𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫46.🍓

Jungkook szemszögéből:

-Fiam. -szólít Sampok, és benyit az edző terembe.

Hetek óta itt vagyok náluk és egyre jobban kezdek átállni arra az életmódra amit ők diktálnak. Eleinte kín keserves volt. Nem egyszer próbáltam megszökni és mikor sikerült is, nem jutottam messzire. A következmények pedig fájdalmasak voltak. Olyan helyre vittek ki, ami Seoulon kívül van és már egyáltalán nem éreztem a falkám tagjait. Direkt tették, hogy ők ne érezzék meg amit velem tesznek. Megvertek. Ostoroztak. A fejem napi szinten hasogatott miattuk és nem tehettem semmit. Majd az egyik nap ASong elmagyarázta...Nem találkozhatok a barátaimmal, különben a cég ellenségei miatt veszélyben lennének. Nem mehetek ki a házból, mert rám támadhatnak. És nem tarthatom a kapcsolatot egyikőjükkel sem, hisz ők nem értenék meg. Legalábbis ASong szerint.

Egyik nap mikor az autó éppen vitt vissza a házba, egy piros lámpánál megálltunk és ott volt Ő. Ott állt 20 centire tőlem. A mellkasom azonnal elnehezedett és nem kaptam levegőt. Legszívesebben azonnal kiszálltam volna a kocsiból, és átöleltem volna. Mondtam volna neki; hogy 'minden rendben lesz, megoldjuk', de nem tehettem. Az lebegett a szemem előtt, hogy veszélyben lenne, így nem tehetem. Nem akarom, hogy baja legyen. ASong nem csak azt mondta, hogy bajba kerülhetnek az ellenségek miatt. Megmondta az őszintét. Ha tartom velük a kapcsolatot, akkor megtudhatnak belsős ügyeket a cégről. Amint meglátják, hogy valakinek kijátszom a rendszert, megölik az illetőt akivel beszélek, vagy kapcsolatot teremtek, mert ha elrabolják őket, akkor kiadhatják az információkat.

Szerintem ez hülyeség, de nem volt más választásom. Tudtam, hogy bántanák. Nem mondhattam neki semmit. Nem nézhettem meg rendesen se azt a fényes bőrét és csodás barna szemeit. Az autó tovább hajtott, és ahogy elhajtottunk, a könnyeim vízfolyásként indultak meg.

Ezerszer elátkoztam mindenkit, és mindent. Szidtam a Ran párt, a céget, magamat és még a szüleimet is, hogy miért haltak meg. Néha még Jackson is képbe került a szitkaim közt.

Teljesen össze törtem és kénytelen voltam azt tenni amit ők akarnak. Egy ideig csak az ágyamban feküdtem és nem tettem semmit. De akkor iszonyatos fej fájás gyötört és rájöttem, hogy ha mindent jól csinálok, akkor enyém lesz a cég. Ami azt jelenti, hogy magam ura leszek és elmehetek a barátaimhoz. Elmehetek Taehyunghoz!

Ki tudja addig mi lesz, de én hiszek benne és mindent megteszek, hogy Sampok és Asong minél hamarabb megfelelőnek találjanak vezetőnek.
Bár még csak egy hónap telt el, de már most iszonyat jól haladunk szerintem. Jóval többet tudok a cégekről mint eddig valaha. És ez sajnálatos módon még csak a hegy csúcsa...

-Fiam! -szól rám nagyobb hanggal Sampok, mire felkapom a tekintetem. Teljesen elkalandoztak a gondolataim...

-Igen? -kapom fel a fejem, majd eszembe jut, hogy mi az a szó amivel a kedvében járhatok. -...Sansaengnim (tanító/mester). -teszem hozzá gyorsan.

-Nemsokára be fognak törni ide, és meg fogják próbálni ellopni a legnagyobb értékünket. Neked az lesz a dolgod, hogy megvédd. Tökéles erőnléti próba lesz számodra. Az elkövetőket pedig ne öld meg mindet, ha többen vannak. A lényeg, hogy egy biztosan maradjon életben, hogy tudjunk belőle információkat kiszedni. -magyarázza.

-Honnan tudod, hogy be fognak törni? -értetlenkedem. Nem hiszem, hogy az elkövetők előre megüzenték az érkeztüket.

-Az egyik emberem, aki civilként olvad be a városlakók közé, pont jókor volt jó helyen és elcsípett egy beszélgetést. Légy készen létben!