Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

43. fejezet

Nyakunkon a szilveszter. Megint Milánóban fogjuk tölteni, de most jönnek velünk Charles barátai is, akik hallottak a legendás Milánói szilveszteri bulikról, így ők sem akarják ezt kihagyni. De most nem Austinék háza lesz a bulihely, hanem egy híres klub, ahol biztosan rengetegen lesznek.
Mi Charlessal hamarabb jöttünk, mivel anyáékkal is akartunk karácsonyozni. Jó volt velük is tölteni egy kis időt.
- Itt vannak Ricciardoék.- pillantott fel a telefonjából rám Charles, mire körbenéztem a téren. Milánó egyik legnevezetesebb helyén állunk éppen a dóm előtt és Charles barátjait várjuk.
- Ühüm.- bólintottam jobbra nézve.- Ott jönnek.- vettem észre a nagy társaságot.- Hugonak barátnője van?- kérdeztem a barátomat.
- Valami olyasmi.- nevetett fel Charles miközben szorosan magához húzott.- Nála sose lehet tudni.
Thomas és a barátnője Sandra, Nico, Joris, Ricciardo és a terhes barátnője Marta, Hugo és a vele érkező lány, akit még nem ismerünk mind felénk tartottak. Mosolyogva néztem őket, amikor hozzánk értek. Mind megölelték Charlest és engem is, ami meglepett, de nagyon örültem neki.
- Mikor fognak minket észrevenni az emberek?- nézett körbe Hugo, aki bemutatta nekünk a barátnőjét, Inezt.
- Pillantok kérdése.- feleltem. Egész sokan voltak most is itt, mint általában. És azt mindenki tudja, hogy az olaszok élnek-halnak Charlesért.
- Jó, húzzunk innen.- bólintott Ricciardo.- Menjünk együnk valamit.- mondta és mi egyből egyet értettünk. Az egyik híresebb étteremhez mentünk, amit én személy szerint nagyon imádok. Sokat jártunk ide régebben.
Rendelés után a srácok külön elkezdtek beszélgetni, így én Marta mellé ültem a másik két lánnyal együtt.
- Alig várom már, hogy megszülessen a kis csöpségem.- simította kezét a nagy gömbölyödő hasára, mire elmosolyodtam.- Úgy babázgatnék már vele.
- Elhiszem.- bólintott Sandra.- A fiúk el fogják kényeztetni a kis angyalkát.- nevetett fel.
- Az tuti.- értettünk egyet.
- Én amúgy is kislányt szerettem volna mindig.- mosolyodott el Marta. Melyik nő ne szeretne egy kislányt?- A srácok pedig tuti, hogy egyszer nagyon jó apák lesznek. Charles imádja a gyerekeket.- pillantott rám.
- Igen.- mosolyodtam el a szemben velem ülő barátomra pillatva. Vagyis már vőlegényem.- De a gyerekek is imádják őt. Az unokaöcsém szó szerint csak vele lenne mindig, amikor találkoznak. És a bátyámék kislánya is odavan érte.
- Úúú hány éves?- csillant fel Marta szeme, amikor szóbahoztam a kis Violát.
- Most lesz egy éves.- néztem rá mosolyogva.- Én is nagyon szeretek vele lenni. Újraélem a gyerekkoromat.- nevettem fel.
- Hogyhogy?- pillantott felém kíváncsian Sandra.
- Hát a családban én voltam az egyetlen lány gyerek. Szóval mindig azt kellett néznem és csinálnom, amit a fiúk akartak. De most Violaval végre én is nézhetek mondjuk valami hercegnős mesét vagy babázhatok vele.- mondta, és mire mind elnevettük magunkat.
- Én megőrültem volna csak fiúkkal.- húzta el a száját Marta.
- Hát majdnem az lett velem is.- vontam meg a vállam nevetve.
Visszaültem Charles mellé, amikor megkaptuk a rendelt ételeinket. A barátomat a rajongói itt is megtalálták és kértek tőle aláírást vagy képet, amit Charles csak mosolyogva meg is tett.
