𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Gyűlés‖

‖Minho‖

Nagy örömömre reggel a szokásosnál korábban kellett kelnem, mert jobbkor nem is találhatják ki, hogy Gyűlés lesz. Elvégeztem a szokásos rutinjaimat és el is indultam abba az átkozott épületbe. Kezdtem megérteni Hope-ot miért gyűlölte ezeket a Gyűléseket. Ha valaki hozzá van szokva, hogy reggeltől estig fut, annak a több órás ülés csak szenvedés. Út közben csatlakozott hozzám Newt és boldogan vettem észre, hogy nem csak én repdesek az örömtől a kora reggeli Gyűlés ötletétől. Majdnem utolsóként érkeztünk meg és helyett foglaltunk a szokásos helyünkön.

-Akkor ne is húzzuk tovább az időt. -felállt Alby a székéből. -Néhány elöljáró kérte, hogy üljünk ma össze és vitassunk meg egy fontos dolgot, de én még hozzá csapnék egy témát és az enyémmel kezdeném, mert az rövidebb. Szóval, holnap felküldik a Dobozt az ellátmánnyal így hát kérlek titeket írjátok össze, amire szükségetek van és a beosztottjaitoknak. Newt holnap összegzi és majd a párnap múlva érkező Zöldfülel felküldik a kívánságaitokat. -ezzel helyett is foglalt. Gondolatban elkezdtem összeszedni, hogy mire lesz szükségem, amikor feldobta a következő vita témát. -Akkor a következő megbeszélni valónk a lány. Gally kérlek, ha te akartad, hogy ez miatt összeüljünk kezd el te. -nézett az építőre.

-Szerintem mondanom sem kell, hogy a lányban nem bízhatunk meg. -tekintett körbe rajtunk miközben felállt. -Sok tiszttárssal beszélgettünk ezzel kapcsolatban és sokan kételkednek a meséjében, páran azt állítják, hogy egy az Alkotók közül és hasonló az én véleményem is. Nektek kicsit sem fura, hogy mi egy éjszakát sem éltünk túl az útvesztőben, ő meg ráadásul 2 napot is?

-Láttad te is Gally, hogy mennyire megsínylette a kint létett, meg én közelről is láttam mennyire okosan játszott a siratókkal szemben. Én egy percre sem kételkedtem benne, hogy képes volt túlélni olyan sokáig, főleg, hogy a lába megsérült és még beteg is volt. -szólalt fel Newt, amivel egyetértettem.

-Jó, de akkor is figyelembe kéne vennünk Gally szavait. Nem tudjuk, hogy hol van az az állítólagos Mező ahonnan jött, sőt még 3 év alatt sem találtunk más útvesztőt és más Tisztást, ahol lányok élnének. -állt az építő mellé Zart. Itt élés ellentét alakult ki az elöljárók között és mindenki a saját nézettét vallotta. Páran Gally-vel értettek egyet, néhányan meg Newt-tal. Az utóbbi fiúval összenéztünk és szerintem egyértelmű volt a szememből mit gondolok erről az egészről. Az első pillanatól fogva hittem a lány szavainak, hiszen az Alkotók nem küldték volna fel, főleg az útvesztőbe, ha közülük való lenne, meg amiket a többi lányról, szabályokról mesélt, azt egy perc alatt nem lehet kigondolni és közben mondani is. Alby nem bírta el csendesíteni őket, sőt még nagyobb hangzavar tört ki. Kezdtem elveszíteni a türelmemet, főleg hogy félóra múlva mennem kéne. Felpattantam a helyemről és a mögöttem elterülő asztalra csaptam, amire csend lett és még vissza is ültek a helyükre.

-Szerintem Gally és a többiek állítása egy nagy rakás plotty. Először is, ha az Alkotók közül való lenne akkor nem az útvesztőbe küldték volna fel, hanem a Dobozban, másodszor abban igazad volt, hogy nincs semmi nyoma annak, hogy lenne egy másik útvesztő a miénken kívül, de perpillanat a lány sem tudja hogyan juthatna vissza. Ha tudná, hidd el nekem már rég ott lenne. -fontam keresztbe a karomat.

-Úgy fest egy valakit már megvett kilóra. -gúnyolódott az építő. Legszívesebben már leütöttem volna, de úgy éreztem még nem feszegette túl a határt, bár így is kezdett elborulni az agyam. -Nem látjátok, hogy az ujja köré csavarta. Rávette, hogy futár lehessen.

