𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜

‖Sirató‖

‖Hope‖

Elhatároztam, hogy ma beszélni fogok Minhóval a futárkódásóm kapcsán. Eddig csak halasztottam, de most már ennyi volt. Nem bírok meg lenni itt egy helyben, ez nem nekem való. Mivel még a kapuk nem nyíltak ki, de jól tudtam, hogy a fiú ilyenkor már a térképszobában ügyködik így a kis épület felé vettem az irányt és jó néhány forgatókönyvet alkottam a szavaimhoz, de engem ismerve biztos valami mást fogok mondani.

Elérve a rozoga épületet először kopogtam egyet és csak utána nyitottam be, ahol a keresett fiú a makettel szemben ült és a térképeket bújta. Érkezésemre felkapta a fejét.

-Beszélni szeretnék veled. -köszörültem meg a torkomat. Mondtam, hiába tervezek meg előre mindent soha sem azt csinálom vagy mondom.

-Rendben. Mond csak. -nézett vissza a térképekre. Zavart, hogy nem rám figyel, de az a lényeg, hogy hallja a mondandómat.

-Szóval Jeff szerint mehettek vissza futni és már én is érzem, hogy könnyen tudom terhelni a lábamat, ezért már a mai nap csatlakoznék hozzátok. -kihúztam magam magabiztosan és úgy beszéltem végig.

-Nem. -három betű, amit egész életemben gyűlöltem. Megdermedve álltam és értetlenül méregettem Minhot, aki felállt a székéből és rám sem nézett csak pakolt a táskájába.

-Hogy hogy nem? Azt hittem kevesebben vagytok, mint 2 nappal ezelőtt. -mióta túlélték az éjszakát és látták Alby balesetét mindegyik futárja szépen mondva ott hagyta. Ezért nem értettem miért utasította vissza a szolgálataimat.

-Mert nem és kész. -nézett rám egy pillanatra a válla felett, de utána folytatta tovább a dolgát.

-Miért? -makacsoltam meg magam és keresztbe fontam a mellkasom előtt a karomat. Mivel nem nagyon akart válaszolni így tovább fejtegettem a dolgot. -Minho, mi a fenéért nem akarod, hogy...-nem tudtam a végére érni, mert idegesen felpattant a földről.

-Túl veszélyes odakint, főleg mióta nappal is járkálnak a siratók és...ennyi volt, nincs szükségem rád. -emelte meg a hangját és mérgébe az asztalra csapott. Nem értettem miért kapta fel ezen annyira a vizet, de akkor legyen. Én is tudok ilyen lenni.

-Kedvesebben is mondhattad volna, de ha most nincs rám szükséged akkor néhány nappal és héttel ezelőtt miért volt? -a válaszát meg sem vártam csak megfordultam és faképnél hagytam. Könnyek gyűltek a szemembe a viselkedése miatt és a szavai is eléggé szíven ütöttek.

X

Egész nap alig lehetett hozzám szólni, mert még mindig mérges voltam Minhora. Tudja nagyon jól mennyire sokat tudok az útvesztőről és nem fényezni akarom magam, de mióta besegítek neki azóta vannak minimális eredmények. Szegény Newtnak panaszkodtam egész végig és hiába próbált lenyugtatni nem nagyon jött össze neki. De úgy festett nem csak én voltam még mindig felpaprikázva, mert Thomas és az idegbeteg éppen felénk igyekeztek és az utóbbi fiú még mindig ugyan úgy festett, mint a reggeli beszélgetésnél. Megálltak velünk szembe, de egyszer sem nézett rám csak a mellettem álló szőkével tartotta a szemkontaktust.

-Találtunk valamit és beszélnünk kéne róla. -számomra ez csak annyit jelentett, hogy ebből is kiakart zárni. Na, a régi hirtelen haragom újra megmutatta magát.