𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Ötlet‖

‖Hope‖

Olyan 10 éves lehettem. Egy fehérbe öltözött folyóson sétáltam egy férfival, aki úgy szintén fehér öltönyt viselt. A kezemet fogta és az ő tempójában mentem, de kicsi lábakkal nem volt annyira könnyű.

-Hova megyünk? -kérdeztem vékony hangon. Fura volt a régi énem szemével nézni az akkori világot. Felnéztem a férfira, akinek a fekete hajában egy-két szál már ősz volt, vékonynak volt mondható, de gyengének nem igazán.

-Számodra nem az lesz a kísérlet, mint a többi veled egykorúnak. -tekintett le rám egy pillanatra.

-Milyen kísérlet? -megálltam és a másik kezemben logó macit magamhoz öleltem. Az idegen férfi elém lépett és leguggolt a szintemre. Az arcomat a kezébe fogta és cirógatta.

-Nem kell félned semmitől Hope. Ott leszek végig melletted és nem hagyom, hogy fájdalmat okozzanak neked. -enyhült meg az arca. A lelkem legmélyén kételkedtem a szavaiban és volt egy fura érzésem, amit nem tudtam megmagyarázni, de annyi meg volt, hogy valaki nagyon hiányzott. Felállt előlem és újra a kezébe vette az én apró kis kezemet és elindultunk.

Az álmom vagy az emlékképemnek köszönhetően felkeltem, az órámra pillantottam és ébresztőig még volt egy óra, de nem nagyon volt kedvem vissza feküdni. A plafonnal néztem farkasszemet és az újonnan érkezett emlékképet agyaltam át, újra és újra. A férfi nem volt ismerős, de legbelül éreztem, hogy valamilyen úton-módon közel állok hozzá. Vajon ki lehetett ő? Szerintem fél órát, ha nem egy órát ezen agyaltam, de a gyomrom jelezte, hogy ő bizony éhes. Felküzdöttem magam ülő helyzetbe és az újonnan kapott ruháim közül kiválasztottam egyet és gyorsan magamra kaptam. Tiszta ruhában sokkal jobban éreztem magam és egy leheletnyi boldogságot is éreztem. Ahogy kiértem az épületből rögvest a konyha irányába igyekeztem, amitől nem messze Thomast láttam meg a korhadt fatörzsnél, ahol anno én a futárokat néztem és...inkább nem szeretném felemlegetni, mert lehet vissza térnek azok az undorító álomképek.

-Kezdem azt hinni, hogy ugyan azokat a dolgokat szeretjük. -érkeztem meg mellé és helyett foglaltam a földön.

-Ez is egyike a csendes helyeidnek? -eresztett egy halvány mosolyt.

-Is. -helyeztem magam kényelembe és a Tisztást bámultam, amit megvilágítottak a Nap fénysugarai.

-Amúgy te hol szoktál aludni? -fordult felém.

-Az elöljárók épületében kaptam egy szobát, hogy a többi fiú...tudod. -sóhajtottam fel és felé pillantottam. Elég közel volt az arca az enyémhez, de amúgy is közel ültünk a másikhoz. Biztos kellemetlen lett számára a helyzet, mert elvörösödött újra. Próbálta takarni, kevesebb sikerrel, amin elnevettem magam.

Már az ebédlő felé sétáltunk ketten, amikor eszembe jutott a nemrégiben feltett kérdése.

-Miért kérdezted, hogy hol szoktam aludni?

-Csak kíváncsi voltam, meg jó lenne valaki olyan társaságában aludni, aki nos...nem idegesítő. -utalt szegény Chuckra.

-Tudom, hogy néha az, de szegénykének nincsenek barátai és mióta futár lettem egyedül is maradt.

-Így megválaszoltad a következő kérdésemet. -kuncogott fel. -Pont kérdezni akartam mi a te munkád, de akkor megkérdezem a másik kérdésemet, milyen oda kint? -kíváncsiság csillant a szemében.

-Jó, de nagyon veszélyes. Mikor kint vagyok nem koncentrálok másra csak a falakra, meg a zónákra, bár olyan főnök mellett, mint az enyém nem egy leányálom. -nevettem.

-Newt nagyjából elmondta ki-kicsoda, meg, hogy kik az elöljárók, de őszintén nem jegyeztem meg.

