𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫61.🍓

Taehyung szemszögéből: 

Az utcán végig menve több ember megbámul minket -- mert hát Jungkook eszméletlen -- de nem nagyon foglalkozom velük. Yoongiék úgy tesznek mintha csak kiütötte volna magát. Mintha csak sok lett volna a pia és nem bírná. Nem értem hogy képesek erre. Hogy bírnak nyugodtak maradni és viccelődni egy "péntek esti durva buli"-val, mikor Junkook életébe kerülhet.

Engem Jin és Jimin is tart két oldalról de így is azt érzem, hogy bármelyik pillanatban elkenődhetnék a talajon. Hol a földet, hol Jungkook hátát nézem, egyébként pedig alig látok ki a szememen. Egész este nem aludtam. Nem tudtam. Ráadásul úgy érzem minden hiába volt. 

Ha nem szakítottam volna vele, ha még mindig a bétája lennék, éreztem volna mikor bajba keveredik. Akkor tudtam volna, hogy hol van, utána tudtam volna menni és megvédeni. Ő is erősebb lett volna, nekem hála, de így hogy magára hagytam, esélye se volt. Az én hibám az egész, pedig hetek óta a megmentésén törtem magam, erre én okoztam a vesztét. 

-Woojin? -szólal meg mellőlem Jin és először nem is értem miért emlegeti a vámpírt, de ahogy felnézek hyungra és követem tekintetét, meglátom Woojint egy balra eső szűk utcában. Ahogy felénk kapja a tekintetét, szemei vér vörösek, és egy fiúlányt szorít éppen a falhoz, kinek le se ér a lába. Woojin nem úgy volt hogy külföldre megy? És most komolyan fényes nappal vadászik egy ember...lányra?

-Mi a francot csinálsz Max-el? -csatlakozik Namjoon is. Max? Az a Max aki Hobi lakótársa? A csoportban már említették ha jól emlékszem, de személyesen még nem láttam.

-Max? -kérdez vissza Woonjin, ahelyett hogy válaszolna. -Ismeritek ezt a bohócot? -kérdi és egy pillanatig enyhít a szorításán, így Maxnek lehetősége van megszólalni.

-Milyen bohóc? Sose láttál még transz lányt? -mekegi, de megszólalására Woojin megint a falhoz szorítja a lányt.

-Hobi lakótársa, szóval most azonnal engedd el! -szólal fel hangosabban Jimin.

-Mégis mit keresel itt? A többiek azt mondták, hogy külföldre mentél. Ezer éve nem hallottunk felőled. -sorolja a tényeket Yoongi.

-Ott voltam....és el is megyek, amint elintéztem a dolgom itt. -feleli és ismét Max felé fordul. A fiúlány arcához hajol és suttogni kezd valamit. -Tudom, hogy tes bsszbsz vhgy, mg szmluk. 

Nem értem tisztán a szavait, hiába hegyezem füleim, Woojin mintha szándékosan vette volna egyre lejjebb a hangerejét. 
Amint végez mondatával, elengedi Maxat, aki így a földre zuhan. Kezeit köhögve szorítja a torkára, és rettegéssel a tekintetében néz fel a vámpírra. Woojin viszont már nem mondd semmit, csak sarkon fordul és eltűnik a szűk, sötét utcában. Ha utána is eredtünk volna, én és Jungkook lelassítjuk a többieket, úgyhogy farkas esélybe se lett volna esélyünk elkapni. 

Egy ideig csendesen állunk, mindenki a saját gondolataival van elfoglalva, én pedig ismét Jungkookot kezdem el nézni, mikor Jimin elsétál mellőlem, így teljes testsúlyommal Jinre kényszerülők nehézkedni. 

Jimin Max elé megy, és felsegíti. Aggódó tekintettel végig néz rajta, majd megszólal:
-Siess haza és zárkózz be, rendben? Veszélyes ez a környék. 

Max bólint és körülnézve, mintha valaki leselkedhetne rá valamelyik sarokból, és ő meg akarná látni, lassan kisétál a főútra, onnan pedig gyors léptekkel indul meg a panel felé, amit Hobival bérelnek. 

-Ez fura volt. -állapítja meg Yoongi.

-És túl nagy véletlen. -teszi hozzá Namjoon.