-Nem ő kérte, hanem én ajánlottam fel neki és tudod miért te bökött? -fenyegetően megálltam előtte. -Olyan tudással rendelkezik az útvesztőről, ami nálunk hiányos. Jobban és precízebben dolgozik a többi futárhoz képest még nálam is. Láttátok a térképét nem? Akkor nem értem mi ezzel a probléma. 3 év után végre van esélyünk végre kijutni erről a bökött helyről és ebben a lány tud a legjobban segíteni. -néha körbe tekintettem a jelenlévők között, de legfőképpen Gally-vel tartottam végig a szemkontaktust. Mérges volt rám és a puszta tekintetével megtudod volna ölni, de én egy ilyentől nem riadok vissza.

-Én egyetértek Minhóval. -értett velem egyet Serpenyő. -Most, hogy Dave is kidőlt a futárok sorából minden embere szükség van, aki vállalja és azzal, hogy van tapasztalata szerintem megütöttük vele a főnyereményt.

-Igazuk van. -csatlakozott hozzánk Winston és később a többiek is. Egyedül Zart maradt Gally mellett.

-Akkor szerintem eldőlt a vita...ja és aki hozzá ér vagy rá emeli a kezét annak rendezek egy éjszakai bulit a siratókkal. -mondtam a lehető legerélyesebben. Semmi jó dolog nem sülne ki abból, ha ártanak a lánynak, mert azzal csak vissza esik az első napok szintjére.

-Rendben. A lány marad futár és, nehogy történjék ellenségeskedés Minho szabályát hivatalossá teszem. -meglepődtem, amikor a "vezér" mellém állt. A két kakukktojás kiviharzott az épületből, egyedül Gally volt, aki megsemmisítő pillantást küldött nekem, de megtanultam már, hogy ezeket nem kell komolyan venni.

A kapu felé igyekeztem, ahol már távolból is kiszúrtam a lány alakját, aki már várt engem a cuccainkkal együtt. A puszta jelenléte mosolyt csalt az arcomra, de hamar le is szárat, amikor csatlakozott mellém Newt.

-Jól kiálltál Hope mellett. -felé fordultam és egy idegesítő mosoly ült ki az arcára.

-Mivel a futárom és szükségünk van rá, ez csak természetes volt. -útnak indultam, de az utolsó két szónál megtorpantam.

-Inkább csak neked van szükséged rá. -visszafordultam felé és egyre nagyobb mosoly ült ki az arcára.

-Ne komplikáld túl Newt.

-Szerinted mi más jutna eszembe? Mindig mellette vagy, szó szerint egy testőrként viselkedsz, ha bármi fenyegetésnek tűnő dolgot észlelsz. Most is, amikor Gally ellene feszült. Gyűlöltétek egymás társaságát, most meg nevetek és tegnap még együtt is vacsoráztatok. Meg, változtál is azóta, mióta itt van. -Newt szavaitól elöntött a düh. Ha nem lettünk volna barátok minimum leütöttem volna. Nem tudom mit gondol Hope és a köztem lévő viszonyról, de még barátoknak sem vagyunk mondhatok nem, hogy valami többnek.

-Nem tudom miről hadoválsz. -szűrtem ki a fogaim között.

-Oh, szerintem tudod. Még annyira is jóban vagytok, hogy az ágyadban aludhasson. -itt kikerekedtek a szemeim és hirtelen megindultam felé. A pólóját megragadtam és úgy néztem a szemébe.

-Ide figyelj, te ezt nem érted és hiába magyaráznám el neked nem fognád fel, de a lényeget talán igen. Nem tudom, hogy honnan tudsz erről, de nem is érdekel csak az, ha beszélsz valakinek erről megjárod, barátság ide vagy oda. -ahogy a végére értem elengedtem a pólóját és a fenyegetésemtől lett egy kis bűntudatom.

-Miért mondanám el bárkinek is?...mindegy, csak arra akartam felhívni a figyelmedet, hogy fogalmad sincs mit érzel iránta. Nekem feltűnt, hogy szeretsz a társaságában lenni, meg te mikor ajánlatod volna fel bárkinek is a szobádat? Még Jamesnek sem, amikor újították a szobáját. -kezdtem újra dühbe gurulni, de nem is a fiú miatt, hanem a szavai mögött lévő igazságtól. Nem csak nekem sikerült megtörnöm a jeget, hanem neki is az enyémet, amitől elpuhultam. Hagytam annyiban a beszélgetést és szó nélkül ott hagytam. A kapuhoz érve a lány boldogan köszöntött, amitől melegség árat szént a belsőmben és minden eddigi haragom, feszültségem tova szállt. Nem, nem lehet igaza Newtnak.

-Történt valami? -kérdezte és kíváncsian vizslatót.

-Nem. -mondtam érzelem mentesen és nem néztem rá. A szemem sarkából láttam, hogy nem ért semmit sem, de inkább hagyta és elsőnek indult meg az útvesztőbe.