𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Buggyant Palota

A gyors lépteimnek köszönhetően hamar elértem a többieket, akik egy csoportban beszélgettek.

-Ugye nem igaz? -kerülgetett a sírás.

-De. -sóhajtott fel szomorúan Thomas.

-Hol van az a Buggyant Palota? -tértem a tárgyra.

-Minden városnak van egy szóval nem messze van innen. -értette a célzásomat Jorge.

-Ugye nem azt tervezitek, hogy bementek oda? -kérdezte Liam.

-Pont azt tervezük. -lépett a jobbomra Minho.

-Figyeljetek, oda csakúgy nem lehet bemenni, max. az öngyilkos hajlamúak.

-Még szerencse, hogy vannak olyanok közöttünk. -utalt rám és Thomasra az ázsiai fiú.

-Igen, köszönöm, de felesleges szócséplés helyett induljunk már el és mentsük meg onnan Newtot. -indulni készültem, de a bátyám visszafogott.

-Most kaptalak vissza és nem foglak újra elveszíteni. Nem engedem, hogy elmenj oda. -láttam a szemében a temérnyekni aggodalmat.

-Nem lehet. Newt az egyik legjobb barátom és a mi kis családunk tagja, eleget ért már veszteség és őt nem fogom elveszíteni. -kirántottam a kezemet a szorításából és intettem a többieknek. Alig hagytuk a hátunk mögött az épületet, amikor beértek a testvéreim két táskával a hátukon.

-Veletek tartottunk mostantól mindenhova. -nézett le rám. -A húgom mellett a helyünk.

-Mi lesz a csapatoddal?

-Egyikőjük sem immúnis és meg vannak fertőződve is szóval nincs már itt többé helyünk, másrészt nem tudnak róla szóval futás. -sietősre vettük a tempót és végre sikerült kijutnunk erről a helyről. Gally miatt muszáj lesz vissza jönnünk, szóval még látni fogom ezt a poklot. A Berg fedélzetén a semmi fogadott, ahogy azt tudtuk. Nem haboztunk elindultunk és Liam irányításával megleltük a Buggyant Palotát. Ahogy lesétáltunk a rámpán az épületből felénk sétált két őr, fegyverekkel a kezükben.

-Hát, nem egy gyönyörű hely. Szerintem át kéne nevezni. -az ázsiai fiúnak a humora a helyén volt, de senki sem volt vicces kedvében.

-Mit kerestek itt? -kérdezte a köpcös őr.

-Egy barátunkat keresük, akit véletlenül hoztak ide. Szőke és biceg az egyik lábára. Esetleg látták? -kérdezte Thomas.

-Kölyök ide mindennap hoznak embereket, nem jegyezzük meg őket. -most a magasabbik válaszolt.

-Akkor vigyenek be minket. -mondtam erélyesen.

-Ez nem egy vidámpark kislány.

-Fizetünk cserébe. -vette elő a kártyáját Jorge és meglengette a kezében.

-Duplán. -a bátyám is így cselekedett. Arrébb vonultak és 5 percig veszekedtek, de belementek az üzletbe. Ahogy elértük a kaput és beléptünk rajta a külső nem éppen tükrözte a belső kinézetét. Kosz, szemét, meg viselt házak és óriási nagy bűz, de nem láttunk egyetlen egy buggyantott sem.

-Hol vannak? -kérdezte mellettem Minho.

-Bent a külső gyűrűben szoktak csoportosulni, meg a bowling pályánál. -mondta a köpcös és vezetett is minket a jó irányába. A fiú többet nem szólt, helyette csak meg fogta a kezemet és erősen meg szorította.

X

Sokat sétáltunk a nyomor kerületben és elszörnyülködtem. Hihetetlen mit művelt a vírus a világgal. Már rég elértük a külső gyűrűt, ahol minden buggyant minket bámult, már akik nem aludtak vagy nem voltak belőve valamilyen droggal. Egy félre eső részhez tereltek az őrök.

-Maradjatok itt. Meg keresük a haverotokat, utána fizetek. -mondta a magasabbik.

-Még több pénzt kapnak, ha megvédenek a vissza felé úton. -üzletet Jorge. Nem agyaltak ezen sokat, mert belementek. Magunkra is hagytak és elindultak megkeresni Newtot. Nem telt bele 20 percbe sem, amikor megjelentek egy mellék boltíven keresztül, de a szőke srác sehol sem volt.

-Hol van? -kérdezte türelmetlenül Minho.

-Megtaláltuk, de nem volt hajlandó velünk jönni, meg küldött egy üzenetet, ami annyiból áll, hogy tűnjetek innen srácok. -lesokolodva meredtem magam elé és nem is figyeltem a kibontakozó vitára sem. Hogy tudod ilyet üzeni nekünk? A barátainak?

