Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

36. fejezet

Charles szemszöge

Miának egy szörnyen hosszú továbbképzésen kell részt vennie, itt Olaszországban, nekem pedig nincsen semmi dolgom, így Arthurral és Austinnal az egyik milánói étteremhez vettük az irányt. Imádom az olasz ételeket. Néha már egyébként úgy érzem, hogy én is olasz vagyok. Leültünk az egyik eldugottabb asztalhoz, és rendeltünk.
- Szóval meddig fog tartani?- érdeklődtem Austintól Mia továbbképzéséről.
- Sokáig. Én is voltam nem régen és utáltam.- sóhajtott.
- Szuper.- motyogtam. Annyira szeretnék Miával lenni.
- Bocs, elintézek gyorsan egy telefont.- állt fel az edzőm és ketten hagyott minket az öcsémmel.
- Jó, hogy nincsenek itt olyan sokan.- nézett körbe Arthur.
- Aham.- bólogattam.
Hirtelen egy lány termett mellettünk, mire mindketten felnéztünk rá. Kissé őszes, platinaszőke hajú lány volt, körülbelül velünk egyidős lehetett.
- Sziasztok.- ült le velünk szembe Austin helyére, mire kikerekedett a szemem. Mégis miért?
- Helló.- próbáltam rá mosolyogni, de ez nem igazán jött össze. Annyira fura.
- Még be sem mutatkoztam.- vigyorgott rám.- Gemma vagyok. Nagyon örülök.- mondta el a nevét, ami nagyon ismerősen csengett. De basszus honnan? Rápillantottam Arthurra, aki szintén értetlen kifejezéssel meredt rám.- Tudod régen a barátnőddel, Miával egy osztályba jártunk. Még jóban is voltunk.- mondta érdekes kiejtéssel a barátnőm szót. Basszus. És most esett le, hogy ki is ez a csaj. Valószínüleg az a lány, akivel Christian többször is megcsalta Miát.
- Értem.- motyogtam. Pedig igazából nem értettem, hogy most miért mutatkozott be, miért ül ide és leginkább mit akar tőlem.
- Igazából nem nagyon vagyok a rajongód, sose néztem a Forma-1-et, de nyilván nem vagyok vak látom, hogy nézel ki.- kacsingatott rám, mire csak pislogni tudtam. Istenem valaki segítsen rajtam.- Csak azt nem értem, hogy mégis miért Mia a baratnőd.
- Már bocs, hogy beleszólok, de ehhez semmi közöd.- pillantott rá Arthur.
- Nem neked mondtam.- nézett csúnyán rá a lány. - Egyébként még Miáról annyit, hogy soha senkit nem értékel. Senki nem elég jó neki. Nem is csodálkozok, hogy ennyien utálják.- magyarázott folyamatosan amivel már eleggé felhúzta az agyam.
- Bocs, de befognád?- szóltam közbe dühösen. - Semmi jogod nincs így beszélni a barátnőmről. Főleg ennyi hülyeséget.- akadtam ki.
- Majd meglátod, amikor elhagy valaki másért. Én szóltam.- vonta meg a vállát.- Egyébként sokat is képzel magáról, azt hiszi, hogy körülötte forog a világ és mindig mindent megkap.
- Te féltékeny vagy Miára.- állapította meg Arthur az igazat.
- Rá? Én? Soha.- tiltakozott egyből Gemma.- Christian is inkább engem választott, mint őt.- mondta, én pedig Christian neve hallatán ökölbe szorítottam a kezem.
- De úgy tudom, hogy rajtad is sikerült túllépnie.- szóltam közbe.
- Most rólatok van szó.- húzta össze a szemeit.- És csak, hogy tudd én sokkal, de sokkal jobb vagyok, mint Mia. És én sokkal több mindent tudnék neked adni, ha szeretnéd.- nézett a szemembe.
- Nem szeretném. Nagyon nem.- vágtam rá egyből.- Én szeretem Miát.
- Majd elmúlik.- legyintett, mire kikerekedett a szemem. Hát ez bolond.- Én itt vagyok.- húzta ki magát, hogy jobban lássam a dekoltázsát, de ez engem egy kicsit sem érdekelt.
- Te mégis mi a francot csinálsz itt?- jelent meg Austin és az ő helyén ülő lányra nézett.
- Szia Austin.- vigyorgott rá.
- Na huzzál innen.- förmedt rá az edzőm kicsit sem kedvesen.- Mégis minek vagy itt? Mit akarsz?
- Charlest.- vágta rá nem kertelve.
- Hahaha.- röhögte ki Austin.- Vicces. Mindig azt akarod elvenni, ami a Miáé?
- Ő nem érdemli meg.- emelte meg az állát a lány.
- Hű anyám.- fogta a fejét Austin.- Nekem elegem van belőled. Egyszer elmondom és utána lelépsz, vagy kiraklak innen. Nem. Lesz. Soha. A. Tiéd.- mondta tagolva a lány arcába, aki erre inkább csak szemforgatva lelépett.- Túléltétek?- pillantott felváltva rám és Arthurra.
- Nehezen.- szólaltam meg még mindig sokkoltan.
- Basszus, ez mit képzelt?- kérdezte Arthur értetlenül.- Azt hitte, hogy majd Charles miatta egyből ott hagyja Miát?
- Azt bizony.- bólintott Austin.
- Hát ez soha nem fog megtörténni.- mondtam magabiztosan. Imádom a barátnőmet, ő a legcsodálatosabb dolog az életemben és soha nem akarom elveszíteni.