𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫54.🍓

"-Ha a barátaid együttműködőek, egyikőjük sem fog meghalni."

-Apa...-kezdek bele mikor vissza változom ember alakba. -Te is tudod, hogy le tudnálak győzni. Az egész gárdádat viszont nem. Eljátszhatjuk, hogy most megszöktetem a többieket, te utánam küldöd az embereid, majd vissza rángatsz ide, de a barátaimat is bántod közben, úgyhogy megint leverlek titeket és elszökök, majd újra és újra és újra. Hiába akartok majd betörni nem fog menni, ha őket bántani meritek. -jelentem ki egyenesen és olyan határozott, de egyben rekedt hangon hogy magamat is megleptem. Tudom hogy képesek megölni a mögöttem állókat, de én nem fogom hagyni.

Sampok párjára pillant, ki éppen fájdalmas nyögések közepette tápászkodik fel. Már régóta sejtem hogy ők nem valódi farkasok, de ezt az elméletem most mégjobban megerősíti, hogy nagyon könnyen a falhoz tudtam lökni Asongot. Mintha semmi ereje nem lenne.

-Rendben. Beszéljük meg kulturáltan. Mindenki itt marad 24 órás megfigyelés alatt, míg ki nem derítjük hogy kinél van a medál és vissza nem szerezzük. -szab feltételeket nevelőapám, mialatt farkasszemet nézünk egymással.

Mikor már biztos vagyok abban, hogy nem fog letámadni ha hátat fordítok neki, azonnal sarkon pördülök és tekintetem végigvezetem a többieken.

-Jól vagytok?

Kérdésemre ők is körülnéznek egymás közt és azt a megállapítást teszik, amit én is: Kutya bajuk.

A Ran pár hosszasan és részletesen elmagyarázta a feltételeit és a szabályokat, míg az iderendelt őrök meg nem érkeztek. Általában csak 1-2 bizalmas szokott a házban tartózkodni, aminek okát sose értettem, de nagy eséllyel valami olyasmi lehet hogy "nem akarják, hogy sokan tudjanak a ház helyéről és részleteiről". A biztonsági rendszer pont elég, hogy megvédje az értékeket.

Most azonban egy rakat őr lett mindenhova állítva miután megtudták hogy valaki kiiktatta a biztonsági rendszert --ami azóta újra aktiválva lett --.

-Mondtam, hogy el kell mennetek. Most már ti is nyakik benne vagytok...-morgom olyan halkan amennyire csak tudom, nehogy az őrök vagy Sampokék meghallják amit a többieknek mondok. Már a nappaliban vagyunk mindannyian és a kanapéra telepedtünk le.

-Akkor "most hogy mi is nyakig benne vagyunk", végre elmondhatnád, hogy mi ez az egész. -akadékoskodik Jin.

-Jeongguk gyere légy szíves. Beszélnünk kell. -hív el Asong mielőtt bármi mást mondhatnék.

Az ajtó hangosan csapódik be mögöttünk, mikor belépünk Sampok irodájába, kinek tulajdonosa az asztala mögött ül, kényelmes, bőr karosszékében.

-Jól ismered őket... -kezd bele a mellettem álló és ezzel egyetemben, megindul férje mellé.

-De mi pedig YonShin-t ismerjük eléggé ahhoz, hogy tudjuk; ő az egyetlen aki el tudta követni ezt a rablást. Senki más nincs aki ismerné a biztonsági rendszerünk. -magyarázza Sampok.

-Várjatok. Először is ki az a YonShin? ASong exe, vagy mi? -nézek hol a tatára, hol a nyanyára.

-Nem! -háborodik fel Sampok, mire felvonom a szemöldököm, magyarázatot követelve.

-Csak akkor tudjuk megoldani, ha mindent elmondotok. -jelentem ki karba tett kézzel.

-Rendben van. -bólint Asong és szólásra nyitja a száját, de mielőtt bármibe is belekezdene, hozzá teszem:

-A többiek előtt.

A pár egymásra néz és csak arcmimikákat használva egyeztetnek egymással. Hosszú percekig kell várnom, de szerencsére végül belemennek, két pillanattal később meg már mind a nappaliba vagyunk.

-Az egész huszonkét éve kezdődött.... -kezd a mesébe Asong.