𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫60.🍓

"-Jungkook. -mondja ki ezt az egy nevet és látszik rajta hogy mondani akar valamit de a szavak nem jönnek a szájára, arckifejezése miatt viszont nem is kell. Mindketten sietve futunk fel a házba." 

Ahogy belépünk a nappaliba, egyből megakad a tekintetem a kanapéra fektetett alfán. Jungkook...

-Mi van vele? -lép közelebb hozzá Joonie, én pedig szorosan követem, a kezét szorítva. 

Taehyung az igaz alfa fejénél térdel és sírva próbálja ébresztgetni, a többiek pedig tanácstalanul állják körbe. 

-Reggel nem volt a szobájába és sehol se találtuk. A kamera felvételeket vissza nézve megtudtuk hogy az ablakon mászott ki az éjszaka folyamán, vissza viszont már nem jött. Pár emberünket elküldtük hogy megkeressék, és az utca végén rá is találtak. -meséli Asong. 

-Mi történt vele? Hogy veszítette el az eszméletét? -merem végig Jungkook testét de nem látok a ruháján vért, amiből arra következtethetnék hogy megsebesült.

-Miért nem kérdezitek az epres farkast? -utal Taehyungra Sampok. -Hisz ő írt neki levelet. -mutat fel egy cetlit.

-Mi? -értetlenkedik Jimin és hol Taere, hol a Ran párra néz.

-Nem írtam neki semmit! A kamera felvételeken is láthatjátok! Végig a szobában voltam! -ellenkezik Tae, közben pedig Jungkook kezét szorongatja. 

Sampok az egyik emberükre tekint, aki bólint. Gondolom ő nézte vissza a kamerák felvételét.

-Hát...Ezek szerint nincs köztetek YonShin. Elmehettek. -jelenti ki Asong és már meg is fordulnak hogy elhagyják a helyiséget.

-Várjanak! -kiabál utánuk Yoongi. -Jungkook teste jég hideg és nem egyszerűen eszméletlen. Kitapinthatatlan a pulzusa. Az önök által felnevelt őrült tette ezt vele, úgyhogy magyarázatot kérünk! Mi van vele!? 

-Nem tudjuk. Egyenlőre. -feleli Asong, és elsétálnak a testőrökkel együtt, így teljes csend telepedik a helyiségre, úgyhogy már mindannyian hallhatjuk Taehyung suttogását.  

-Kook, kérlek ébredj fel. Kelj fel. Nem halhatsz meg, hallod? Adj valami jelet, hogy hallasz. Újra veled leszek,  vagy elmegyek, vagy...ha azt akarod, megint leszek a bétád, csak kelj fel. 

Keserves könyörgésére bekönnyezek, és megszorítom Joonie kezét, s ő rám emeli tekintetét.

-Mit csináljunk? -veszem át Taehyung hangerejét, és én is suttogva beszélek.

Joonie elengedi a kezemet és fel-alá kezd járkálni. Taehyung suttogását leszámítva teljes a csend. 

-Először is...-kezd bele végül párom. -Jungkookot nem hagyhatjuk itt. Hozzánk visszük és jobban utána nézünk a medálnak. Ha YonShin csinált vele valamit, biztos vagyok benne, hogy a medállal tette vagy ahhoz van köze. Emlékeztek honnan indult a kutatásunk? A könyvtárban. Az egyik könyvben találtunk valamit a medálról és arra jutottunk, hogy a medál feloldásához talán egy igaz alfára van szükség. YonShin tehát valószínűleg feloldotta a kristályt. 

-De Jungkook nem halt meg...Ő nem... -ellenkezik Taehyung. 

-Lehet nem halt bele, de van jobb ötleted? Mi miatt ne ébredne fel? 

-De...-kezd bele Jimin halkan, elgondolkodva. -Ha Jungkook még nem is halt meg, viszont nem tud felébredni, az azt jelenti hogy nem tud se enni, se inni. Pár nap és meg fog...

-Nem! -vág szavába Yoongi. -Nem fog. Rájövünk hogy hogyan ébredjen fel. 

A szobára csend telepedik. Egy ideig mindenki hallgat, majd Joonie megkéri Yoongit hogy segítsen neki Jungkookot a hátára tenni, hogy elvigyük. Én és Jimin pedig Taenek segítünk felállni, ki maga elé bámul üres tekintettel és alig észrevehetően a száját mozgatja mintha mondogatna valamit de hang nem jön ki a száján. Ha nem karolnánk át Jiminnel, valószínűleg felállni se tudott volna. Biztos vagyok benne, hogy magát okolja, de remélhetőleg már nem kell sokáig ilyen állapotban látnunk. Rá fogunk jönni a megoldásra.