𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Menekülés‖ ❗️

Ez az éjszaka volt az első olyan, ami csiga lassúsággal ért véget. Nem volt elég, hogy aggódhatunk a tomboló siratók miatt, hanem Thomas állapotáért is. Tudtam nagyon jól miért csinált azt amit, de ez rohadtul kockázatos volt. Az éjszakát túléltük a Gyűlés terembe vagyis csak Alby vesztette életét, amikor próbált minket megvédeni. Sikerrel járt, csak az életét áldozta fel értünk. Reggelre, mint szokásukhoz híven eltűntek, de az a káosz, a sok holtest, állaté és emberré, meg a füstök, egyszerűen nem bírtam hinni a szememnek. A legjobban az kezdett zavarni, ha itt megcsinálták ezt akkor lehet a Mezőn is történhetett ilyen. Baszki a lányok. Mivel nem volt Minhónak társa így nem sok választása volt, vinnie kellett magával. Pár óra alatt elértük a kijáratot, de sok mindenben nem változott így elindultunk vissza. Annyira elkalandoztak a gondolataim, hogy hirtelen megijedtem Thomas gyors felülésétől.

-Jézusom ember. -kaptam a szívemhez.

-Ne haragudj Hope, de...de miért vagyunk a dutyiban? -kérdezte kábán és értetlenül tekintett körbe.

-Azért bökött, mert Gally azt parancsolta. -kaptuk fel mind a ketten a tekintetünket a rács előtt guggoló fiúkhoz. Hát igen, Alby halálával az építő elhitette mindenkivel, hogy ami múlt éjjel történt az a Thomas és az én hibám. Alig tettem be a lábamat  a Tisztásra már elrángattak azok a barmok.

-De miért hallgatnak rá?

-Alby meghalt az éjjel és minden fiút maga mellé állított. -válaszolta újfent a szőke.

-És téged miért zárt be? -fordult vissza felém.

-Ja, csak szerinte én indítottam el egy "lavinát", ezért ugyan olyan bűnbaknak tekint, mint téged. -forgattam meg a szemeimet.

-Hát nem áll messze az igazságtól. -mondta elhallóhangon.

-Hogy érted ezt? -kérdezte Minho és mindegyikünk kíváncsian figyelte a srácot.

-Az Átváltozás során sok emlékem vissza tért, de azóta pár már elhalványult. A lényeg, hogy mielőtt ide küldtek volna én...én egy voltam az Alkotók közül. Segítettem meg építeni az útvesztőket, végig egy monitoron figyeltelek titeket és láttam minden egyes halált. Sajnálom. -tekintett le a földre. A válaszai lesokkoltak, soha nem gondoltam volna róla, hogy velük dolgozott, azt sem értettem, hogy ki az a marha, aki gyereket alkalmaz arra, hogy ártson a vele egykorúaknak. -Megérteném, ha megölne Gally. -sóhajtott egyet.

-Ilyen hülyeséget ne is mondj. -hurrogta le Newt. -Figyelj, te csak egy gyerek voltál, akit kihasználtak az Alkotók, te nem vagy felelős a hibáikért. Felküldtek ide, kiutat találtál kell ennél több bizonyíték arra, hogy nem kémkedni jöttél fel? A lényeg, amikor felküldtek minket ide elvették tőlünk a régi életünket, ahogyan tőled is...most már az a fontos, hogy mit fogsz lépni. -nézett rá bátorítóan.

-Egyetértek vele. -helyeztem a vállára a kezemet. -Remélem van terved?

-Most már van, csak lehet nem fog tetszeni. -fordult felém és az arcáról ordított, hogy ez elég kellemetlen terv lesz.

-Nem számít. Csak tűnjünk már el innen.

X

Elég hamar kitalálta Gally, hogyan intézzen el minket. A dutyiból három srác rángatott ki minket, Thomas még játszotta, hogy komában van, de sajnos én ezt nem tehettem meg így muszáj volt elviselnem a ráncigálást az egyik idiótától. Az Északi kapu előtt egy kisebb csoport gyűlt össze, mivel kb 30 fiú maradt életben a tegnap esti mészárlás után. Két oszlop volt felállítva a kapu elé és az egyikhez hozzá löktek, elég durván.