𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Betörés‖

A szobában csak úgy izzót a levegő. Nem tudom hogyan történt csak annyi van meg, hogy Minho felettem tornyosul és a testemet hinti meg apró csókkal. Testünk összeolvadt a holdfényes éjszakában, csak nyomult és én hagytam neki. Eleinte gyengéd volt, de ahogy telt az idő és egyre jobban elmerült az élvezetben gyorsítót a tempón. Testünkből csak úgy áradt a forróság, amit egymásból váltottunk ki. A hátába kapaszkodtam végig, abba az izmos hátába. Néha az egyik kezemet végig húztam a kockás hasán, amitől egy jóleső nyögés hagyta el a száját. Lassan a dolog egyre jobban kezdett a tetőfokára hágni, amitől, elöntött a mámor.

Hirtelen kipattant a szemem és zihálva ültem fel, ami óriási hiba volt, mert lefejeltem egy faágát. De legalább észhez tértem.

-Ez most komoly? -mondtam magamban halkan és végig a faágát kívántam a pokolba. Nehézkesen feltápászkodtam a kemény földről és a csendes Tisztást figyeltem, amit a felkelő Nap első sugarai megvilágítottak. Aztán az agyam visszatért a természet látványától az álmomig. 2 napja, hogy vége lett a mezeszemnek és ott is hagytam a meleg szobát és az ágy lakótársamat is. Cserébe azóta végig olyan álmok találnak meg, mint ez. Nem tudom miből fakad, mivel a fiú még mindig nem a kedvenceim közé sorolható, bár a kedvessége és a törődése miatt egy kicsit felé billent a mérlegnyelve. Amikor kellett a segítség szó nélkül segített. De valahol legbelül éreztem, hogy ennek van valami hátsó szándéka.

Jó illat áramlott ki a konyhából és vártam a reggeli kezdetét, ami 1 óra múlva fog elkezdődni. Mivel nem akartam, hogy megtaláljanak újra a betegálmok inkább kihasználtam a helyzetet és elmentem a fürdőbe fel frissíteni magam.

Majdnem elsők között érkeztem az ebédlőbe és elvéve az adagomat Serpenyőtől már távoztam is a helyiségből. Nem nagyon akartam a fiúkkal reggelizni, főleg nem úgyhogy Minho is jelen van, mert akkor újra bekúszik a fejembe az elmúlt két nap álmai. Már ha a fiúra gondolok előtör. Megráztam a fejemet és inkább a kajával foglalkoztam. Egy kihalt fatörzsénél telepedtem le és a Tisztást tanulmányoztam. Ahhoz képest, hogy fiúk lakják elégé karban van tartva. Az Északi kapu előtt gyülekeztek a hírvivők...vagyis a futárok. Még nem szoktam meg az itteni szavakat. A lényeg, hogy gyülekeztek és mindegyikük bemelegíteni kezdett. Végig tekintettem rajtuk és azt a megállapítást szűrtem le, hogy itt a jóképűség alapján választanak embereket. Persze tudtam ez nem így van csak egy felvetés volt. Voltak, akik keményen bemelegítettek, valakik csak beszélgettek. Na azoknak a nap végére fájni fog valami. Aztán mi meglepő, hogy a szememmel kiszúrtam Minhot, aki éppen négy ütemű fekvő támaszt nyomott. Rajta jobban megállapodott a szemem, amit nem értettem miért. Haragnál és néha egy kicsi hálálkodásnál nem érzek többet iránta. Csak az álmom zavar össze. Ahogy befejezte a karjait nyújtóztatta meg és persze hogy most nézett az irányomba. Egy darabig fenntartottam a szemkontaktust, de elég gyorsan elkaptam a fejemet és a kiengedett hajammal lepleztem a lángoló arcomat. Még mindig az álmom miatt és nem miatta.