- Azok ott nem Marcoék?- biccentett a barátom az éppen belépők felé.
- De.- bólogattam. Marco, Carina és a kis csöpség Viola. - Köszönök nekik.- pillantottam fel Charlesra, aki mosolyogva kiengedett.
- Hívd ide őket nyugodtan.- szólt még utánam.

Charles szemszöge

- Ki az a Marco?- pillantott rám Nico, amikor elment Mia.
- A bátyja.- mondtam miközben rájuk pillantottam. Mia vigyorogva fogta a kezébe a kis Violát, amin elmosolyodtam. A kicsilány is örült neki, mivel kicsi kezeit a barátnőm nyaka köré fogta és szorosan odahajolt hozzá, mintha megölelné.
- Oh de édesek.- mosolyodott el Marta is.
- Komolyan ő a bátyja?- döbbent le Hugo.
- Igen. Miért?- kérdeztem felé fordúlva.
- Találkoztam már vele régebben boxmeccsen.- magyarázta meg.- És ti amúgy jóban vagytok?
- Persze.- bólintottam. És nagyon is örülök ennek.
- Nagy mázli, hogy bír téged, mert szerintem ha nem így lenne kinyiffantana. Nagyon durván tud boxolni.- bólogatott Hugo.
- Engem mindenki bír.- vigyorodtam el.
- Tudjuk.- legyintett Ricciardo.
- Amúgy nem hasonlítanak.- nézte őket Sandra.
- Egy kicsit sem.- értettem egyet.
- Beszéljünk már a cuki kislányról.- szólt közbe Marta. Egyértelmű, hogy mostanában csak is a gyerekeken jár az esze.
- Violának hívják. Egy kis tünemény. Most lesz 1 éves.- mosolyodtam el.
- Nagyon szereti Miát.- mondta Joris.
- És Mia is őt.- vigyorodtam el miközben ők odaértek hozzánk és én gyorsan bemutattam őket egymásnak.
- Charles.- vigyorodott el a kis csöpség, ahogy megpillantott és már felém kalimpált kis kezeivel.
- Na eddig voltam én jó.- forgatta a szemét Mia vigyorogva és átadta nekem a kislányt.
- Téged szeret a legjobban.- mosolygott rám Carina.
- Istenem de édes.- pillantott Violára Marta olvadozva.
- Tied is kislány lesz?- mosolygott rá Carina.
- Igen. Már alig várjuk.- fogta meg Ricciardo kezét. Marta egyből elkezdett kérdezősködni a lánytól, így ők el voltak. Hugo meg éppen Marcot fárasztotta egy kicsit pár boxos kérdéssel.
- Mia.- szólt a kis Viola a barátnőmnek, aki egyből csillogó szemekkel pillantott a kislányra.
- Mondjad kicsim.- simogatta meg Mia a picur pofiját. Annyira imádom, hogy ilyen aranyos a gyerekekkel. És ekkor Viola valamit elkezdett hablatyolni babanyelven, amiből mi egy szót sem értettünk. Mia nevetve figyelte és próbálta kitalálni, hogy mit akarhat. Kevés sikerrel.
- Ezt imádom a legjobban. Hogy igazából egy kész fejtörő. Most ebből jöjjünk rá, hogy mit szeretne.- fogta a fejét Carina felénk pillantva.
- Szerintem rájöttem.- hallottam meg Mia hangját, mire érdeklődve pillantottam rá.- Mesét szeretne nézni.- mondta ki, mire a kislány vigyorogva tapsikolt. Szóval Mia kitalálta.
- Majd otthon nézel kicsim.- mosolygott rá az anyukája.- Nem sokára megyünk haza.
- Majd nézünk együtt jó?- csikizte meg Mia, mire a kislány csilingelő hangja töltötte be a társaságunkat.
- Imádja Miát.- vigyorgott ránk Carina.- Na de szerintem mi megyünk.- állt fel, mire a kezébe adtam a kis cukiságot.
- Jösztök akkor holnap?- kérdeztem tőle és Marcotól.
