𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫75.🍓

"Az utcákon farkas alakban rohanok végig cél nélkül, és végül a erdei szentélynél kötök ki." 

Kurva kibaszott anyját mindenkinek! Elegem van belőlük! Vigyázniuk kellett volna! Yoongs...

Egymár után mérem be a karmolásokat és az ütéseket a szentély falaira. Amíg csak az erőm engedi, pusztítok, majd fáradtan csúszok a nedves avarba. Fejem az építménynek döntöm és lehunyom szemeim.

Egyből Yoongsra és a többiekre gondolok. A közös élményeinkre. A közös pillanatokra. A hülyéskedésekre. Szemembe könnyek szöknek és ahogyan körülnézek, magam mellett meglátom a karcolásokat a fában. Eltávolodok a szentély falától és elolvasom a rá vésett neveket. 

"Jungkook", "Jimin", "Jin", "RM", "V", "J-hope" és... "Suga"

Vissza emlékszem arra mikor ezeket ide véstük. 

-Legalább annyira dinkák ne legyetek, hogy a saját neveteket vésitek bele, mert akkor ha valaki észreveszi, megtalálhat minket. -okoskodott Namjoon.
-Hát, most már mindegy. -válaszoltam és addigra nem csak az én nevem de Jiné és Jiminé is fel volt vésve.
-Gratulálok. -jelentette ki epésen Yoongs és felírta a 'SUGA' nevet. Minannyian értetlenkedtünk és azt hittük a "sugar", angol "cukor" szóra utalt. Aztán annyi volt a magyarázata, hogy azért ezt véste bele, mert csak mi tudjuk hogy ő volt.
Ezt követően Namjoon jött a "Rap monster" névvel. Yoongsnak erre is volt egy megjegyzése, szemforgatás kíséretében:
-Inkább destroyer(romboló) monster.

Az emlékre elmosolyodom és ujjaim végighúzom a karcolt fán. A dühöm mintha elszállt volna. Már csak keserű fájdalmat érzek. Fogalmam sincs hogy hová mehetnék. Nincs otthonom. A többiek...ők az otthonom. De engem hibáztatnak....talán jogosan, talán nem...Az viszont biztos hogy nem látnának szívesen.

Az ég dörgése ráz ki a gondolataim közül, és csak most látom hogy teljesen besötétedett. Tényleg itt voltam egész nap? Észre se vettem...

A nyári zápor hirtelen ér, és mivel nincs nálam semmi, így ázott kutya módjára baktatok vissza a városba. Hova siethetnék? Azt se tudom hol húzhatnám meg magamat. 

Egy fekete autó egyszercsak lelassít mellettem majd megáll. Egy ismerős arban reménykedem így én is megállok és felnézek a felém közeledő alakra, aki az imént szállt ki a járműből.

-Ran úrfi. -üdvözöl az öltönyös testőr. Hogy viszonozzam köszönését, egy szó nélkül fejet hajtok, majd beülök a kocsiba. 

-Mr és Mrs Ran elhunytak. Yonshin hozzájuk jött először bosszút állni. Nem tudtuk megvédeni őket. Mindannyiónknál erősebb volt. -magyarázza a sofőr, és most hogy jobban szemügyre veszem őket, az egyik elől ülő testőrnek a karja, a másiknak a feje van bekötve. 

-Ez azt jelenti, hogy... -szólalok meg most először.

-Igen. Át kell vennie a vállalat vezetését. Tudjuk hogy a kiképzés kicsit sem volt elegendő számára, éppen ezért mindenben a segítségére leszünk. Asong és Sampok ránk bízott téged, a legközelebbi bizalmasai vagyunk és eszünk ágában sincs elárulni őket. 

Tehát ennyi volt? Én leszek a vezető, mindössze 17 évesen? Elméletileg nagyon veszélyes és sok ellenségem van ennek hála már most, pedig nem is tettem még semmit. Talán nem is gond hogy Eperke nem bocsátott meg nekem és mindenki utál...így nem esik majd bajuk. 

Sajnálom...apám...anyám...barátaim... nem vagyok méltó igaz alfának, a fiatoknak és barátaitoknak. De megpróbálok végre felelősségteljessé válni... Yoongsért...és értetek. Nem engedhetem hogy miattam még valaki meghaljon. 

Az autó befordul az udvarra, a már ismerőssé vált épületbe már otthonosan sétálok be, azonban Sampok irodája előtt megtorpanok. 

-Menjen be. Az legfőbb adatokat a fiókban találja. -érkezik mögém az egyik testőr.

-Nem. Ma nem. -tudom le ennyivel és tovább sétálok, egyenesen a szobámig. 

-Hagyjon magamra kérem. Ma már ne zavarjon meg. -küldöm el az őrt és a szobámba zárkózom. Át kell gondolnom mindent. Nincs kedvem céget vezetni és nem is értek hozzá. A barátaim nélkül...Yoongs nélkül...úgy hogy Eperke utál...mi értelme van egyáltalán az életemnek? Rajtuk kívül nincs senki másom.