Addig maradtam úgy, amíg el nem indultak az útvesztőbe. Utána a fejembe költözött a holmim hol léte. Igaz, ami a táskámból kellett elhozta, de nem adta oda én meg úgy gondoltam visszaveszem, ami az enyém. Egy ideig az erdőben bolyongtam, de megleltem a kereset épületet. A kilincs után nyúltam és mielőtt benyitottam volna körül néztem a környezetemben, de egy lélek sem volt. Lenyomtam a kilincset, de zárva volt. Hát, ez engem nem fog megakadályozni. Gyorsan feltörtem a zárat és ahogy beléptem be is csuktam magam mögött. A hely látványa ámulattal töltött el. A szoba közepén az útvesztő makettje helyezkedett, a sarkokban három láda, a falakon felakasztva leírások. A táskám már nem is érdekelt helyette a makettet tanulmányoztam és azt a következtetést vontam le, hogy mi nagyon lemaradtunk hozzájuk képest. Konkrétan ők feltérképezték a külső gyűrűt. A nevét onnan tudtam, hogy fel volt írva. Utána a ládákhoz léptem és a térképeiket vizsgáltam. Voltak, amik elég rosszak voltak, de pár kitűnt a többitől. Egy M virított a papír sarkában és innen tudtam, hogy ki készítette. Nem volt rossz, de jó sem.

X

Nem tudom mennyi ideig tanulmányozhattam az összes láda tartalmát, amikor az ajtó hangos nyikorgással kinyílt és a csontjaimban éreztem kilépett be rajta. Meg sem kellett fordulnom már az ajtó hangos becsapásával tudtam Minho volt az.

-Mit képzelsz, hogy csak úgy...-dühöngő léptekkel megindult felém, de a kijelentésem le is csillapította és megállásra kényszerítette.

-Nem is tudtam, hogy vannak külső gyűrűk. -felálltam és a maketthez léptem. Ráemeltem a tekintetemet és nem kicsit volt zavarodott.

-Nem 3 éve voltál ott? -lépett ő is a makett másik oldalára és rátámaszkodott miközben végig kíváncsian figyelt.

-De csak...nehéz úgy dolgozni, ha a beosztottjaid feladták. -letekintetem az asztalra. -Pár hónapig még bizakodva indultak el, de 1 év után feladták így egyedül maradtam az egészre. Igaz kimentek, de sejtettem, hogy csak elütötték az időt valami mással...Az eltűnésem előtti nap egész napos Gyűlést tartottunk, amiket nagyon rühelltem és az nap este a legjobb barátnőm Leilani elmondta, hogy rajtam kívül mindenki feladta és nekem sem kéne már hinnem a kijáratban. Másnap rossz érzésem volt, de mégis kimentem és tessék itt kötöttem ki. Pedig elhatároztam, hogy kiviszem őket...hát ez nem jött össze. -sóhajtottam fel keserűen. Most kijött belőlem minden, ami már jó ideje nyomta a lelkemet.

-Ezt itt is megteheted. -meglepetten kaptam fel a fejemet. Végig a szemébe néztem és kerestem benne a viccet, de ez elmaradt. Helyette megkerülte az asztalt és szembe fordultam vele. -Mindig szűkség van futárokra és az elmúlt időben ketten is kidőltek, a többiekkel meg nem vagyok teljesen megelégedve és itt te vagy az egyik legjobb, természetesen csak utánam és jól jönne a segítséged. -reménységgel a szemében figyelt és várta a válaszomat. Igaz nem mindegyiküket kedveltem, de voltak köztük kedves és jó fejek is, meg Chuckot haza szeretném juttatni a családjához, meg már hiányzik a futás is.

-Jó. -nyújtottam felé a kezemet. Először meglepődött a válaszomtól, végül észhez tért és kezet ráztunk. Az érintésétől kirázott a hideg és természetesen az éjszaki álmom jutott az eszembe, mert mi más is jutott volna.

-Pár hétig velem futsz majd, hogy kiötleteljünk egy jobb térképet, utána pedig minden héten máshoz leszel beosztva. -erre csak bólintottam. Akkor ezek szerint ők kettesével futnak és nem egyedül. Mondjuk ez jobb taktika is. Több szem többet lát.

Még néhány dologról beszámolt, de nem sokára befut a többi futár és nem kicsit utalt rá, hogy most mennem kéne így csak sarkon fordultam, de még az ajtóban álltam, amikor újra hozzám szólt.

-Nem kéne visszapakolnod, ha már te rámoltad ki? -a vállam felett rá néztem és úgy válaszoltam.

-Lesz rá bőven kéz nem sokára, szóval szia. -intettem és már magára is hagytam. Mosolyogva ballagtam a tábor felé a gondolattól, hogy most biztos forr a feje.