𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Selejtező‖

‖Minho‖

Reggel szokásosan a nap első fénysugarai keltem, de éreztem, hogy ez a nap nem lesz valami egyszerű. Ella a karjaimban feküdt békésen és minden levegő vételét figyelemmel követtem. Igaz szeretem a lány egész énjét, de ő nem Hope volt. Elviselhetetlenül hiányzott, bevallom végig azért kerestem újra a társaságát, mert tudni akartam, hogy meccsben vagyok-e még. Célom volt vissza hódítani a lányt, olyan gonosznak tartottam magam. Azon járnak a gondolataim hogyan bolondítsam magamba újra Hopet, miközben egy másik lánnyal vagyok együtt. Vajon megértené Ella az érzéseimet? Nem szeretném össze törni, én tudom milyen az, amikor életed nagy szerelme ok nélkül szakít veled, de a szívem azt szeretné, ha Hope lenne az első és egyben az utolsó lány az életembe. Muszáj beszélnem mind a kettőjükkel.

Alig hunytam vissza a szemeimet, amikor valaki becsörtetett az ajtón. Ijedten ültünk fel együtt a lánnyal.

-Láttátok Thomast? -kérdezte Brenda reménységgel.

-Ember most keltünk, de nem, nem láttuk. -válaszoltam csípőből és kikeltem az ágyból, miközben új pólót húztam fel magamra.

-Hope sincs meg. -csatlakozott a bulihoz Liam.

-Ha ők ketten eltűntek az nem jelent jót. -eddig nem aggódtam, de most már igen.

-Nem is. -érkezett meg Jorge. -Gyertek a Gyűlés terembe. Henry megtalálta őket. -intett és már rohant is. Hát, a feje nem valami kecsegtetőnek tűnt.

Ahogy megérkeztünk az említett helyre megint az a fura fazon szerepelt a monitoron.

-Rendkívüli híreink következnek. -helyezkedett kényelembe. -Hajnalban a béke őrök nem messze a faltól találtak két kölyköt, akik mint kiderültek az A. csoport jelöltjei. -hátra fordult és Thomas, meg Hope jelent meg a képernyőn miközben mint a rabokat kísértek az utcákon a fehér ruhások vagyis a béke őrök. Ki találta ki ezt a nevet, de komolyan? Elég kegyetlenül ráncigálták őket és a lány próbálkozott megszabadulni az őt tartó kezeitől, helyette kemény gyomrost kapott, amitől véres nyálat köpött. -Úgy fest egyesek nehéz esetek. Az információim szerint részt vesznek a mostani Bajnokságban így viszik felkészíteni őket. Hamarosan vissza térek még több hírrel. -elbúcsúzott és végleg elvesztettük őket szem elől.

-Azt hinni az ember, hogy 4 év alatt kihalt belőlük az öngyilkos hajlam erre. -horkant fel Gally.

-Mit képzelnek ezek? Meghalni mentek oda? -kicsit sem volt ideges Brenda, de hasonló érzések keringtek bennem is.

-Én szerintem tudom. -szólalt fel Henry. -Elvitték az egyik kis információ felvevőt, amivel át tudják nekünk dobni a szerzett dolgokat. Még a menedékben mutattam meg Thomasnak. Gondolom infókért áldozták fel magukat.

-Ki gondolta volna. -forgattam meg unalmasan a szememet.

-Esküszöm, ha túlélik kinyírom a húgomat. -szorította ökölbe a kezét Liam.

-Csatlakozok hozzád. -néztem rá. Utálom, amikor ezt csinálja Hope, de még mennyire.

‖Hope‖

Az a barom állat nem kevés gyomrossal jutalmazott meg és most miatta vért köpök fel, ami nem igazán tetszett az engem éppen rendbe rakó embereknek.

-Hányszor kértem meg őket, hogy ne tegyenek kárt bennük erre. -panaszkodott miközben a szemöldökemet szedte, a másik meg éppen a lábamat gyantázta. Baromira kellemetlen volt.