𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫44.🍓

Namjoon szemszögéből:

-Lakat van rajta. -állapítja meg Jinie ahogyan a szentély bejáratához ér.

-Na látod, ezért kellettünk mi. -jelentem ki és felemelem a rabló kulcsot. Ezzel bármilyen zárat ki lehet nyitni. A nagybátyám rendőr és még annak idején kaptam tőle az egyik születésnapomra, mert mindig a házban hagytam a kulcsot és kizártam magamat. Csak akkor volt gáz amikor a rabló kulcsot is bent hagytam.

Jinie amint felém néz, szemei kék fényben kezdenek világítani és egy pillanat múlva már össze is törte volna a lakatot, ha nem szólok rá.

-Drágám ne csináld! Nem rongálunk! -figyelmeztetem, és gyorsan mellé sietek hogy kinyissam a kulccsal. A baki csak ott volt, hogy véletlen ahogyan megfogtam a lakatot, az össze roppant a markomban. Hupsz..

-Na de drágám, nem úgy volt, hogy nem rongálunk? -nevet fel Jinie és jókedvűen a vállamra simít.

Megjegyzését figyelmen kívül hagyva nyúlok a falaphoz, hogy kinyissam, azonban Taehyung megelőz.

-Ha te nyitnád ki, nem maradna belőle semmi. -magyarázza felém se nézve, és belép a szentélybe, mi pedig egyből követjük.

A dohos szag egyből megcsapja orromat. Néhány patkány és csótány szaladgál a földön, a plafon és sarkok tele vannak pókhálókkal.

-Ez gyors volt. -szólal meg Taehyung és felemel pár papír darabot.

-Megtaláltad? -csodálkozik Jimin és a kamerával elkezdi felvenni a talált papírokat.

-Tae add ide. -nyúlok a lapokért hogy megnézzem. -A lapokat megrágták már a bogarak és elég régiek. Nehéz kiolvasni, főleg hogy ó-koreai nyelvezete van. Nem ismerek minden szót. -bogarászom a sorokat és automatikusan kiindulok, hogy a fák lombjai közt átszűrődő fényen jobban megvizsgálhassam.

-Mi áll benne? -hajol felém Yoongi.

-Nem teljes minden mondat... De a Ranokról szól. Egy teljes támadási terv és ugyan az a história a medálról meg a kristályokról.

-És mi van a hátulján? -kérdi Jimin aki leguggolt elém, és így látta meg. Fogalmam sincs hogy miért csinálta, de hasznos volt. Nem is néztem a hátulját.

A lapot megfordítva most az ott lévő ábrákat figyelem. Az írás immár nem is koreainak néz ki..

-Ez egy... Tervrajznak néz ki... -motyogom inkább csak magamnak.

-Az ott olyan mint egy kő. Nem azt mutatja hogy hol van? -mutat párom az egyik rajzra.

-Hm... Ez egy komplett tervrajz a Ranok házáról! -esik le hogy mit is látok. -A fickó aki ezt írta, már el is tervezte hogy hogyan fogja ellopni a medált! -magyarázom a többieknek is.

-Cím van? -hajol felém Taehyung is.

-Ööö...Ír itt egy negyedet és...igen. Van cím, csak nem éppen olyan mint amilyeneket mi ismerünk. Valami...régi módon írja le.

-És tudod hogy hol van az épület, vagy sem? -faggat Tae türelmetlenül.

-Egyenlőre nem. Ehhez kell egy kis idő, de holnapig lehet találok valamit. Most mindenki menjen haza és pihenje ki magát. Holnap a játszótéren találkozzunk 9-kor.

-Miért olyan korán? -nyavajog Yoongi.

-Korán? Te laksz a legközelebb a játszótérhez, elég 20 perccel előtte kelned! -szól rá Jinie, de mind tudjuk, hogy a mentás farkasnak a délután 1 óra is korán lenne.

-Ott leszünk. -jelenti ki Jimin. -Ne aggódj, majd fel keltelek, ha aludhatok ma nálatok. -suttogja párja fülébe, de olyan hangerőn, hogy mi is halljuk.

-Na jó, kis csipet-csapat ideje haza menni. Nekem még sok dolgom van ezzel a papírral, még ha nektek nincs is! -emelem fel hangom, hogy mindenki rám figyeljen, és elsőként megindulva kezdem vezetni őket vissza a városba.