𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖A szőke idegen‖

A napok szinte összefolytak. Az órám nélkül nem tudtam mennyi idő telhetett el, de a lábam állapotából nagyjából kitudtam következtetni, hogy legalább 2 napja járom a folyosókat. Ez idő alatt minden este esett az eső és ennek köszönhetően összeszedtem egy kisebb fajta megfázást. Folyamatosan köhögnöm kellett, amitől alkalomadtán lebuktam a siratók előtt, ezért futhattam, ami már nem annyira ment betegen. A lábamon lévő seb napról-napra egyre csúnyában nézett ki. Hiába kerestem a Mező kapuját sehol sem találtam. Egy ideig a fejemben lévő útirányt követtem, de mindig egy zsákutcába érkeztem így próbáltam megkeresni, de semmi. Hova a fenébe keveredtem? Ezen sokat agyaltam, de nem tudtam magyarázatot adni rá így inkább beletörődtem, hogy megfogok halni.

A mai éjszaka sem volt más, mint a többi. Most is az éltemért futok, de nem is értem miért. Egyszerűbb lenne megadnom magam és hagynom, hogy megöljön. Legalább kevesebbet szenvednék. Szereztem egy kicsi előnyt a siratóval szemben így befordultam a folyosón jobbra, amikor valaki szó szerint nekem ütközött. Hanyatt estem és a fejem fájdalmas pontját fogtam, mikor felnéztem az illetőre nem kicsit döbbentem meg. Velem szemben egy szőke hajú, barna szemű, vézna fiú ült ugyan azzal a ledöbbent nézésével nézett engem, ahogyan én őt.

-Ki vagy? -kérdezte hisztérikusan és a földön csúszva hátrálni kezdett.

-Inkább te ki vagy? -hasonlóan éreztem magam, mint ő. Hogyan kerül egy fiú az útvesztőnkbe? Nem rémlett, hogy valaha is lett volna nyoma az elmúlt 3 évben, hacsak nem...kerültem át egy másikba. Ez teljes képtelenség, vagy talán még sem? Hiába szeretem volna a kérdéseimre választ kapni egy sirató ugrott ki mögülem, gyorsan kapcsoltam és a fiút magammal rángattam. Sokat futottunk egymás mellett, bár neki egy kicsit nehezére esett, mert bicegett. Biztos ő is ugyan úgy járt, mint én. Mire leráztuk a szörnyet fellélegeztünk, én a falnak dőltem és figyeltem a környezetemet míg az idegen fiú a földre ült és maga elé meredt.

-Ezt az éjszakát biztos nem élem túl. -éreztem a hangjában a kétségbeesést és még a vissza fojtott sírást is.

-Istenem úgy viselkedsz, mint egy kis lány. -nem bírtam magamban tartani a beszólásomat, de valamennyire igazam is volt.

-Ne gúnyolódj már. Idekint még senki sem élt túl egy éjszakát sem. -a kijelentésére rákaptam a tekintetemet, a hirtelenségemre összerezzent.

-Kikre utaltál? -tettem felé egy lépést fenyegetően. A fiú talpra ugrott és csak állt egy helyben némán. Szóval így játszunk? Legyen. -Na mi van? Elvitték a siratók a nyelvedet. -egyre közeledtem felé és eszem ágában sem volt válaszok nélkül maradni. Igaz vézna volt, de látszott a férfias fizikai ereje így valamivel erősebb lehetett nálam, de perpillanat ő félt tőlem és nem fordítva, ezért ezt ki is használom.

-Mindegy. -kiakart kerülni, de beálltam elé. Talán túl közel is, de a fenyegetés így a legeredményesebb.

-Kikre utaltál? -összefontam a mellkasom előtt a kezemet. A fiú tetőtől-talpig végig mért és gondolom ő is azt fontolgatta mennyi esélye lenne velem szembe, végül megeresztett egy sóhajt és beadta a derekát.

-A többi fiúról. -na, itt megállt a szívem.

-Hogy érted ezt? -próbáltam nem kimutatni mennyire megrémisztett ez a kijelentés.

