Mia szemszöge

Amikor otthon vagy azt veszed észre, hogy egyre gyorsabban tellik az idő. Még csak most kezdődött el a nyári szünet, de már szinte vége is van.
Charlessal egy csomó mindent csináltunk a szünetben. Voltunk hajókázni, szörfözni, akkor 3 csodálatos napot eltöltöttünk Mallorcán, persze voltunk anyáéknál is egész sokat. És Olaszországot is felfedeztük. Ezek mellett pedig minden reggel futottunk egy pár kilómétert, a Leclerc családdal is rengeteg időt töltöttünk. Charles barátaival is sokat voltunk, velük is nyaraltunk pár napot. És Charlest meg akartam tanítani muffint sütni, de ezt inkább nem részletezném...
Most pedig egy nagy közös nyaralásra készülünk Balira az én családommal, Charles családjával és Austinékkal. A szokásos csapat.
- Meg van mindened?- léptem be a szobánkba, ahol éppen Charles pakolgatta a cuccait.
- Nekem te vagy a mindenem.- állt fel és elém lépett.- Szóval igen. Meg van minden.- bólintott én pedig mosolyogva öleltem magamhoz. A nyáron szintet lépett a kapcsolatunk ez biztos. Eddig is szerettük egymást, de ez mostanra csak nőtt. Ragaszkodunk egymáshoz nagyon. Igazából amikor összeköltöztünk akkor egy kicsit féltem, hogy milyen lesz a közös életünk. Az együtt lakás, meg minden. Féltem, hogy meg fog únni engem Charles, vagy ebben a nagy házban elkerüljük egymást vagy valami ilyesmi, de szerencsére ez mind csak hülye elmélet volt. Sőt, ha lehet mindig együtt vagyunk.
- Mehetünk szépségem?- simította meg az arcomat kezével, mire felé pillantottam.
- Mehetünk.- bólintottam, és nyomtam egy puszit a szájára, amit Charles nem hagyot annyiban, így gyorsan hosszú csókká varázsolta.
- Na mostmár tényleg mehetünk.- mondta vigyorogva és tőlem ellépve megfogta a bőröndöket és levitte az ajtóhoz.
Taxival mentünk a reptérre, ahol vártunk pár percet, míg a Leclerc család megérkezett.
- Csá.- állt meg mellettünk vigyorogva Arthur bőrödjével a kezében. Pascale és Lorenzo pedig kicsit lemaradva követték őt.
- Sziasztok kincseim.- mosolygott ránk Pascale és meg is ölelt minket. Mind felszálltunk a magángépre. Én leültem az egyik ablak melletti ülésre, mellém Charles velünk szembe pedig Pascale foglalt helyet.
-Na ez hosszú lesz, szóval szerintem alszok.- közölte velünk Charles a terveit.
- Jó.- legyintett Pascale.- Mi addig is kibeszélünk Miával.- vigyorgott rám.
- Így van.- bólogattam Charlesra pillantva.
- Nyugodtan. Úgy se tudsz neki olyat mondani, ami annyira meghatná, hogy utána többé rám sem néz.- mondta Charles a vállát vonva.
- Igaz. - mosolygott ránk az anyukája. Charles gondolt egyet és a vállamra hajtotta a fejét.
- Kicsit csontos.- motyogta, mire felnevettem. Előhalászott valahonnan egy párnát és a feje alá tette.- Máris jobb.- sóhajtott egy jó nagyot.
- Szörnyű vagy kisfiam.- ingatta a fejét bosszúsan az anyukája, míg én nyomtam Charles arcára egy puszit.

A nyaralóba megérkezve Marcot és a kis Violat pillantottuk meg legelőször. A bátyám éppen a vigyorgó kislánya szájába próbált valamit beleerőszakolni, ami Violanak nem nagyon tetszett. A kislány felpillantott és meglátott minket.
- Mia.- mondta ki a nevemet boldogan és integetett nekem, mire elvigyorodtam. Egyem meg de édes.
- De cuki.- mosolyodott el Arthur is. Marco is felnézett a kislánya hangjára, így mosolyogva köszöntött minket, de én egyből Viola felé fordúltam és leültem az etetőszéke mellé.
- Mit eszel édesem?-néztem rá a bébiételes üvegre és a kezembe vettem. Sütőtök. Fhúj.
- Csodálkozol, hogy nem eszi? Ezt én se enném meg.- fintorogtam felpillantva a bátyámra, aki Leclercékkel beszélgetett.
- Pont ezt mondta anya is, hogy olyan, mint te. Te se szeretted a sütőtököt.- nézett rám szemforgatva. Viola az apukája szavai hallatán vigyorogva nézett rám, mire nyomtam egy puszit a buksijára.
- Nah jó, ha neked is ezt kell enni, akkor segítek benne.- húztam el a számat és egy másik tiszta kanalat felkapva megkóstoltam a bébiételt. - Pfuj.- nyeltem le a sütőtökös ételt, mire a kicsilány gondolom a fejem láttán felnevetett.- Most te jösz.- nyomtam óvatosan a szájába a kaját, mire elfintorodott, de ügyesen lenyelte.- Na látod, neked ez jobban megy, mint nekem.- mosolyodtam el.
- Kösz szépen Mia.- paskolta meg a vállamat Marco.- Folytathatod is.- vigyorgott rám. A kislány nagy cuki szemeivel pillantott rám és gondolom várta, hogy egyek egy kanállal az ételéből, mert én következtem. Időközben megjelentek anyáék is, akik egyből köszöntötték a Leclerc családot. Én eközben folyamatosan fintorogva ettem a bébiételt Violával együtt. Legalább a próbálkozásom sikeres volt, mert a kislány így egész sokat evett ebből a szörnyűségből velem együtt.
- Na ennyi is volt hála égnek.- sóhajtottam egy nagyot, amikor kiűrült az üveg.
- Kincsem. De ügyes vagy.- lépett hozzánk Carina, amikor meglátta, hogy végeztünk.- Köszi szépen Mia, hogy megetetted.- mosolygott rám.
- Ennek szörnyű íze van.- mutattam az üvegre.- Viola se nagyon akarta megenni, ezért segítettem neki. Így jobban ment.
- Köszi.- ölelt magához a sógornőm.
Leültünk mind az étkezőben lévő nagy asztalhoz. Charles mellé huppanva a finom ételekre pillantottam. Ez a szörnyű bébikaja után kellesz is.
- Finom volt a bébiétel?- kérdezte Charles felém fordúlva.
- Szörnyű volt.- ingattam a fejem sóhajtva, mire Charles felnevetett.- De legalább így evett belőle.- vontam meg a vállam.
- Imádlak.- mosolyodott el és nyomott egy puszit az arcomra.