𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Titkok‖

‖Thomas‖

Vacsorára megint kitereltek minket a szobánkból egyenesen az ebédlőbe. Mint az elmúlt napokban most is hangzavar terült el a helyiségben, ami nem volt most számomra a legjobb, mert így nehéz volt gondolkodnom. A szememmel végig az ajtóban álló két őrt figyeltem és fontolgattam a lehetőségeimet, amikor Newt oldalba bökött.

-Figyelj, amíg nem tudjuk biztosan, hogy mit láttál addig ne csinálj semmit! -parancsolta suttogva.

-Én tudom, emberi testek voltak a kapszulában. -pillantottam rá egy fél másodpercre.

-Egyáltalán kiültetett bogarat a füledbe?

-Aris, a kapucnis gyerek. -biccentettem a tőlünk nem messze lévő asztal irányába, ahol egyedül ült és egy almát forgatott a kezében.

-Hát, elégé hiteles. -mondta cinikusan Minho. Utána inkább a két őrre koncentráltam és pár perc, hosszas gondolkodás után felpattantam a helyemről és igyekeztem az ajtó irányába. Próbáltam felhívni magamra a figyelmet, ami sikerült is és az egyik őr meg állított. Kezdődik.

-Nem mehetsz be oda! -mondta parancsolóan és lenézően.

-Csak az egyik barátomtól akarok elköszöni. -válaszoltam végig a szemébe nézve és újabb lépést tettem előre.

-Azt mondtam nem. -szó szerint kezdett ki jönni a sodrából. Nem válaszoltam csak megfordultam és alig léptem egyet, amikor nagy lendülettel megfordultam és újra neki lendültem az ajtó irányába, de az őr indulatosan ellökött magától. -Tűnj innen! -emelte meg a hangját, ami visszhangzott az egész ebédlőben.

-Miért nem mehetek be? Ha? -most én löktem rajta egyet, amire kész viszály alakult ki közöttünk. A barátaim a segítségemre siettek és elhúztak onnan, miközben megérkezett köreinkbe Janson. Minhónak igaza van, tényleg patkány fejű.

-Mi folyik itt? -kérdezte a két őrrét hátra lökve.

-Azt hiszi, hogy semmi kérdés nélkül bemehet a tiltott területre. -mondta már reszkető arcizmokkal.

-Ugyan Thomas. Bízunk egymásban nem igaz? -helyezte a vállamra a kezét. Persze, mindenképpen bízok egy idegenbe, aki még a szeméből sem néz ki jól. Néma maradtam és nem válaszoltam semmit. -Gondoltam. Vigyék vissza őket a lakrészükbe. -intett és már ráncigáltak magukkal. Addig el sem engedtek minket, amíg bennem löktek a szobánk ajtaján és azt ránk nem zárták.

-Mi a fene ütöd beléd? -kérdezte ingerülten Newt.

-Sajnálom, de muszáj volt. -húztam elő a zsebemből az őrtől megszerzett belépő kártyáját. -Ezzel bejutok mindenhova. -erre mindenki unottan felsóhajtott.

-Nem tudod leállítani magad igaz?

-Én csak biztonságban akarok mindenkit tudni. Meg, nem mellesleg hátha megtalálom Hopet. -itt Minhóra tévedt a szemem, akinek a lány neve hallatán fájdalom csillant a szemében.

-Tommy, ő jól van. Nem emlékszel, hogy Gally meglőtte őt is? Mindannyian jól emlékszünk erre és szerintem idő kell neki a felépüléshez. -sóhajtott fel gondterhelten.

-És mi van akkor, ha már jól van, de valamit csinálnak vele? -tekintettem végig rajtuk. -Azt ne mondjátok, hogy nektek nem gyanús ez az egész? Jó azt tudom, hogy Minhónak igen.