𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫47.🍓

Taehyung szemszögéből:

Az úgymond "elalvás" pont ugyan olyan sikertelenül zajlott mint eddig is. Az agyamban lévő fogas kerekek csak úgy kattognak, hiába nincs már semmi fizikai, és szellemi erőm se. Látni akarom Őt. Látni hogy jól van, és akkorát a tökébe rúgni, hogy élete végéig érezze. Még mindig haragszom rá, de egyre jobban érzem a hiányát. Iszonyatosan hiányzik és most már nem is értem, hogy hogyan tudtam ezelőtt nélküle élni. Egyszerűen csak szükségem van rá. Nélküle senkinek érzem magam és emberek közt is magányos vagyok.

Éjfél után aztán végre elnyomott az álom, és én hülye este nyitva hagytam az ablakot, így mikor felkeltem a szokásos rémálmomból, a szobámban gondosan elhelyezett papírok össze vissza repültek és csúsztak, így jó ideig azokat szedegettem össze kupacokba, vissza rendezni viszont már nem volt időm.

Ha ma elmegyünk Jungkookhoz, csak nem nézhetek ki élő halottként, nem igaz?

Gyorsan lezuhanyoztam, egy gyenge sminkel eltűntettem a fekete gödröket a szemem alól, megfésülködtem, átöltöztem és meg is indultam a játszótérre. Még csak nyolc óra lesz de egyszerűen nem bírtam volna otthon maradni tovább. Pontot akarok tenni ennek az egésznek a végére. Beszélnem kell Vele, hogy magyarázatot kapjak és ha tényleg bajban van, akkor a fülénél fogva fogom kirángatni belőle, majd rúgok a lábai közé. Az utóbbit kihagyhatatlannak gondolom, hisz egyértelműen megérdemli. Nem szólt nekem semmiről! Nem írt! Nem hívott! Úgy tett és mondjuk tesz most is, mintha nem is léteznék, persze hogy tökön fogom rúgni! Még jó hogy eddig nem dobtam! Vagyis...lehet már ő dobott engem?...

Minden esetre...ha nincs mentsége nem lesz hátra más, mint a szakítás...

A játszótérre elég hamar oda értem, szóval kénytelen voltam újabb és újabb köröket sétálni a helyen, hisz egy helyben nem tudnék most maradni.

-Tae, te már itt? -hallok meg hátam mögül egy ismerős hangot, aminek nagyon megörülök és felcsillant szemekkel fordulok felé, de amint meglátom, őt is, egyből lelankad az örömöm.

-Mit keres itt? -kérdem unottan és mindhárman tudják hogy kire gondolok.

-Útközben futottunk össze, és velünk szeretett volna tartani. -magyarázza Namjoon, de ez nem elég ok ahhoz, hogy Isa itt legyen.

-Szuper. -zárom le ennyivel a témát. -Megtaláltátok? Tudjátok melyik az a ház? Megtudtátok, hogy hol van Jungkook? -teszem fel újabb kérdéseimet és Namjoon mellé sietek, hisz általában nála szoktak lenni a dolgok, főleg ha információról van szó.

-Várjuk meg a többieket. -tol magától messzebb az alfa. -De igen, megvan. -jelenti ki. -Vagyis...csak körülbelül. Még nem biztos. -teszi hozzá.

-Nem biztos? Hát nem ott van a papíron? -háborodok fel egyből. -Engedned kellett volna, hogy lefotózzam, és akkor már ott lennék Nála. -teszem keresztbe kezeim dühösen.

-De nem lehet. Az irat nagyon régi és a fénytől tönkre mehet!

-Valahogy csak olvasgattátok este. -forgatom meg szemeim.

-Sziasztok! Miről szól a csevej? -érkezik meg végre Jimin és Yoongi.

-Minek a kamera már megint? -mutatok a készülékre.

-Miért szúrja ki mindenkinek a szemét? Belehaltok ha nálam van? Csak fel szeretném venni az eseményeket emléknek! Ha Hobi itt lenne, egyet értene... -konyítja le ajkait Jimin.

-Nem ez a lényeg. Nam, mond már, hogy hol van Kook! -emelem meg a hangom. - Már csak egy ici-pici kell ahhoz hogy hetek óta újra lássam, szóval bökd ki végre és menjünk!

-Seoul déli részén a gazdag negyedben kell lennie, valószínűleg a város határához legközelebbi épület az. -magyarázza Namjoon. -De...nem tudom hogy jó ötlet e csak így beállítani oda. -rázza a fejét, hogy megerősítse szavait. Ne már! Ugye most csak szívat???