𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Félreértés‖❗️

3 év alatt a Mezőn egyetlen egy álmom sem volt, erre a Tisztáson már is lett egy.

Olyan 5-6 éves lehettem, egy csodaszép tó terült el előttem és valaki a jobb oldalamon ült és átkarolva magához ölelt. Felnéztem a társaságomra és egy szőke, kék szemű nő nézett vissza rám, akiről tudtam, az édesanyám. Csak ültünk és néztük a szép kék tavat. Egy idő után a csendet felváltotta az édesen csengő hangja.

-Nem mindig leszek majd melletted édesem, de egy valamit soha ne felejts el. -nézett le rám mosolyogva és szomorúan egyben. -Mindig legyél erős és ne félj senkitől és semmitől sem. Nálad erősebb nem létezik Hope. -anyukám szavai erősen beleégtek a tudatalattim legmélyébe, de a kép lassan elmosódni kezdett és visszatértem a sötétséghez.

Kipattantak a szemeim és felültem a kényelmes ágyban. Zihálva vettem a levegőt, de még így is nehéz volt lecsillapodnom. Mire nagy nehezen sikerült volna, a mellettem fekvő fiú irányába néztem és megszaladt a pulzusom. A fiú felső testét nem takarta, se egy póló, se egy takaró, csak a meztelen felsőteste. Ráadásul még gatya sem volt rajta csak egy alsónadrág, de takaró hiányában rálátást nyerhettem a fiú egész lényére.

-Ezt most miért? -mondtam minimálisan hangosan, de a végeredményt elértem, mert felébredt.

-Mit miért? -kérdezte kábán és megdörzsölte a szemeit.

-Muszáj volt szinte meztelenül aludnod mellettem? -mivel elegem lett a látványból inkább elkaptam a tekintetemet egyenesen a szemközti falra.

-Először is örülj, hogy van rajtam alsó, másodszor pedig 25 fok van a Tisztáson, mit vártál? -felküzdötte magát ülőhelyzetbe.

-Legalább szólhattál volna. -kipattantam mellőle és sikeresen átküzdve magam rajta a lábam szilárd talajt ért, de még mindig nem bírtam az irányába nézni.

-Csak nem zavar a látvány? -erre rákaptam a tekintetemet és a kaján mosolyával találtam szembe magam. Válasz helyett inkább csak megfontoltan és óvatosan távoztam az épületből és szerencsére nem találkoztam senkivel sem.

A reggelit kivételesen Newt társaságában töltöttem, mivel Chuck-nak dolga akadt. Miközben jót beszélgettem a szőkével legbelül reménykedtem, hogy hamarabb befejezem a reggelizést, mint hogy feltűnne Minho. Nagyot tévedtem, mivel a futár fiú letelepedett elém. Egy ideig Newt-tal társalgott, amit nem bántam, de nem bírta megállni, hogy ne idegesítsen.

-És Hope, hogy aludtál az éjjel? -elég csúnyán tekintettem fel rá, de nem nagyon zavarta a dolog. Hatalmas vigyorát nem bírta eltüntetni az arcáról, sőt egyszer a szemöldökét is húzogatta.

-A legjobban. -mondtam enyhén szarkasztikusan. -Csak kár, hogy a szomszédom úgy horkolt, hogy a siratók is befogadták a fülüket.-nem nagyon tetszett neki a válaszom, de a szócsatától nem tudtam el venni a kedvét.

-Az én szomszédom pedig szuszogott elég hangosan. -emelte ki az utolsó két szót. Farkasszemet néztünk a másikkal és úgy éreztem háború készül kitörni kettőnk között.

-Miről maradtam le srácok? -a szőke fiúról teljesen elfeledkeztem. Szinte egyszerre kaptuk rá a tekintetünket, aki pedig váltogatta rajtunk.

-Semmi lényeges dologról. Ha meg bocsátotok elmegyek fürdeni és átöltözni mielőtt felkelne a többi idióta. -álltam fel az asztaltól és hátat fordítva nekik, mentem is a dolgomra.

X

Nem tudom ez hányadik görbeeste lesz, de már több volt itt, mint anno nálunk. Kivételesen mindenki csak a tűzkörül ült és beszélgetek, néhányan ittak, ettek. Újból egyedül találtam magam a farönknél Chuck társasága nélkül, de futárként már csatlakozhattam volna hozzájuk, csak a reggeli dolog után nem szerettem volna Minho társaságában lenni. Mivel a vacsorámat is befejeztem így feltápászkodtam a földről és kihasználva a fiúk itt létét elmentem zuhanyozni. Mielőtt beléptem volna, azért csekkoltam nincs-e bent valaki, nem szólt vissza senki sem így nyugodtan léptem be és gondosan becsuktam az ajtót. Ha lett volna lehetőségem akkor bezártam vagy kitámasztottam volna az ajtót, de így inkább siettem a dolgommal. Lehámoztam magamról a koszos ruháimat és egy kupacba dobtam, a fehérneműimet a víz alatt egy adag szappannal átsikáltam és a közelembe helyeztem száradni. Élveztem a testemen végig folyó meleg vizet, ami elűzte a gondolatokat a fejemből. A dolgom végeztével próbáltam elzárni a csapott, de az beragadt.

-Jókor. -morogtam magamban, bár biztos hangosra sikeredett, mert jött is egy hirtelen válasz az ajtó elől.

-Meg vagy? -kérdezte egy túlságosan is ismerős hang, aminek most nem nagyon örültem.

-Mit...mindegy beragadt a csap és nem igazán sikerül elzárnom. -a felesleges szócséplés helyett a közepébe vágtam. Először azt gondoltam, azért nem válaszolt vissza a fiú, mert elment, de amikor egy árnyat szúrtam ki a szemem sarkából, ami meg is állt mögöttem, nagyot tévedtem. A keze hirtelen megjelent a látóterembe és automatikusan hátrább léptem, ennek köszönhetően neki ütköztem. Még a levegő és a szavak is a torkomon akadtak.

-Ennél a kabinnál mindig akadozik. -úgy jelentette ki, mintha az időjárást közölte volna, csak elég érzékeny pillanatban. Mivel a sokk hatása alatt voltam így válaszolni nemigen tudtam, de a fiúnak leeshetett a tantusz, mert hirtelen ő is elhallgatott. Így álltunk hosszú, végtelennek tűnő perceken át, miközben végig éreztem magamon a tekintetét, egyszer csak megköszörülte a torkát és gyorsan kiviharzott onnan. A lépteit halva még a fürdőhelyiség területét is elhagyta, amit nem igazán bántam. Ott álltam még mindig paradicsom vörös fejjel és sok fajta gondolat átsuhant a gondolataimba, de mindegyik a perverz álmaimnál kötött ki. Mi lett volna, ha nem megy el, hanem csatlakozik hozzám és...miért járnak ilyesmik a fejemben?