𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Bűntudat‖

-Nagyon sajnálom. -vágtam be elég gyorsan az öltöző ajtaját, mert egy szerelmes pár úgy gondolta ott majd gyerekeket csinálnak. Istenem, kellett nekem bolyonganom az épületben, mert halálra unatkoztam. Inkább bámultam volna a falat, mint egy őrült. Ezek most azért történek meg velem, mert megbántottam életem szerelmét? Mert úgy gondoltam jobb élete lesz nélkülem? Hát úgy fest már megint tévedtem. Nagy nehezen megtaláltam a konyhát és Serpenyőnek hála kaptam egy üveg alkoholt, kerestem egy kevésbé forgalmas helyett, ahol letelepedtem és vedelni kezdtem. Semmi kísérő nélkül.

A fél üveget elpusztítottam, amikor megjelent a folyosó végén Minho, aki ahogy meglátott sietős léptekkel elindult felém.

-Nocsak, a gerle pár egyik tagja. -nevettem, mint egy bolond. Közben pedig ittam az üveg tartalmából.

-Részeg vagy? -masszírozta gond terhelten a homlokát.

-Öhh, igen. Tudod, a félre siklott életem miatt. 4 évig nem vadászott rám senki sem, erre rekordot döntöttem. Ráadásul találkoztam egy kedves párral, akik nagyon a gyerek csinálással ügyködtek. Szép az élet. -emeltem az égnek az üveget és lehúztam egy nagy adagot. -Amúgy ti nem terveztettek kis babákat? -haraptam az ajkaimba. 1 percig komolyan néztem rá, utána kitört belőlem a nevetés.

-Nem fogok egy részeggel beszélgetni. Gyere! Megbeszélés van. -mellém lépett kivette a kezemből a piát és felhúzott a földről, majd támogatni kezdett.

-Nem is tudom mikor voltam ilyen közel hozzád utoljára. -meg állás nélkül kacagtam.

-Szólok a többieknek, hogy toljuk el a megbeszélést. Így nem lehet veled normálisan kommunikálni. -sóhajtott fel unottan. Út közben találkoztunk Vince egyik emberével, akivel megüzente az előbb elhangzottakat. Engem meg elkísért a kabinomba, ahol csak egyedül laktam, mert mindegyik egy ágyas volt. Lefektetett az ágyra és valamivel ügyködött.

-Nem is tudom mikor vittél utoljára ágyba...ja várj, pontosabban 1 éve, 1 hete és 10 órája volt-kuncogtam. -Esküszöm üzenek Serpenyőnek hozzon még egy üveg alkoholt. -készültem indulni, de a fiú megjelent előttem és az ágyban tartott.

-Felejtsd el. Idd meg ezt! -nyújtott át egy elég büdös italt. Rögtön Gally alkohol specialitása ugrott be még a Tisztásról, amit a fiúk ittak minden este.

-Ennek láb szaga van. -fintorodtam el.

-Ez segít kijózanodni. Na, gyerünk. -nem a türelem emberre volt, mert hosszú percegik csak tartottam a kezembe, de besegített a gyors elpusztításában. Annyira undorító íze volt, hogy rögvest felpattantam az ágyról és kiadtam a Wc-re hajolva. -Remélem örülsz. -támaszkodott neki a kézmosónak és önelégülten el mosolyodott, miközben kiadtam a gyomrom tartalmát.

X

A hideg wc ülőkén pihentem és küszködtem az elviselhetetlen fejfájással. Kiakartam nyitni a szememet, de az erős fénynek köszönhetően azzal a lendülettel be is hunytam.

-Jó reggelt hét alvó. -a hang felé fordítottam a fejemet és egy mosolygó Minhóval találtam szembe magam.

-Voltak már ennél jobb reggeleim is. -dörzsöltem meg a szememet, hátha jobb lesz, de nem lett.

-Még csak délután van, de rendesen kiütőted magad, én meg jó barátok módjára vigyáztam rád, nehogy bele fulladj a hányásodba.

-Kösz. -vissza akartam feküdni, csak nem engedte.

