𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Árulás‖

Egy tapodtat sem mozdultam Thomas mellől, még akkor sem, amikor a két srác meglelte a házigazdát és elrángatták egy üres szobába, ahol egy székhez kötözték és faggatni kezdték. Brenda már rég magához tért, egyedül Csipkerózsika aludt még mindig. Egy kisebb helyiségbe rakták át, ahol nem lehet hallani a férfi jaj-veszélykelését. Mit mondhatnék, rendesen verték felváltva. Már-már lebicsaklott a fejem, amikor hirtelen kipattantak a mellettem fekvő fiú szemei, amivel kiverte fáradtság jeleit belőlem.

-Mi...mi történt? -kérdezte kábán.

-Hát, kihagytatok minket ebből a remek buliból, de szerencsétekre megleltünk titeket, most meg Jorge és Minho felváltva verik a házigazdát, hogy kiszedjenek valamit belőle, de eddig jól tartja a sarat. -a végére pont felkiáltott az ajtó túl oldalán. A fiúban erősebb volt a kíváncsiság, mint a rosszullét, ezért kis segítséggel talpra állt és kitámogattam. Ahogy kinyitottuk az ajtót minden szem ránk szegeződött.

-Jaj Tommy, te a múltban is nagyon szereted a piát. -viccelődött vele Newt, amire a másik srác nem volt most vevő. Kiszabadult a kezeim közül és a már nem kicsit agyon vert férfihoz lépett.

-Beszéljen, most! -parancsolt rá.

-Haver, szerinted mi éppen mire akarjuk rá venni? Szép szóval nem fogsz rá hatni. -horkantott fel az ázsiai.

-Uh, nem is vagy annyira ostoba fiú, amekkorának gondoltalak. -húzogatta az oroszlán bajuszát. Ismerve Minhót nem is habozott, lekevert neki egy erőset, amibe bele is remegett a feje.

-Mondjon még ilyeneket és biztos lehet benne kinyírom. -mondta fenyegetően bele hajolva a képébe.

-Na, most már kezdelek megkedvelni muchacho. -veregette meg a vállát.

Hosszúra nyúlott a kifaggatás, mire végre köpött. Állítása szerint még a hegyi táborukba tartózkodnak, de hamarosan útnak fognak indulni így ha elakarjuk őket csípni akkor mennünk kéne. Jorge jó padlóra küldte a férfit, mivel a szeretet kocsiját koboztuk el és már azzal száguldottunk a célunk felé. Kezdtem azt hinni, hogy minden jóra fog fordulni. Persze nem ilyen könnyű az élet, mivel a célunk előtt 2 km-re megadta magát a kocsi így folytathatuk gyalog.

Néhány órás séta után elértük a hegy lábát és azon belül is egy hegyi úton haladtunk előre, de a helyre szállt csend egyre nagyobb gyanút kezdett növelni bennem.

-Nekem kezd gyanús lenni ez a helyzet, vagy neked is? -hajoltam közel az előttem haladó Thomashoz, de Newt és Minho is kitűnően hallották mellettünk.

-Nem csak neked. -válaszolta a szőkeség. Már majd nem elértük az alagutat, amikor gépek motorja zavarta meg a már gyanús csendet. Egyszerre ugrottunk fel ijedtünk be, főleg, amikor feltűnt 2 teherszállító. Reagálni sem tudtunk, mert 1 perc alatt leugrottak hozzánk feketébe öltözött katonák és körbe zártak minket. A fegyverük csövét ránk tartották és egy-egy ember mindenkire jutott és a pólónk nyakánál fogva tartottak egy helyben. Mi meglepően Minho nem igazán tűrte, hogy így fogják és gondolkozás nélkül leteperte a földre az őt tartó katonát és ütlegelni kezdte. Mivel ember fölénybe voltak így leszedték társukról a tomboló fiút és egy elég kemény gyomrossal padlóra küldték, amire csak fájdalmas nyögések hagyták el a száját. Hát, remélem ebből tanul és előbb gondolkozik, mint cselekszik.

Mire nagyjából sikerült sakkban tartaniuk egy őszes hajú, jól öltözött férfi, két másik katonával sétált a kis csoportunk felé. Miközben figyeltem a férfi jelemét, rá jöttem, hogy ő szerepelt még a Tisztáson vissza kapott másik emlékembe, persze ott pár évvel fiatalabb volt. Megállt előttünk és lenézően, de egyben csodálkozva mért végig minket.