𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Ismeretlen zóna‖

Reggel a szokásos időben már a kapu előtt melegítettem be a nagy futás előtt. Nem szeretném, ha meghúzódna valamim, mint a legutóbb. Még mindig Leilani tegnap esti kifakadásán rágódok, annyira jól esik, hogy hisznek bennem. Meg egyedül is maradtam az útvesztő további feltérképezésére, mert reggel mindegyik hírvivő szépen mondva felmondott, ezért is egy cseppet ideges vagyok, de akkor sem adom fel. Ha egyedül maradtam, akkor egyedül maradtam. Kész.

Lassú nyitódásnak indult előttem a kapu két szárnya, én meg készenlétbe álltam, de egy határozott kar megállította a késői lendületemet. A kar tulajdonosa felé fordultam és egy megbánó arcú Leilani állt velem szembe.

-Igen? -kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Sajnálom a tegnapit. -sóhajtott. -Nem kellett volna annyira kifakadnom, hiszen te minden nap keményen dogozol, mint itt senki más. -tekintett le a földre.

-Nincs miért bocsánatot kérned. -érintettem meg a vállát, hogy rám figyeljen. -Mindenkinek szíve joga miben hisz és ezért nem haragszom rád. -eresztettem egy halvány mosolyt.

-Aranyos vagy. Akkor csak sok szerencsét tudok neked kívánni és vigyáz magadra. -viszonozta a gesztusomat és mielőtt elment volna megölelt, amit barátságosan viszonoztam. Olyan volt ez az egész, mint ha örök búcsút vennénk egymástól. Nem tudom, reggel óta egy rossz érzés kering bennem és egyik részem azt súgja, ne menjek ki, de a makacs énem csak azért is ki akar menni. Elbúcsúztam a lánytól és egy bemelegítő kocogásba kezdtem majd mielőtt befordultam volna a sarkon egy utolsó pillantást vetettem a kapu irányába, ahol még ott állt a lány és integetett. Hivatalosan is valami rossz fog történni.

X

Jó sokat mehettem, mert a testem vízért és pihenésért könyörgött, közben az órámra pillantottam és nagyjából 3 órája futhattam és már javában dél is volt, ezért leültem a fal tövébe és az egyik kész szendvicsemet kezdtem el majszolni, meg egy adag vizet leöntöttem magamba. Csend terült el a környezetembe, ami már túl csendes is volt. A fülemet hegyeztem és mindig a környezetemet figyeltem bármi gyanús mozgás miatt, de ami legfurcsább volt, hogy az órám nem jelzett délben. Eddig percre pontosan csipogott most meg el múlt javában dél és néma maradt. Egyre kezd furább lenni a nap. Gyorsan elhessegetem a rossz gondolatokat és vissza helyezve a táskámba a kulacsomat és a fél szendvicsemet indultam tovább.

Újabb órákat futottam, kocogtam vagy gyalogoltam, de percről percre, óráról órára egyre erősödött a bennem lévő rossz érzés, ami miatt kezdtem ideges lenni. Éppen egy zsákutcából fordultam vissza, amikor dörögni kezdett az ég és mire felnézhettem volna eleredt az eső, ami párperc elteltével viharossá vált. Itt jött el a pillanat, hogy haza induljak. Bőrig ázva, reszketve és fázva futottam, de a felerősödőt szél miatt látni nem nagyon láttam csak az emlékeimben élő útirányát követtem érzésre. Akkor torpantam meg, amikor egy kattogás és kőnek csapódó fémhangja ütötte meg a fülemet, amitől a vér is megfagyott bennem. Egy sirató. Remek, de még nappal van, hogy lehetnek ébren? Gyorsan az órára pillantottam és a vérnyomásom meg is szaladt, de rendesen, mivel javában este hét órát mutatott. Ez lehetetlen.

Akár mennyire is szerettem volna ezen agyalni az egyik dög feltűnt velem szemben és persze, hogy kiszúrt így futottam az életemért. Kitartó voltam, de sajnos a lény is ezért néha cselhez folyamodtam, ami alkalomadtán bevált, de mire leráztam jött a következő. Átkoztam az eget az órám miatt így amikor volt lehetőségem szépen ledobtam a földre és egyszer, ha nem ezerszer megtapostam. Kicsit sem vagyok hirtelen haragú...áh dehogy.

Ha már ilyen szépen elintéztem az órámat vaktában következtettem ki az időt, ami egy kicsit nehéz volt a felhők miatt, mert nem tudtam kikövetkeztetni a Hold állásából, ezért csak az egyre hidegebb levegőből érzékeltem, hogy már lassan éjfél lesz. A hajamból csavarni lehetett a vizet, a számba patatagokban folyt bele az eső, emiatt a levegő vétel is nehéz volt. Feladhattam volna, de ez nem volt rám jellemző. Már pedig elhatároztam, hogy ezt a csatát igenis meg fogom nyerni. Most a változatóság kedvéért két sirató üldözött és az a cseppnyi elhatározásom kezdett tovaszállni, de a jobb oldalamon elterülő folyosó lassú záródásnak indult így minden energiámat a futásba ölve futottam nyomomba a két szörnnyel. 

Végül én kerültem ki győztesül és elterültem a földön, hogy egy leheletnyit pihenjek, de hirtelen egy éles fájdalom hasított a jobb lábamba és reflexszerűen felültem. A fájdalmas pontot kerestem és mire meglett felhúztam a nadrágom szárát, de már a véres nadrágomból tudtam, hogy bizony még az utolsó életerejével megvágott az a rohadt dög. Szidhattam volna magam, amiért nem voltam gyorsabb, de ennyi futás után csoda, hogy ennyire kitartó voltam. Az eső nem nagyon akart alább hagyni így gyorsan a táskámból kihalásztam a kötszert és gyorsan bekötöttem vele. Mire végeztem felpattantam és bicegve elindultam meg keresni a kaput, hogy reggel minél hamarabb az orvosi szobához tudjak menni, mert a feketeségből, ami a sebem körül volt biztos voltam benne, hogy elfog hamar fertőződni ha nem kapok mihamarabbi ellátást.

X

Hiába emlékből tájékozódtam állandóan egy zsákutcába ütköztem, ami kezdett idegesíteni és egyszerre keltett bennem gyanút. Napközben még erre volt egy folyosó most meg csak fal. 3 év alatt nem változott ennyit az útvesztő akkor most mi történik? Biztos az Alkotók megint kevertek a kártyajátékban. Ahelyett, hogy ezzel fecséreltem volna el az időmet inkább a siratókat kerülgettem. Rohadtul fájt a lábam, égett a tüdőm és baromira fáztam és a ruhámból még mindig csöpögött a víz. Ha nem találok gyorsan egy szél mentes helyett, akkor hamar kifogok hűlni és akkor ennyi volt.

Mivel nem nagyon ismertem a jelenlegi labirintust így megérzésből sétálgattam és szerencsémre találtam egy szél elleni búvóhelyet és itt még a borostyán is sűrűbb volt. Ha nincs takaróm ez is megteszi, legalább valamit melegíthet rajtam és elrejthet a siratók elől. Úgyis mozgásra támadnak így előnyöm fog ebből származni. Ahogy meggyőződtem a biztonságom kapcsán a fejemet a falnak támasztottam és agyaltam, hogy mi változhatott? Legalább ezzel kiverem az álmosságot a szememből. Jól esett volna az alvás, de először is ébernek kellett lennem, másodszor a kihűlés fenyegetett és ha álomba szenderedem akkor tuti nem fogok felébredni soha többé.