-Egy nagy tisztáson élek rajtam kívül 48 fiúval. -remek. Akkor tényleg átkerültem egy másik útvesztőbe, amit még mindig nem értetem, hogyan? Biztos az az átkozott záródó folyosó lehetett az ide vezető út. Nem válaszoltam semmit csak bólintottam. Kezdtem teljesen pánikba esni. Egy Mező tele fiúkkal...kicsit sem nyugtalanító a helyzetem, főleg ha csicseregni kezd az előttem álló fiú, mert akkor végem lesz és oda visznek, ahol kitudja mit tehetnek velem.

-Vannak ott lányok is? -kérdeztem.

-Nem igazán. Te vagy az első, akit emlékeim szerint láttok. -itt megint kitört a hirtelen haragom és megragadva a fiút a falnak kentem elég erősen, amire értetlenül nézett rám.

-Ide figyelj, ha bárkinek is fecsegni kezdesz rólam a legközelebbi találkozásunknál kicsinállak rendben? -minden egyesszót komolyan gondoltam. Nem hiányzik a nyakamra 49 fiú, főleg ha rossz szándékúak lesznek velem, elég undorító módon.

-Oké. -láttam a szemében a félelmet így biztosra vettem tartani fogja a száját.

X

Egész éjszaka egymás társaságában maradtunk, mert így biztonságban érezte magát, bár én is. Jól esett a társaság, de nem kedveltem meg és nem is bíztam benne. Egy részem érezte, hogy kifog kotyogni, de nem tudtam volna megölni, sőt senki mást sem. Csak megfenyegetem vele, hátha ezzel hatok rá és nagyon reménykedtem benne tényleg tartania fogja a száját, még ha a másik részem ezt cáfolta is. Eltámogattam hajnalban az otthona kapujáig és mikor nem figyelt elrohantam még a kapu nyitódása előtt.

‖Minho‖

Reggel az ebédlőben ültem néhány bököttel, akik ugyanúgy fogyasztották a reggeliüket, mint én, bár ők nem fognak egész nap futni, de mindegy. A többiek a kapu előtt álltak és reménykedtek benne, hogy Newt valami csoda folytán túlélte odakint az éjszakát. Akár mennyire szeretem volna én is ezt hinni nemigazán tudtam, mivel a legjobbak sem élték túl. Már épp készültem indulni, amikor az egyik srác lihegve futott be az ajtón.

-Túlélte. -erre mindenki fejvesztve rohant utána. Nagy tömeg keletkezett a kóroncok épülete előtt és nem zavartatva magam átküzdöttem magam közöttük és csatlakoztam a többi elöljáróhoz, akik éppen hallgatták Jeff tájékoztatóját, aminek csak a végét kaptam el.

-...és hiába faggatjuk nem mond semmit csak, annyit, hogy szerencséje volt.

-Az a lényeg, hogy testileg jól van a többit meg megtudakolom nála. -vetett ránk egy gyors pillantást Alby, ami csak annyit jelentett, hogy tűnjünk a francba. Senki sem akart vele összetűzésbe keveredni így sorjában távoztunk. Bár bennem megfordult, hogy behúzok neki egyet, de azzal csak magamnak ártok.

X

Most is eredménytelenül tértem vissza még a kapu bezáródása előtt és készültem a térképszobába menni, de egy mély hang meggátolt benne.

-Beszélhetnénk? -lépett a balomra Alby és igaz kérdésnek szánta, de ez egy egyszerű parancs volt, hogy már pedig beszélni fogunk.

-Igen. -sóhajtottam egyet és felé fordultam. Túl fáradt voltam a szócsatához.

-Newt azóta senkinek sem beszélt semmiről, még nekem sem így abban reménykedek majd talán neked megnyílik, ha már barátok vagytok, szóval ha lesz időd nézz be hozzá. -azzal sarkon fordult és elsietett. Ezen meglepődtem, hogy még a "vezérnek" sem beszélt, pedig általában pont neki nyílnak meg a bököttek, mert félnek tőle. Vajon mit titkolhat?