𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Térkép‖

‖Minho‖

Szerintem 3 év alatt ez volt az első olyan nap, amikor nem mentem futni. Reggel minden futáromnak fejtágítást tartottam és mire elindultak az útvesztőbe azzal a lendülettel indultam a térkép szobába. Beérve helyett foglaltam a makettel szemben és a lány cuccai között kutakodtam. Kíváncsi lettem a tegnapi rövid történetéből, hogy ők mire jutottak a feltérképezéssel. Annyiban már biztos voltam, hogy nem egy könnyű esett. Hiába próbálta keménynek mutatnia magát az elöljárókkal szemben, Gally húzásánál megtört. Még most is emlékszem azokra a rémült barna szemekre, amikor rá jött mire készül. Közbe akartam avatkozni, de nem volt szüksége segítségre. A meséjét végig hallgatva most először találkozott fiúkkal az életében akár csak mi egy lánnyal.

A táskája tartalma ugyan az volt, mint a miénk, de engem csak az általa készített térkép érdekelt, amit meg is találtam. Csak egy napi feljegyzés volt, de szinte ámulattal töltött el, hogy mennyivel részletesebb a rajz és a lábjegyzetek. Jó azért voltak hiányosságok a miénkhez képest, de pont azok hiányoztak, amik neki fel voltak írva. Pont azon agyaltam, hogyan lehetne ennél a két fajtánál egy jobbat készíteni, amikor társaságom lett.

-Gondoltam, hogy itt talállak. -meg sem kellett fordulnom, ahhoz, hogy tudjam Newt tért be hozzám.

-Most nem érek rá. Dolgom van. -sóhajtottam fel és egy pillantást vettetem rá.

-A lány cuccaiban kotorászol? -jött mellém, de eléggé bicegve, amire kíváncsian tekintettem fel rá.

-Mi történt veled? -méregettem. A lába még mindig fájt a múltkori kint töltött éjszaka után, de már nem bicegett úgy rá még tegnap.

-Ja csak összefutottam a lánnyal, aki kifejezte mennyire örült annak, hogy eljárt a szám. Elég erősen bele rúgott úgyhogy egy jó darabig megint nem fogok tudni közlekedni. -ezen csak elmosolyodtam. Komolyan csak úgy hagyta neki?

-A térképe sokkal részletesebbek, mint a mieink. -tereltem a témát és átnyújtottam neki. -Persze hiányosságok ebben is vannak, de jobb a miénknél. -hasonlításnak átadtam az enyémet.

-Hát mégis egy lány, aki részletesebb dolgozik. -helyezte az asztalra a két papírt.

-Ja. Valahogy jó lenne, ha segítene kijutnunk innen. -álltam fel.

-Persze. -nevetett fel. -Ahhoz, hogy rá tudjuk venni az együttműködésre először bíznia kell bennünk, anélkül mit sem ér. -ebben igaza volt. Muszáj valahogyan a bizalmába férkőznöm.

-Hol van most? -kérdeztem. Először is rám bízta Alby, mivel ha én hoztam ide az én gondom és nem igazán szeretnék a hülyesége miatt bajba kerülni, másrészt el kéne kezdeni megtörni a jeget, ha kiakarom juttatni innen a többieket.

-Amikor utoljára láttam éppen a kóroncoktól jött ki és el is tűnt az erdőben. Gondolom nem szeretne a társaságunkban lenni, de ha azt tervezed, hogy a bizalmába férkőzöl akkor ezt enged is el.

-Miért tenném? -raktam csípőre a kezemet.

-Nem akarlak megbántani, de nem igazán vagy a szavak embere inkább a tetteké.

-Majd megoldom. -ennyit mondtam és kikerülve őt elindultam a lány keresésére.

‖Hope‖

Nem bírtam már tovább az orvosi szobában keringő két fiú folyamatos zaklatását így elindultam feltérképezni ezt a helyett. Magányra volt szükségem és nyugalomra. Elindultam az erdőbe, ahol találtam egy csendes helyett és le is ültem a fa tövébe, aminek neki vetettem a hátamat és lehunytam a szemeimet, hogy pihenjek egy kicsit. Valamelyik fiút biztos megszúrta egy sirató, mert egész éjjel ordibált. Szerintem 5 percet sem aludtam az éjjel. Abban a hitben éltem, hogy majd itt tudok aludni egy kicsit, de rosszul gondoltam.