-Nem érdekel mit mondott, vigyenek oda, mert akkor nem lesz gázsé. -újra megjelent a régi Minho.

-Rendben, de nem vállalunk felelőséget elvesztett végtagokért. -mondta a magasabbik és már mutatták is az utat. A bowling terembe vezettek minket, ahol több buggyant volt, mint a külső gyűrűnél. Ijesztő szemekkel bámultak ránk, ami nem töltött el valami nagy nyugalommal. -Ott van. -mutatott az utolsó pálya irányába. -Kint megvárunk titeket. -és magunkra is hagytak. Oda sétáltunk Newthoz és mire megszólalhatunk volna beelőzött.

-Mondtam, hogy menjetek innen. -éreztem a haragját a hangjában.

-Csak nem gondoltad komolyan, hogy itt hagyunk ezek között. -lépett egyet a barátja felé az ázsiai fiú.

-Egy lépést se tovább. -pattant fel a helyéről és reszkető kezekkel emelte felénk a gránátvetőt, pontosabban most egyenesen Minhóra célzott vele.

-Most komolyan le akarsz lőni? Engem a legjobb barátodat.

-Nem...én nem tudom mi történik velem. Egyszer hatalmába kerít a harag, valamikor meg a nyugalom. -túrt bele a hajába és nem kevés száll maradt a tenyerébe. -És még a hajam is hullik. Nem remek? -ejtette ki gúnyosan a szavakat.

-Majd ki találunk valamit Newt, gyere el megyünk innen. -csatlakozott Minho mellé Thomas.

-Én nem megyek sehova. -kiáltott fel és örülté vált a tekintete. -Nem érted Tommy, én már nem mehetek veletek, Muncsikal.

-Miért ne jöhetnél? -léptem a két fiú közé.

-Oh, Hope. Bárcsak ne mentettél volna meg azon az éjszakán, most nem kéne szenvednem. -dühős arccal nézett rám. -Te pedig áruló vagy Tommy. -újból felkiáltott.

-Gond van? -lépett Minho mögé egy férfi és most vettem csak észre , hogy mennyien körénk gyűltek.

-Nem tartozik rátok, csak ránk és a barátunkra. -vágott vissza csípőből.

-Már nem a ti barátotok Muncsik, hanem a mi buggyant barátunk. -vicsorított.

-Ő nem tartozik közétek bökött. -hamar ki robbant belőle a hirtelen haragja, mert hamar a földre küldte a férfit és verekedni kezdtek. Unottan az égre emeltem a tekintetemet és hagytam, hogy Thomas és a fiúk levarázsolják Minhót, de Newt hamar megoldotta a dolgot, mert közéjük lőtt, a férfit eltalálva.

-Elég! -üvöltött. -Szépen kértelek titeket kétszer, most parancsolom, hogy TŰNJETEK EL! -célra tartotta a gránátvetőt. A hirtelen düh tova szállt és el lágyultak az arcizmai. -Kérlek menjetek el, nektek van jövőtök nekem már nincs. Hope. -felém fordult és a tekintete láttán meg fájdult iránta a szívem. -Winston-nak adtál esélyt arra, hogy maga döntsön a sorsáról. Nekem miért nem engedet meg?

-Mert te sokkal közelebb állsz hozzám, mint ő. -könnyek gyűltek a szemembe.

-Nem számít már, kérlek csak hagyatok békén. Én már ide tartozom, ezek közé, ahova mennek oda megyek én is.

-Engem nem érdekel Newt, nem...-oldalba könyököltem a nagyszájút, mire a torkán akadtak a szavak. Thomas tudta miért csináltam és csak bólintott, oda lépett a szőkéhez elköszöni majd kézen fogta Brendát és menetre készen álltak.

-Igazad van Newt. Te döntesz...hiányozni fogsz madárka. -mosolyodtam el fájdalmasan és vissza szorítottam a kitörő könnyeimet.

-Köszönöm. -viszonozta a gesztusomat. Kézen fogtam mellettem Minhót és vezettem magam után. -Ja és Hope...ne hívj így többet. -a vállam felett rá pillantottam és az emlékezetem legmélyére elmentettem a fiú utolsó mosolyát.

-Ég veled Newt. -búcsúztam el tőle végleg és magára hagytuk. A két őr ott várt ránk kint és mire kifizették őket elkezdtek vissza felé vezetni minket. Miközben sétáltunk csak Newtra tudtam gondolni. Ő már nem létezet többé, csak egy eszelős örült a volt barátunk testében.