- Anya azt mondta, hogy szívesen vigyáznak rá, de még nem tudjuk.- sóhajtotta Mia bátyja. Elköszönés után gyorsan el is mentek, mivel a kis Viola egyre inkább kezdett hisztis lenni, mivel gondolom álmos.
Az étteremből kiérve a srácok mindenképpen körül szerettek volna nézni, így körbejártuk a várost.
- Ez szerintem tetszeni fog nektek.- lépett mellénk hirtelen Joris a kamerájával a kezében, amit felénk mutatott. A képet az étteremben csinálta, amikor Violát a kezemben tartottam és mosolyogva figyeltem, hogy Mia a kislánnyal játszik. Annyira jó kép lett.
- Hű. Ez olyan aranyos kép.- pillantott rá Mia, utána pedig rám, mire átkaroltam és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Olyan, mintha a ti gyereketek lenne.- vigyorgott hátra fordúlva ránk Hugo.
- Kösz.- nevettem fel. És igazából igaza van ennek a hülyegyereknek. Pont úgy törődünk vele és szeretjük, mintha a sajátunk lenne. Remélem egyszer nekünk is lesznek gyerekeink...
Mia a lányokkal sétált tovább előttünk, én pedig Joris mellett követtem őket a srácokkal.
- Komolyan olyan, mintha ti lennétek a szülei.- vigyorgott rám Hugo.
- Jó, fejezd már be.- legyintettem röhögve.
- Miért? Nem szeretnétek babát?- pillantott rám a szempilláit rebegtetve miközben a kezét a szívére tette. A srácok pedig csak vihogva figyeltek minket.
- Dehogynem. Vagyis én igen. Miát nem tudom. Még nem beszéltünk ilyesmiről.- sóhajtottam.- Igazából miért nem rólad beszélünk és az új barátnődről?- kérdeztem.
- Ahh ti érdekesebbek vagytok. A miénk nem nagy sztori.- legyintett.- Egy buliban találkoztunk. Csaptam neki a szelet, mert hát jól néz ki.- mutatott a barátnője felé, mire csak a szememet forgattam. Szegény sose nő fel.- Utána pedig jött magától.
- Jah, neki így megy.- szólt közbe Nico, mellette Joris pedig csak bólogatott. A szinglik a csapatban.
A lányok hirtelen megálltak előttünk, mivel elérkeztünk a Galleriahoz. Milánó egyik leghíresebb sétálóutcájához. Ahol, mint mindig rengeteg ember volt.
- El ne vessz itt nekem.- léptem Miához és a kezemet szorosan rákulcsoltam az övére, mire aranyosan rámmosolygott.
- Jó, és velünk mi lesz?- nézett ránk vigyorogva Nico.
- Én nem fogom meg a kezed. Ne is várj arra.- ingatta a fejét egyből Joris, aki szintén egyedül ácsorgott.
- Na szép.- forgatta a szemét Nico, mi pedig felröhögtünk és elindultunk.
A Galleria közepére érve megpillantottuk a padlón lévő bikát, amiről már sokan hallottunk. A legenda szerint a sarkunkon kell háromszor körbeforogni rajta, és ez szerencsét hoz.
- Én már egy csomószor forogtam rajta mint egy idióta és nem nevezném azóta magam szerencsésnek.- motyogta Mia szemforgatva, mire szórakozottan pillantottam le rá.
- Miért is nem? Hiszen Charles Leclerc menyasszonya vagy.- vigyorogtam rá, mire Mia felnevetett.
- Igazad van. Megis szerencsés vagyok.- mosolygott rám és utána egy hosszú csókot nyomott ajkaimra. Oldalra pillantva láttam, hogy a barátaim egymás után nagyban forognak, amit mindketten nevetve figyeltünk.
- Mennyit is kell?- kérdezte Hugo.
- Csak hármat.- legyintettem röhögve, mivel a barátom lassal a szédülés határán volt annyit forgott.
- Hamarabb is mondhattad volna.- állt meg és kissé becsukta a szemét, mert a tekintete még mindig forgott.- De hátha duplán szerencsés leszek.
