𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫1.🍓

"-JungKook gyere. Jöttek érted. -hallatszik a hang a falap túloldaláról.

Itt az idő. Biztos Jin és Nam. Végre minden egyenes lesz.
Minden tökéletes, nyugodt, és boldog.
Mi jöhetne ezek után közbe, nem igaz?"

-Máris megyek, csak összepakolok!! -kiáltottam vissza.

-De nem is tudod kik. -csodálkozik Jia az igazgatónő, ki az ajtóm előtt áll.

-Nem lényeg! -kiálltok vissza, hisz csak nem mondom meg kiket is várok már.

Boldogan pakolásztam össze az eleve nem sok holmim, mikor a telefonom rezgésére lettem figyelmes. A csoportba írtak.

--------------
Bangtan Room + Jiho🦋

LeaderKertiBarack
Szia mindenki! Hivatalosan is megvan a házunk!😁

KamillásMamaBird
Bizony! Most matracon alvás lesz, de vizsgák után jöhet is a házavató buliii!!!

MentolosCukorka
Ha lesz pia, megyek!

Eperke
Same😂😂😂

Csokismaknae
Mi történt @MentolosCukorka -val? Ki tanította meg helyesen írni?

LevendulásAlfa
Jelen😂

KamillásMamaBird
Minden tiszteletem és elismerésem a tiéd🙏

Csokismaknae
Amúgy szólhattatok volna, hogy ma jöttök értem. Így időm sem volt összepakolni. Tök megleptetek!❤

LeaderKertiBarack
Mármint örökbefogadni?

Csokismaknae
Aha

Látta

KamillásMamaBird
De mi nem ma megyünk

(Csak h mindenki értse, az utolsó üzit JK nem látta)

---------
-

Kook gyere már, majd utána összepakolsz! -kopogtat ismét Jia.

-Kész. -jelentem ki, bezárva bőröndömet. Csak annyi holmim van, ami belefér abba, és egy kistáskába, de igazából nem is nagyon van több dologra szükségem. Felpattantam a helyemről és boldogan indultam ki a táskát hátamra kapva, a bőröndöt pedig húzva. Az ajtóm előtt aztán otthagytam a cuccokat és úgy indultam el az igazgató asszony után.

-A fiatal párnak nagyon megtetszettél és meséltem is nekik rólad. Pont neked való szülők. Nagyon szerencsés lehetsz, hogy ilyen szüleid lesznek, úgyhogy viselkedj jól! -magyarázza a nő ahogyan haladunk előre, én pedig csak helyeselve bólogattam. Egyszer csak aztán megálltunk az iroda ajtaja előtt pontosan, ahova belépve az igazgató boldogan mutatott a két vad idegen felnőttre.

-Ő lenne Jeon JungKook, akiről meséltem. -mutat Jia rám. Ez most komoly???? Ugye csak álmodom, vagy ez valami hülye szívatás féle lenne, csak mert nekem nagyon nem az!?

-Pont olyan mint a képen. Milyen magas és aranyos fiatal. -állapítja meg a nő.

-Az én nevem Ran SamPok, ő pedig a feleségem Ran ASong. -mutatkozott be a férfi meghajolva.

-Üdvözlöm önöket, de sajnálom, itt valami félreértés történt. Én pár héten belül a barátaimmal fogok élni. -hátráltam egyet az ajtó felé.

-JungKook, nekem ilyet nem említettél és egyébként is 18éves korodig nem hagyhatom el az árvaházat, hacsak nem örökbefogadtak, amit ez a két szülő meg is tenne. Lenne pénz a továbbtanulásodban és biztosan jó jövőt biztosítanának számodra.

-De a barátaim fognak örökbe fogadni. -szögezem le mereven.

-A barátaid? -nevet fel ASong. -Elnézést, lehet modortalan vagyok, de ha a bárátaid annyival idősebbek, miért nem tették meg eddig? És egyébként is a barátokkal nem együtt kell lakni. Biztos minden barátodnak van családja és otthona. Mostmár neked mi lennénk a családod.

-Nem akarok egy mű családot.

-De eddig is az volt, nem? -vág vissza ASong. Ő meg honnan tud ilyeneket? Én is csak, olyan 7-8 hónapja tudom, ha nem kevesebb, hogy anya nem a vérszerinti anyukám volt. A vita viszont eldőlt és számomra mély pontot talált a kérdés. Én anyára mindig is édesanyámként tekintettem és mióta tudom mit tett régen, azóta csak felnézek rá. Ő más volt mint a többi ember!

Szemeim bekönnyeztek és hitetlenkedve néztem ASongra.

-Figyeljen ASong. Lehet mindent tud a múltamról, ami megjegyzem tök para, de engem még nem ismer, pont ahogyan az édesanyámat sem ismerte! -vágom oda a nőnek dühösen, és érzem vörös szemeim felizzani, de ez most pont nem érdekel. Sarkon fordulva kezdek el rohanni végig a folyosón és ki az épületből. Nem akarom azt a két embert ott bent. Nekem Jin és Joon hyung kell, nem valami semmiből előbukkanó páros.