𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Hajsza‖

‖Minho‖

Úgy gondoltam majd a dolgom végeztével beszélek a jómadárral, de annyira felhúzott a többi futár, hogy átraktam mára a beszélgetést. Annyira szerencsétlenek, hogy az már fáj. Egyre több cuccot hagynak el vagy éppenséggel a térképet. Nem is értem miért nem rúgtam már ki őket?Még az éjszaka folyamán sem tudtam lecsillapodni így reggel ideges léptekkel indultam a szőke fiúhoz. Eszem ágába sem volt úgy el jönni onnan, hogy válaszokat ne kapjak. Ez miatt is zsörtölődtem az éjjel. Mit láthatott, amit nem akar senkinek sem elmondani? Majd nekem csiripelni fog.

Ahogy beléptem a kóroncok épületébe rögtön Newt szobáját kerestem meg és udvariasság helyett csak berontottam hozzá. Biztos még aludhatott, mert ijedten ült fel az ágyban és mire tisztult a látása, realizálta kijött be hozzá. Hát, mit ne mondjak nagyon örülhetett nekem. Nem sok kedvem volt sokáig itt lenni, mivel futni is menni kéne így közelebb léptem az ágyához. Ahogy megálltam előtte elég fancsali képpel nézett fel rám. Egyrészt sejtettem nem azért küldött ide Alby, hogy majd a barátjának beszélni fog, hanem jól tudta, hogy tőlem a tiszttársak nagy része tart. Pontosítva nincs itt élő ember, aki nem félne tőlem.

-Úgy hallom nem igazán mesélted el senkinek sem a kint töltött éjszakádat? -fontam keresztbe a kezemet. Hatni akartam rá, hogy gyorsan letudjam ezt is. Ahelyett, hogy válaszolt volna felhúzta a takarót egészen a fejéig és visszafeküdt. Most komolyan játszani akar velem? Pont velem? -Newt! -szóltam rá erélyesen. -Addig nem megyek el innen, ameddig nem beszélsz. -határozott hangon jelentettem ki. Valamit motyogott a takaróba, de semmit nem értettem belőle. Mire újra rá parancsolhattam volna megeresztett egy nagy sóhajt.

-Ha beszélek megöl. -továbbra sem húzta le magáról az anyagot.

-Kicsoda? -léptem hozzá közelebb. Végül csak megadta magát és felült újra az ágyban.

-Nem éltem volna túl az éjszakát, ha ő nem segített volna nekem. -kezével a takarót piszkálta és engem kezdett idegesíteni, hogy nem tud normális választ adni. Idegesen rá csaptam az ágyra ezzel jelezve neki, hogy jobb lesz ha részletesebben kifejti. -Egy...egy lány él oda kint. -gyorsan ejtette ki a szavakat, de még így is nagyon csendesen közölte velem.

-Egy lány tette ezt a lábaddal? -biztosra vettem, hogy csak képzelődött, de viccesnek találtam ezt a feltételezést, amit szerintem nem igazán tudtam elrejteni. Nem mint ha annyira akartam volna.

-Az egyik sirató megvágott és elég nehezen tudtam meglógni előle és akkor futottunk össze szó szerint a lánnyal. Ő segített túlélnem az éjszakát, de megfenyegetett ha beszélek róla megöl, bár most már mindegy. -nehezemre esett elhinni a szavait, de miért hazudott volna ilyet?

-Miért nem ráncigáltad el ide?

-Hát elsegített a kapuig és megfordult a fejemben, de fizikailag erősebbnek tűnt nálam. Bárki is volt edzett lehetett, mert meg sem kottyant neki a sok futás. Jobban bírta, mint én.

-Szóval akkor ő kint él az útvesztőben egyes egyedül? -próbáltam valami logikus dologgal elő állni kevesebb sikerrel.

-Igen és elég ügyes volt ahhoz, hogy rejtve maradjon a szemünk elől. -válasz helyett csak bólintottam egyet és emésztettem magamban az elhangzottakat. Még kérdeztem pár dolgot a rejtélyes lányról, de többet ő sem tudott róla mondani. Gyorsan elköszöntem tőle és már igyekeztem a térképszobába összeszedni a cuccaimat a futáshoz. Közben összefutottam Albyval, aki kíváncsi volt, hogy Newt beszélt-e nekem, de természetesen nem mondtam neki semmit csak leráztam azzal, hogy nem igazán.