-Látod azt a komás fejű fiút? -léptem közelebb hozzá és az akkor kilépő Minhóra mutattam, biztos végzett már a reggelivel, ha onnan kászálódott ki.

-Igen.

-Na ő a futárok elöljárója. Kicsit idegesítő, meg főnökösködő, de jó vezető. Még a mai nap vele futok oda kint utána máshoz leszek beosztva. -kicsit tartottam egy új ember mellett lenni, de valamennyire jó viszonyba lettem a többi futárral így nem kéne ezen aggódnom.

-Hát...reli róla, hogy idegesítő. -ezen mind a ketten jót kacagtunk. Jól esett végre egy normális emberrel beszélgetni, aki ugyan azt érzi most, mint én pár héttel ezelőtt. Biztos jó hangosak lehettünk, mert felénk kapta a tekintetét a futár és elég csúnyán nézett ránk, utána csak idegesen tovább állt. Ennek mi baja van már kora reggel?

X

Sokáig nem tudtam Thomas társaságában maradni, pedig jó lett volna, de mennem kellett a térképszobához, hogy megtudjam ki lesz holnaptól az új párom. Sokat nevettem a fiúval reggelizés közben, főleg, hogy bejelentette a futár jövőjét vagyis azt érzi, hogy neki annak kell lennie, de sajnos nem megy ilyen könnyen így mondtam neki várjon még egy kicsit, mert első nap után nem lesz senkiből sem futár. Nálunk is hetek akár hónapok teltek el, mikor kiválasztottam az embereket.

Szinte utolsóként érkeztem meg, de a magas fiúk kitakartak így nem tűnt fel, hogy én hiányzok, vagyis csak azt hittem.

-Örülök, hogy Hope is megérkezett köreinkbe. -mondta gúnyosan az elöljáró. Hivatalosan is valami a fejének ment. -Szóval úgy döntöttem, hogy mindenki marad a mostani felállásban és nem változtatjuk tovább a társainkat. Nincs semmi értelme úgyhogy ha nem is tetszik ez van. -itt mindenki suttogásba kezdett és szerintem senkinek sem tetszett ez a dolog. Próbáltam rájönni, hogy ezt miért csinálta így, de nem igazán sikerült. Mikor mindenki kipanaszolta magát a másiknak elhagyták az épületet és csak én meg ő maradtunk bent. Nem szólt hozzám csak készítette össze a cuccainkat.

-Miért változtattad meg a szabályt? -a hangom hallatán abba hagyta a pakolást és egy jó nagyot sóhajtott.

-Mert így láttam jónak. -felegyenesedett és egy percre a szemembe nézett, de már felfogta a cuccát és indult is. Rajta még az isten sem tud kiigazodni. Futnom kellett, hogy beérjem és mikor már mellette sétáltam megszólalt. -Ja, és örülnék neki, ha nem te gondoskodnál a Zöldfülel. Az Newt és a többiek dolga, nem a futároké. -hacsak tanácsként mondta volna akkor nem húztam volna fel magam, de úgy, hogy parancsolta, na ott kijöttem a sodromból.

-Micsoda? Ki vagy te nekem, hogy megmond mit tehettek? -megtorpantam és idegesen néztem mit fog lépni. Megállt és felém fordult, láttam nem sok kedve van most veszekedni, de nem igazán érdekelt.

-Éppenséggel a főnököd. -fonta keresztbe a karját.

-Lehet, hogy odakint igen, de azt nem mondhatod meg nekem mit-hogyan csinálhatok. Thomas a barátom és a "főnök" kedvéért nem fogom őt ignorálni. -rajzoltam idézőjeleket a levegőbe. Gondolom a hangnemem nem nagyon tetszett neki vagy nem tudom, mert hamar kijött a sodrából.

-Oh, a "barátodat" a Vérházban találod, ha beszélgetni meg nevetgélni szeretnétek. -mutatott az épület irányába és mérgesen hátat fordított nekem. Azt ne mond, hogy a barát szó hozta ki a sodrából? Eddig azt hittem kitudok rajta igazodni, de úgy fest tévedtem. Ő már rég elérte a kaput és a bevezető folyóson kocogott be az útvesztőbe, akár mennyire is haragutam most rá, követtem.