𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫4.🍓

-Már csak azt nem értem, hogy miért 23 éves koromig-ot mondtál, mikor 18 évesen már nagykorúnak számítok. -teszem szóvá utolsó kérdésem. Igazság szerint pont mindegy. Mármint az hogy mit csinál velem pár hónapig a banya páros. De mivel ASong valami 23 éves kort említett, mégis csak sok idő lenne.

Kérdésemre az említett csak elmosolyodott, majd a lágy, hangjával, mitől kiráz a hideg, szólal meg.

-Oh nem Jeonggukie. Nem nyelvbotlás volt és nem is tévesztettem. 23 éves korodig leszel velünk.

-Mi??? Ezt meg hogy? Nagykorúságomtól kezdve oda megyek ahova akarok és kész! Nem kell beleegyeznem a "taníttatásotok"-ba! -ellenkezem hevesen.

-Már beleegyeztél. -néz felém azokkal a vörös szemeivel, mik fölényt sugároznak. Mondata magabiztos volt és engem éppen ezért bizonytalanított el. Egy csöppnyi kétely sem volt leolvasható egyik arcizmáról sem.

-Mikor is? -próbáltam fenntartani eddigi lázadásom.

-Benne volt az örökbefogadásodról szóló nyilatkozatban, amit aláírtál. -mutat fel egy papírt, minek alján az én nevem szerepel az ÉN kézírásommal. Mi a fasz???

-Dehát én nem is... -ellenkeznék tovább, de érzem, hogy már felesleges. Szemei szikráznak, én pedig egyre hátrább lépkedek.

Hírtelen fájdalom hasít fejembe, így térdre rogyok. A fájdalom annyira erős és olyan hírtelen jött, hogy az már természetellenes, így lassan felnézek az előttem magaslóra. Ő tette. Szemei izzanak, de tudom, hogy ő volt.

-Mit...csináltál...velem?? -szűröm ki nagy nehezen fogaim közt.

-Egyszerű, de hatásos bűbáj. Így megtanulod a jómodort. Nem szabad ellenkezni az idősebb szavával ha az a családtagod és ha nem, akkor is úgy kell elintézd, hogy a sajtó ne tudja meg és ne legyen szemtanú. -közeledik felém, míg én vergődök a földön. A fejemre már rég rászorítottam kezeim, de nem segít, hisz a fájdalom belül van.

-Mih? -nyögöm ki kérdésem, minél ezerszer több kavarog fejemben. Nem értem miről hadovál. Bűbáj? Idősebb elintézése? Szemtanúk és sajtó? Hova a fenébe csöppentem?

-11re az apád irodájában kell lenned, mert kezdődik az első órád. Addig szedd össze magad. -jelenti ki a hárpia, majd elsétál. Amint elmegy a fájdalom pillanatok alatt szűnik meg. Ez mégis mi volt?

Lihegve terültem ki a padlón és próbáltam rendezni gondolataim.

Valami bűbájról hadovált... Egy farkas aki fejfájást tud okozni? Nem hiszem. Mégis... Lehet valami alfás képesség? De olyanról se hallottam még... Az biztos, hogy farkas és hogy alfa, hisz vörös a szeme és az ereje is nagy.

Töprengésem alatt fejem oldalra fordítottam, így megláttam a falon egy órát, mi 10:52-t mutatott, tehát már csak 8 percem van megtalálni hogy hol is van SamPok irodája és időre megérkezni. Durcizhatnék tovább is, de a remény bennem van, hogy majd legalább ott válaszokat kapok, így ideje megindulnom.

Lassan feltápászkodtam a földről és körülnéztem. Van egy ajtó tőlem jobbra, ami üvegből van és így láthatom, hogy kintre vezet, pontosabban az utcára. Tőlem balra szintén üveg ajtó, az pedig gondolom az udvarra vezethet, így már csak előttem és mögöttem van lehetőség. Mögöttem ajtó, előttem egy folyosó.

Mivel a folyosóról több ajtó is nyílt és a végén egy lépcső is volt, így arra indultam, hisz ha jól emlékszem a szoba ahonnan kirontottam is arra van.