Taehyungra már besötétedett mikor rá találtunk. Szó szerint az egész várost többször át kellett járnunk, és vagy ezerszer hívtuk. Az utolsó lehetőségünk a vámpírok fa kunyhója volt. A vámpíroknak miután megtámadták Jungkookot el kellett menniük. Nem azért mert rátámadtak, hanem azért mert éheztek és a kórházat még hónapokig újították. Végül egy másik városba telepedtek le, messzebb innen, ahol Félix édesanyja mint ápoló kapott állást, és így tudott vért szerezni mindenkinek. Vagyis majdnem mindenkinek. WooJin külföldre költözött a családjával távoli rokonokhoz, és hiába a többiekkel chatelünk néha, őt mintha a felszívta volna a föld. Nagy valószínűséggel boldogan éli tovább az életét nélkülünk.
Na de hogy vissza térjünk a jelenbe, Taehyungot a ház mellett találtuk meg és egy fát karmolt agyon. De szó szerint. Karmaival újabb és újabb csapásokat mért a fába, mi már kezdett a kidőlés határán lenni.
-Tae. -szólítom meg először halkan, de ő ugyan úgy üvöltve karmolja a fatörzset.
-Taehyung! -szólok rá felemelt hanggal, mire végre leállt és lihegve döntötte fejét a fának.
-Ma a baj? -közeledik felé Joonie. -Ne aggódj JungKook miatt. Segítünk neked megtalálni. -teszi Tae vállára kezét, ki lassan megfordul, így láthatjuk a Hold megvilágításának hála, könny áztatta arcát.
-Megtalálni? Nem. Az már megtörtént. -folyik le mondata közben egy újabb könnycsepp arcán.
-És? Hol van? Mi a baj akkor? -érdeklődök csodálkozva.
-Az utcákon sétáltam éppen...-kezd bele meséjébe. -Mikor egy fekete kocsi állt meg mellettem. Nem azért mert fel akart volna venni, vagy ilyesmi, csak pirosat kapott. Az ablaka le volt húzva, orromat pedig megcsapta a csokoládé illata, így felnéztem. Jungkook ült a hátsó ülésen, de mintha nem is ő lenne. Haja hátra fésülve, rendezetten összefogva. Ruházatából csak az öltönyt láttam. Bűnbánóan, sőt, inkább szomorúan meresztette rám nagy szemeit, egészen míg a sötétített ablak fel nem húzódott, így eltakarva előlem. Semmit nem mondott. Nem keresett kifogásokat amiért napok óta semmi hír róla. Nem. Csak lemondóan elvezette rólam a tekintetét, felhúzta azt a rohadt ablakot és a sofőr elhajtott! -mondta Tae a végét már üvöltve a dühtől és a fájdalomtól. -Napok óta csak őt kerestem. Aggódtam érte. Anya alig látott két napja, de nem érdekelt, mert meg akartam találni. Azt hittem azért nem keres, mert fogva tartják. Azért, mert nem tud szólni nekem arról hogy mi van, de tévedtem. Bazi nagyot. Egyszerűen megváltozott és már cseszik rám.
-Oh...-hökkenek meg a hallottakon ezzel az egyszerű hangképzéssel. Erre nem számítottam...
-Taehyungie ez nem jelent semmit. Biztos van rá logikus magyarázat. -vigasztalja Joonie de mindenki tudja, hogy hiába.
-Dehogy van. Ez felér egy kimondatlan szakítással! -emeli meg hangját sírva.
Már Joonie hozni akarja az újabb ellenzést, de megállítom.
-Bocsi édesem, de én most vele értek egyet. -biggyesztem le ajkaim szomorúan. Tényleg úgy gondolom ahogyan mondtam. Bármennyire is hiszem azt, hogy Jungkook lehet belekeveredett valamibe, akkor is tudna jelezni Taenek. Ha telefonjával van is valami, akkor most, hogy kinézett a kocsiból, legalább mondhatott volna valamit. -A kocsinak megjegyezted a rendszámát? Akkor talán könnyebben rá találhatunk. -jut eszembe eme csodás ötlet, ami kimondva is jól hangzott. Mintha profi lennék emberek megkeresésében.
-Minek akarnánk ezek után megtalálni? -szomorkodik Taehyung.
-Azért hogy jól elverjük és dobd a francba. -élem bele magam a dologba. Olyan mint egy maffiázós szerelmi regény, amiben jön a bonyodalom és a tetőpont.
-Jinie, ne bíztasd már ilyenekre. Jungkook a barátunk. -húz arrébb Joonie, hogy aztán ezt a mondandóját fülembe súgja.
-Mert Taehyungie nem az? -húzom fel szemöldököm számonkérően párom felé.
-De igen a barátunk. Emlékezz csak vissza, hogy mi volt mikor civakodtunk? Segítettek és visszaszereztelek. Nem az a megoldás, hogy szétcsapjuk őket, hanem az, hogy megkeressük az okot. Ha Kook tényleg baszik Tae fejére, akkor én is pártollak titeket, de előbb meg kell hallgatnunk az ő verzióját is. -magyarázza, és meg kell hagyni, elég jól tud érvelni.
VOUS LISEZ
𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]
FanfictionEz az Epres Csokoládé folytatása, remélem nem okoz csalódást senkinek!!! Aki még nem olvasta az első részt, az azzal kezdje, mert nem fogja érteni! ❤ Új részek minden héten: Kedd, csütörtök, szombat ~TaeKook ~Vérfarkasok ~Boszorkányok ~Vámpírok ~Vér...