𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Első nap‖

‖Minho‖

Fáradtan ébredtem fel és legszívesebben aludtam volna tovább csak sajnos ezt nem tehettem meg. Lassan nyitottam ki a szememet és szembe találtam magam Hope arcával. Tegnap egymásnak háttal aludtunk el, aminek egy részem örült a másik részem pedig csak fájdalmat érzet. Hiányzott a teste melegsége és a közelsége...nem, nem hiányzik csak összezavarnak az érzéseim. A szokásosnál gyorsabban hagytam el a szobáját és még az sem érdekelt, hogy valaki meglát a folyóson. A szobám ajtaját magamra zártam és próbáltam a gondolataimat a térképekre és az útvesztőre terelni, de hiába, csak a lányon járt oda-vissza. Gyorsan magamra kaptam egy adag tiszta ruhát és el is indultam a dutyi irányába, hogy kieresszem Thomast és elkezdjem a kiképzését. Mindig fárasztó dolog egy újonc kiképzése, de úgy éreztem a fiú más. Végül is odakint elég volt egyszer mondanom neki valamit és felfogta. Ritka esetek közé sorolható, de Hope is elsőre felfogta a dolgokat. Már megint ő van a fejemben. Miért nem bírok elszakadni tőle?

A kulccsal a kezemben térdeltem a rács elé és egy mosoly ült ki az arcomra.

-Készen állsz Zöldfül?

-Ne csináld már. Csak engedj ki. -nevetett fel. Kérésének eleget téve kinyitottam a zárat és kitártam a dutyi ajtaját, amin Thomas elég hamar kirontott. Sose voltam még ide bezárva, de nem lehet valami kellemes.

Egymás mellett sétáltunk az ebédlő irányába, közben röviden elmondtam néhány dolgot, amit elég hamar megértett. Végre nem egy idióta bökött. Az ebédlőbe belépve már a társaság fele fogyasztotta a reggelijét és nem messze tőlünk Newt és Hope is ugyanezt tették. Mielőtt megbökhettem volna a mellettem álló fiút már oda is ment hozzájuk. Túl feltűnő lett volna, ha én egy másik asztalhoz ültem volna le így én is ott foglaltam helyett a lánnyal szemben. Az új futárom és a régi barátom jókat beszélgettek csak én ültem ott csendben és a kajámmal foglalkoztam. Néha éreztem magamon a lány tekintetét és párszor óvatosan feltekintetem, ilyenkor találkozott a tekintetünk, de szinte egyszerre el is kaptuk a fejünket. Nem érezhetek többet iránta, soha. Ettől ideges lettem és a kajám felét meghagyva indultam el a térképszobába, mielőtt távoztam volna elmondtam Thomasnak hol fog megtalálni és csak utána hagytam ott őket.

X

Szerencsére mindenből volt a fiú méretében így felszerelkezve indultunk el a kapuhoz, ahol már várt minket Newt és Hope. Sejtettem nem szabadulok ilyen könnyen.

-Még meggondolhatod magad Thomas. -viccelődött vele a szőkeség. Megint csak némán hallgattam őket, ahogyan az előttem álló lány is. Láttam az arcán próbálja megérteni mi van velem, de abban már jó vagyok, hogyan rejtsem el az érzéseimet. -Hát sok szerencsét srácok. -intett búcsúzásul.

-Próbáld túl élni nélkülem. -veregette meg a vállamat a lány és már követte is Newtot. A szememmel a távolodó alakját néztem és megint végig pásztáztam a testét tetőtől talpig. Nem hazudok, tetszett a látvány. Gyorsan megráztam a fejemet és inkább a feladatomra koncentrálok.

X

Bevallom nem volt olyan rossz Thomas társaságában futni, de mégis a lány társaságát hiányoltam. Vele jobban élveztem a futást és a szócsatákat, de a fiúval nem is próbáltam belefolyni ilyenbe. Elől futottam és közben magyaráztam is, de délben teljesen kifulladtam, ezért percre pontosan megálltam és neki fogtam az ebédemnek.

-Kérdezhetek valamit? -nem kicsit félve tekintett az irányomba.

-Persze. Az a tanulás lényege. -löktem oldalba, hogy megnyugtassam nem jövök ki a sodromból, bár az a kérdéstől függ majd.

-Szóval...érzel valamit Hope iránt? -sejtettem valami hasonlót fog kérdezni, ezen csak felkacagtam.

-Barátok vagyunk te bökött. Semmi többet nem érzek iránta. -ettől keserűség öntött el, de már hozzá szoktam.

-Oké. Csak érdekelt, mert azt hittem miatta vertél meg a tűznél. -hát, nem állt messze az igazságtól. Nagyon zavart, hogy más fiú próbálkozott nála. Néha Newtra is ideges vagyok ez miatt. -Meg mindig olyan furán néztek egymásra.

-Hogy érted ezt? -letagadhatnám, de nem kicsit éreztem itt egy kis remény sugarat.

-Nem tudom pontosan, de rád máshogy néz, mint rám vagy Newtra és a közeledben máshogy is viselkedik. -vonta meg a vállát. Ettől a kijelentésétől éreztem, ahogy egyre nagyobb boldogság és a már megszokott meleg érzés járja át a testem minden porcikáját. Talán mégsem reménytelen a kettőnk helyzete...miről beszélek én? Nem illünk össze. Kész.

-Biztos csak képzelődtél vagy tudom is én. -felpattantam idegesen és gyorsan visszapakoltam a kajámat a táskába és elindultam. Hihetetlen, hogy mennyire feltudom magam húzni ettől a témától, mint bármi máson.

X

Szerencsére a nap többi részében már nem hozta fel ezt a témát vagy csak nem merte. Biztos volt még mondani valója, de nem érdekelt. Elegem van már abból, hogy azon agyalok, mi lehetne közöttünk. Hope az egyik barátom, se több, se kevesebb nem lesz számomra soha. Most már muszáj lesz távol maradnom tőle akár mennyire is tiltja ezt a szívem. A térképszobából egészen lefekvésig nem mozdultam ki, mert féltem, hogy találkozok a lánnyal. Persze nem ilyen könnyű az élet, mert mit adj isten ott várt a szobámban az ágyamon ülve. Az érkezésemre felkapta a fejét.

-Mi volt reggel a bajod? Alig beszélgettél a fiúkkal, meg úgy szinte egy szót sem szóltál. -láttam a szemében mennyire aggódik miattam.

-Fáradt vagyok, ennyi. -nem akartam ennyire rondán mondani, de nem tehetek róla. Ha a közelemben van ideges leszek.

-Akkor miért nem pihensz egy napot legalább? Szerintem megértenék a többiek. -felállt az ágyamról és felém lépkedett addig amíg teljes egészébe nem állt előttem. A közelsége megint melegséggel és energiával árasztott el.

-Majd pihenek, ha kijutottunk innen. -néztem egyenesen bele a barna szemeibe, amik minden alkalommal elvarázsolnak.

-Ezt megjegyeztem és a szavadon foglak majd. -mosolyodott el, amitől nekem is megjelent a szám szélén egy apró mosoly.

-Sejtettem. - nem válaszolt csak közelebb lépet és egy apró csókot lehelt az arcomra, ami nem kicsit ért váratlanul.

-Jó éjt. -elbúcsúzott és kikerülve engem távozott a szobából. Ott álltam egy helyben, lefagyva és vörös fejjel. Még mindig éreztem az arcomon a lány ajkait és azt kívántam bárcsak megcsókoltam volna. Soha nem fogok tudni elszakadni tőle.