𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Kiválasztott‖

Rengeteg időt tengődtem a sötétségben, ami a maga módján pihentető volt. Se egy álom, se egy látomás. Egyre jobban kezdtem magamhoz térni, majd a sötétséget felváltotta a tompa fény.

Lassan nyitottam ki a szememet és egy orvosi szobában találtam magam. Körbe futtattam a tekintetemet, de nem volt semmi sem ismerős. Próbáltam felülni, de elviselhetetlen fájdalom hasított minden porcikámba így azzal a lendülettel vissza estem. 5 perc hosszú szenvedés után csak sikerült és csiga lassúsággal elindultam az ajtó irányába, amit ki is tártam. Senki sem tartózkodott a folyosón és ez nem volt valami bizalom gerjesztő, de akkor is mentem a kíváncsiságom miatt.

Ahogy egyre beljebb haladtam egyre több hangot is hallottam. Ki fordultam a folyosóról és egy órási térbe értem, ahol rengetegen kerültek és fordultak. Elámultam a hatalmas mennyezettől és észre sem vettem, amikor csatlakoztak hozzám.

-Felébredtél? -az ismerős hang felé fordultam és Finnick sétált egyenesen felém.

-Hol vagyunk? -csak ennyit tudtam kinyögni.

-A lázadok központjában, na gyere, már várnak rád. -intett és gondolkozás nélkül követtem. Miközben egyre többet mentünk az emberek águs szemekkel követték a lépteimet. Be fordultunk balra majd kitárt előttem egy nagy ajtót, amin be is léptem elsőnek és meglepetésemre sok ismerős arccal találkoztam.

-Hope. -órási kő eshetett le a bátyám szívéről, amikor meglátott. Elém sietett és erősen magához ölelt, amit nagy boldogsággal viszonoztam. -Legközelebb, ha ilyet mersz tenni esküszöm kicsinállak. -tolt el magától és fenyegetően rázta a mutató ujját.

-Értettem. -mosolyodtam el. Annyira hiányzott. A többi barátom is köszöntött egyedül Minho volt az aki csak biccentett köszönésként. Nem is vártam tőle más reakciót. Az idilli pillanatot egy elegánsba öltözött, magas, kleopátra frizurájú nő zavarta meg.

-Örülök, hogy magadhoz tértél. Gerald hamarosan itt lesz és akkor beavatunk az 1 hónapos fejleményekbe. -itt leesett az állam.

-1 hónapig voltam komában? Hol...hol van Thomas? -körbe fordultam a terembe, de sehol sem láttam a fiút.

-Ő még az orvosi részlegen fekszik, de semmi komoly balesete nem volt. -túlságosan is kedves volt ez a nő, ami nem kicsi gyanút keltett bennem. Reflexszerűen Minho felé pillantottam, aki Thomas neve hallatán megforgatta a szemét és fel mordult. A várt férfi érkezésével kiküldték a többiket és csak mi hárman maradtunk bent.

-Maga mind végig be volt építve? -néztem rá.

-Igen. Nem avathattunk be a tervbe, mert az apád minden lehetséges eszközzel megfigyeltetett téged.

-A társaim tudtak erről?

-Igen, az összes szövetségesetek tudott erről, de most van ennél fontosabb megbeszélni valónk. -felállt az asztaltól és egy óriási monitorhoz lépett, a nő is követte. -Gondolom még nem ismered Victoria kormányzott. Ő a lázadás vezetője. -mutatott rá.

-Rá térhetnénk a lényegre? -sóhajtottam fel unottan. Nem szerettem, ha húzzák feleslegesen az időt.

-Természetesen. -mondta és benyomta a képernyőt, amin fel lázat emberek millió támadtak a béke őrökre és minden terméküket felgyújtották, ami már a vagonokra volt felpakolva. -Mióta felrobbantottad az arénát azóta az emberek szembe szálltak a Rendszerrel és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy végleg bejussanak a fővárosba. A lényeg, hogy az ön tette reménységgel töltötte el a rabszolgákat ezáltal maga lett a Kiválasztott. -ekkor mutatott egy csomó fal graffitit, amin ezek álltak

"A Kiválasztott az utolsó reménységünk.

Hope a forradalom jelképe.

A reménynek a forradalom élén a helye."

És sok ehhez hasonló. Hiába magyaráztak nekem egy szót sem értettem csak figyeltem a képernyőt és pánik tört rám. Annyira elhatalmasodott rajtam, hogy szó nélkül kirohantam a teremből és meg sem álltam addig, amíg kínok közepette vissza nem értem az orvosi szobámba, ahol a padlóra omlottam és bámultam a fehér cseppét. Miért pont engem választottak ki? Miért? Rengeteg gondolat cikázott oda-vissza a fejembe, amikor megéreztem egy kezet, ami át ölelt és magához húzott. Az ismerős illat hamar bekúszott az orromba és félig meddig boldogan bújtam Minho mellkasához.

-Ha beszélni szeretnél róla akkor itt leszek. Mindig. -annyira jól estek a szavai, de olyan gombóc kellett kezet a torkomba, hogy szóhoz sem jutottam. Még közelebb bújtam hozzá és minden pillanatot kiélveztem.