𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫48.🍓

"-De...nem tudom hogy jó ötlet e csak így beállítani oda. -rázza a fejét, hogy megerősítse szavait. Ne már! Ugye most csak szívat???"

-Hát jó. Akkor ti ne gyertek. De én biztosan megyek! -jelentem ki magabiztosan és telefonomat előtúrva, már keresek is rá a környékre. Kocsival, mivel reggel van, így 40 percre van innen. Tömegközlekedéssel odaérek 1córa, 15perc alatt. Ha farkas alakban futok, akkor nem mehetek nyilvános helyeken, de levághatom az utat, úgyhogy az úgy olyan fél óra köré esne. 45 perc ha többször megállok telefont bámulni vagy pihenni.

-Megyek veled. -jelentkezik a ribanc. Nem bírom a képét, erre pont ő akar jönni?

-Futni fogok. -jelentem ki. -Úgy is jössz? -vetek felé megvető pillantást.

-Persze, hogy megyek! -háborodik fel a feltételezés miatt. -De én fogok egy taxit. -teszi hozzá, immár halkabban.

-Félsz, hogy elfolyik a sminked és meglátjuk, hogy milyen ronda vagy valójában? -cukkolom, de ahelyett, hogy kiakadna, csak egy szemforgatással reagál kérdésemre.

-Oké, elég! Senki nem fut sehova! -ellenkezik Namjoon.

-És miért is hallgatnék rád? Nekem Jungkookie az alfám és Őt követem! Akár tetszik, akár nem! -szögezem le. Igaz, még csak egy éve ismerem őket, ráadásul Namjoon idősebb is nálam, így nem beszélhetnék vele ilyen hangnemben, de én tényleg szeretem azt a zabálni való valódi alfát! Már iszonyatosan hiányzik az illata, a mosolya, a hangja, az érintése és MINDENE! Mióta megismertem azóta minden nap dumáltunk és hetente minimum hatszor találkoztunk, ha nem hétszer és az utóbbi hetekben hiába írogattak a többiek, mégis magányosnak éreztem magamat. Mintha nélküle minden fekete és fehér lenne. Mintha lelassulna a világ és már semminek nem lenne értelme. -Hiányzik, oké? És ha fegyveres muksókat kell levernem ahhoz, hogy eljussak hozzá vagy akárhány törvényt megszegnem, megteszem! Amíg nem tudom, hogy biztonságban van, addig nem nyugszom! -hadarom, és a körülöttem állók hirtelen mind megdermedve néznek felém.

-Egyetértek Taehyungal. -szólal meg hosszú idő után először Yoongi, de a következő mondatokat már nem hallottam, mert a fülem besípol és óriás fájdalom nyilal a fejembe.

A fájó pontra szorítom kezemet, és összegörnyedve a földre görnyedek. A látásom pár pillanatig még homályos, de amint tisztulni kezd a kép, meglátom, hogy nem csak én éreztem. Yoongsot Jimin tartja, hogy párja a földre ne essen.

-Neked is fáj a fejed? -csodálkozik a mentás farkas.

-Igen, de azt hittem csak mert ideges és kialvatlan vagyok. -gondolok bele a dolgokba de ezek szerint nem ez a helyzet. Őt érezzük? De miért fájna a feje? Mi lehet vele?

-Én meg azt, hogy a front a hibás, mert nem éreztem Jungkookot, csak a fájdalmat. -húzza el a száját Yoongi.

-Talán nem akarja, hogy érezzétek. -gondolkozik hangosan Jimin, és szerintem ő se gondolt bele, hogy ez így kimondva elég rosszul hangzik, így a rá szegeződő tekintetek hatására kifejti gondolatmenetét. -Mármint azért, mert meg akar védeni minket. Talán nem akarja, hogy rá találjunk, mert fél, hogy bajunk esik, vagy csapdába esünk.

-Vagy pofára esünk. -vág közbe Jin nevetve, és megszólalására legszívesebben nyakon csapnám, de végül is érthető, hogy csak oldani akarja egy kicsit a feszültséget.

-De ha oda megyünk ahol Ő van és bajba keveredünk, az azt jelenti, hogy bajban van! Ti is tudjátok, hogy makacs és mindent egyedül akar megoldani! Ezért is lett igaz alfa. Mert mindenki épségét a sajátja elé helyezi, de a falkája vagyunk és a barátai! A családja! Az igazi családja! Nem hagyhatjuk bajban! -kiabálom határozottan és úgy tűnik mindenkit meggyőztem ezzel.

Jövök már édesem! Csak kérlek várj még rám egy órát!