-Majd pihensz éjszaka. Most mennünk kell. -minden tiltakozásom ellenére felrángatott a kényelmes ülőkéről és eltámogatott abba a terembe, ahol a legelső Gyűlést tartottuk.

A fejemet fogtam miközben valamit megtárgyaltak, ami számomra nem is volt érdekes, meg fel sem fogtam. Valami bonyolult gépről beszéltek, majd jött a lényeg. Henry, mint kiderült Thomas munkatársa sikeresen befogott egy Tv adást, amiben egy elég nevetséges külsejű férfi tartott éppen híradót.

-Köszöntöm Canada lakóit. A felesleges hírek helyett most a lényegre térek. Hamarosan elkezdődik a selejtező a következő Bajnoksághoz, amire már mióta vártunk. Mivel mindannyian tudják ennek a menetét így nem is húzom az időt tovább, köszöntsük az új játék mestert. -taps vihar követte az akkor belépő pasit.

-Köszönöm, hogy időt szánt rám. -nézett megjátszott mosollyal az előtte ülő férfira.

-Minek köszönhetjük a látogatását?

-Mint azt már tudják a régi rendszer, mármint a VESZETT kiválasztotta a kísérleteik során a csoport két legjobbját, akik az akkori próbákon remekül helyt álltak. Mivel sok csoport tagjait még nem találtuk meg így pénz jutalomban részesítjük azokat, akik be szolgáltatják nekünk.

-Elég kecsegtetően hangzik, de honnan fogják felismerni az emberek őket?

-A csuklójukon van egy kicsi fekete tetoválás, amivel a két jelöltet bélyegezték meg. Canada kormánya nevében előre is köszönjük. -ez volt a végszó és távozott is, miközben a műsor vezető folytatta tovább a dumát.

-Rajtatok van jelölés? -fordult hátra hozzánk Vince. Mindenki egyszerre nézte meg és nem-legesen ráztuk a fejünket. -Remek. Akkor már csak meg kéne tudtunk ennek az új rendszernek a működősét. -ezután erről folyt a beszélgetés. Az asztal körül álltunk és néztük a térképet, amikor egymásra pillantottunk Thomas-sal.

X

Az este beálltával türelmesen megvártam mire mindenki nyugovóra tér és gyors léptekkel megkerestem a fiú szobáját és kopogás nélkül csörtettem be hozzá.

-Sejtettem, hogy ébren vagy. -foglaltam mellette helyett.

-Rajtad is...

-Rajtam is. -vágtam a szavába.

-Remek, akkor úgy fest nem csak érted jöttek el a Menedékbe. -sóhajtott fel.

-Igen, de ez a hasznukra is válhat.

-Hogy érted ezt? -nézett rám értetlenül.

-Figyelj, Vince szerint meg kell tudunk az új rendszer működősét és mi így betudnánk jutni és épülni. -annyira dolgozott bennem az adrenalin a tervem kapcsán, hogy felálltam az ágyról.

-Te teljesen meg kantatál vagy részeg vagy már megint?

-Is-is, de most nem ez lényeg. -legyintettem. -Thomas ha maradunk akkor nagy rá az esély, hogy valakinek pénzre lesz szüksége és ha kiderítik, hogy ránk vadásznak akkor feldobnak és kitudja, lehet bántani fogják a barátainkat és a túlélőket. Engem nem érdekel mit gondolsz én megyek. -készültem indulni, amikor a csuklómnál fogva vissza tartott.

-Igazad van. De ugye tudod, hogy lehet nem jövünk vissza élve. -láttam a szemében a félelmét, de bevallom én is tartottam ettől.

-Tudom, de megéri kockáztatni, ha utána a szeretteink élhetnek boldogan tovább. -sóhajtottam. El lépett tőlem és felfogta a táskáját.

-Indulás. -mosolyodott el.

-Remek, de ne higgyék, hogy önszántukból mentünk oda. -nyújtottam át neki egy pisztolyt. Nesztelenül mozogtunk a folyosókon és el is kötöttük az egyik Berget és elindultunk az éjszakába Canada felé.