𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫52.🍓

"-Nem vagy többé az alfám. -hunyom le szemeim, s mikor újra felnyitom azokat, már sárgák. Ismét omega lettem. -És a párom sem."

Jungkook szemszögéből:

Taehyung szavaira lefagytam. Eddig éreztem Őt, de most már... mintha egy idegen lenne és én ezt nem akarom, de talán... talán ez lesz a legjobb.
Fontos számomra, szóval nem tehetem ki nagy veszélynek. Most hogy szakított velem, bármennyire is fáj, így legalább biztonságban lesz.

-Jungkook, mi a fene? -érkezik meg Yoongi és Jimin is. Ahogyan hallom, már Jin és Namjoon is közeledik de van még egy illat, amit nem tudok hova beazonosítani.

-Értsétek meg hogy nem vagytok itt biztonságban! El kell mennetek azonnal! Az én feladatom hogy megvédjem a medált és nagyon nagy veszélyben lesztek ha itt maradtok! -próbálom megértetni velük a helyzetet és közben a Namjin páros is befut.

-Tudod te hogy Taehyung mennyire összetört? Minimum 5 kilót fogyott ha nem többet és hetek óta nem tud rendesen aludni miattad! -kiabál rám Yoongi ami elég merész lépés tőle. Az alfája vagyok...

Már épp mondani akarok valamit miután végigmértem Eperkét, de Namjoon közbevág.

-Várjatok! JungKookie mit mondtál az előbb? Valaki el akarja lopni a medált? Egyáltalán miért neked kell rá vigyázni? Idefelejövet nem találkoztunk egyetlen őrrel sem. Üres az egész ház. Ennek semmi értelme. Miért nem szöksz meg? -zúdít rám egy csomó kérdést egyszerre és azt se tudom már hogy mi volt az első kérdése.

-A... Apám mondta hogy vigyáznom kell rá mert érkezett egy üzenet miszerint valaki el akarja lopni. Ti vagytok az a valaki?

-Apád? -kérdik csodálkozva egyszerre.

-Mr Sampok. Aki örökbe fogadott... -motyogom a földet nézve. Valójában egyáltalán nem tekintek rá úgy mintha az apám lenne de ez a hely be van kamerázva... És nekem mindig úgy kell szólítanom.

-Szóval miért nem szöksz el? Nem is akarsz? Feleslegesen törtük magunkat mert te jól elvagy nélkülünk? -kéri számon rajtam a tényeket most már Jin is.
Egyébként... Hobi és Jiho miért nincsenek itt?

-Nem szökhetek meg mert nem érnék vele semmit. Úgyis utánam jönnek és rám találnak. Itt kell maradnom és most ti jöttök. Eleget válaszolgattam, ti válaszoljatok: A medál elrablása miatt jöttetek? -kérdésemre egyszerre 10 szemöldök emelkedik a magasba és ugyan annyi szempár mered rám hitetlenkedve.

-Medálért? Érted jöttünk te idióta! -teremt le most már Jimin is. De... Akkor ki jön a medálért? És mi ez az illat? Rózsa?

-Oppaaaa! -ugrik a nyakamba a magas hang gazdája, orromat pedig eltömi a rózsa erős illata. Utoljára ilyet a suliban éreztem több éve és nagyon nem hiányzott. Nem szeretem a virágok illatát. Nekem túl tömény és ez a lány... Ha az akire gondolok akkor már most az agyamra megy.

-Isa...? -nyögöm ki nagy nehezen miközben lefejtem magamról a vékony karokat.

-Hát emlékszel rám. -csillannak fel szemei és újra rám akar tapadni de lefogom mielőtt megtehetné. Mit keres ez itt?

Kérdőn fordulok a fiúk felé, de csak váll rántást kapok válaszul, Taehyung pedig elfordul előlem, így nem látom még csak az arckifejezését sem. Szuper.

-Oppa. -kezd bele Isa. -Azért jöttünk, hogy megmentsünk. Annyira hiányoztál!

-El kell mennetek. -ismétlem szavaim, mintha ez lenne a rögeszmém. Nem akarom, hogy bajuk essen. A Ran páros már így is tudja, hogy itt vannak, és ha nem tűnnek el mielőtt az a kettő vissza jön, nekik végük.

-Jungkook, ne legyél gyerekes! Komolyan több éves barátságot akarsz a szemétbe dobni, csak azért mert gazdagok fogadtak örökbe? Ha veszélyes, akkor fogadd el, hogy biztonságban akarunk tudni, és ha nem az, akkor meg legalább válaszolj az üzeneteinkre! Ha nekünk nem lehet ide jönnünk, akkor te gyere hozzánk! Hetekig kerestünk! Azt hitük bajod esett! Hogy bármennyire is próbálkozol, nem tudsz megszökni! Hogy le vagy kötözve egy ház pincéjébe, éhen, szomjan! -emeli meg Namjoon és nagyon fáj amit mond, de nem értheti a helyzetet. Azt tettem ami számukra a legjobb. Így élhetnek csak nyugodtan és biztonságban. Azért kerültem ebbe bele, mert igaz alfa lettem, és nem rángathatom bele őket is, úgy mint legutóbb. A vadászok elkaptak, utánam jöttek és ők is fogságba estek. Miattam haltak meg majdnem. Előtte meg a vámpírok és Hobi... Mindig hibáztam és magammal rángattam őket a veszélybe. Most nem fogom.