- Úgy legyen.- paskoltam meg a hátát.

Másnap Miával kézenfogva léptünk be a szülei konyhájába. Tegnap a srácokkal a kis városnézésünk után ők visszamentek a szállodába, mi pedig ide. És anyáék is megérkeztek végre.
- Jó reggelt.- pillantottunk a két nagyban pletykáló anyukára, akik egyből a legszeretetteljesebb mosolyukkal néztek ránk.
- Nektek is jó reggelt édeseim.- mosolygott ránk Clarisse, Mia anyukája.
Leültünk a pulthoz és néztük, hogy a két anyuka csinálja a reggelit. Miát magamhoz öleltem és nyomtam egy puszit a hajába, mire vigyorogva pillantott fel rám. Istenem, annyira gyönyörű. És annyira imádom a mosolyát.
Fél füllel hallottam, hogy anyáék a leendő esküvőnkről beszélnek, mire Mia is felkapta a fejét. Érdeklődve hallgattuk őket, mire végre minket is belevontak a tárgyalgásba.
- Gondolkoztatok már azon, hogy mikor lesz az esküvőtök?- kérdezte felénk fordúlva anya.
- És hol?- tette hozzá Clarisse, mire mi Miával összenéztünk.
- Még nem gondolkoztunk ilyesmiken.- magyarázta a lány, én pedig bólogattam. A szüleink mintha meg se hallották volna a szavait, szimplán legyintettek és csapongtak tovább a témában. Annyira lelkesek.
- Hű anyám.- motyogtam és Mia felé fordúltam.- Tényleg nem beszéltünk még róla.
- Szerintem még egy kicsit ráér. - vonta meg a vállát.- Bár nekem teljesen mindegy, hogy hol és mikor lesz. Nekem csak az számít, hogy együtt leszünk. És összekötjük az életünket.- pillantott szemeimbe mosolyogva miközben kezét az arcomra simította.
- Annyira szeretlek.- suttogtam a szájára és egy csókot nyomtam oda.

A napot együtt töltöttük a családunkkal, mivel most este mi fiatalok elmegyünk, anyáék pedig itt fognak bulizni.
Belépve Mia szobájába láttam, hogy a barátnőm a tükör előtt áll, már teljesen felöltözve. Egy sötét csillogós ruha volt rajta, ami tökéletesen illett az alakjára. Semmi kihívó, semmi erős smink, és ő a legszebb.
- Gyönyörű vagy.- öleltem hátulról magamhoz, mire ő egy kicsit megugrott hirtelen tettemtől.
- Megijeszetettél.- mosolygott rám a tükörből.
- Nem állt szándékomban, sajnálom. De egyszerűen képtelenség kibírni, hogy ne nyúljak bárhogy is hozzád.- simogattam kezemmel a derekát.- Annyira csodaszép vagy.- nyomtam egy puszit a nyakára. Mia megfordúlt kezem között és egy hosszú csókot nyomott ajkaimra, amit egyből viszonoztam.
- Megyünk?- húzódott el egy kicsit tőlem a barátnőm, hogy a szemembe nézzen.
- Nekem most így tökéletes.- húztam el a számat és újra megcsókoltam.
- De Charles.- tolt el Mia nevetve.- Mi lesz a barátaiddal?
- Ráérnek.- legyintettem.
- Persze.- motyogta Mia.- De a tesóid megint mérgesek lesznek, mert késünk. És Austin is.
- Majd kiheverik.- vigyorodtam el, mire Mia felnevetett. Megfogta a kezem és kihúzott maga után a szobájából.
Arthur, Lily, Lorenzo és barátnője, Nina már készen voltak és csak ránk vártak.
- Még, hogy Austin mondja, hogy mi késünk.- forgattam meg a szemem, ahogy leértünk.- Nincs is itt.- mondtam. És ebben a pillanatban nyilt az ajtó, és belépett rajta az említett a feleségével.
- Na szuper, mindenki kész.- vigyorgott ránk az edzőm.- Mehetünk is.