𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫77.🍓

"Kinézek az ablakon és meglátom az ismerős házat. Megérkeztem. Itt vagyok srácok."

Namjoon szemszögéből:

A kórházi civakodás után még aznap elmentem Jinihez és bocsánatot kértem tőle, hogy együtt vészelhessük át a gyászidőszakot. Az elmúlt másfél hónapban megbeszéltük a továbbiakat és most hogy rendeződött minden, megoldottul az egyetemet, a melót és a közös életünk harmóniáját --persze még csak fejben, mert az első szemeszter jövőhéten kezdődik mindkettőnknek--, úgy gondoljuk hogy ideje újra találkoznunk a többiekkel és újra összehozni a csapatot. Lehet néha tudunk majd csak találkozni de szerintem nincs rendben az, hogy Yoongs halála miatt...teljesen eltávolodtunk egymástól. Mikor azt hittük egy évvel ezelőtt Hoseokról hogy meghalt, szintén nehéz volt de a tagradás fázisában voltunk még csak mikor kiderült hogy mégis életben van. Most viszont...Yoongs nem fog vissza térni, hiába van bennünk a vágy hogy megtörténjen, és az egész bandát szétszedte a dolog.

-Miért csak négy főre terítesz? -ráz ki gondolataim közül Jinie.

-Hát...Taehyung azt mondta nem jön, Jimin nem válaszolt se az üzeneteinkre, se a hívásainkra úgyhogy valószínűleg nem számíthatunk rá, Jungkook pedig azt mondta talán jön, úgyhogy övé a negyedik. -számolom ujjaimon az embereket. -Jiho sem jön, úgyhogy Hobi, te, én és Jungkook talán, az négy. 

-Tegyünk ki Taenek és Jiminnek is, hátha eljönnek. -nyújtja felém a tányérokat. 

-De szívem...-kezdek bele, azonban Jinie a szám elé teszi a kezét.

-Ssh. Tudom mit akarsz mondani, de nem. Nem reménykedem hiába, oké? Tudom, hogy valószínűleg nem jönnek, viszont...mi van ha mégis és nem készülünk fel? 

-Ezért akartad hogy annyi mindent rendeljünk és még készítettél is ételt, ugye? -mosolyodom el, törődésének gondolatára. Mindig ezt csinálja. 

Ebben a pillanatban csengetnek, és míg én az ajtóhoz sietek, addig Jinie a konyhába, hogy még mielőtt bárki is megjelenik a házban, a friss, gőzölgő tésztát az asztalra juttassa.

-Taehyung. -mondom ki csodálkozva az ajtóban álló személy nevét.

-Sajnálom...kicsit hamarabb jöttem, és...gondolom nem számítottatok rám, nem is akarok sokáig zavarni -vakarja, kínosan nevetve tarkóját. 

-Nem, dehogy. Nem zavarsz, számoltunk veled, van elég hely és étel is, örülök hogy jöttél. -lépek félre az ajtóból, hogy be tudjon jönni. 

Amint az étkezőbe érünk, Jinie arca felragyog. 

-Tae! -ugrik a béta nyakába és átöleli. -Annyira örülök hogy végül jöttél. Mesélj, miújság veled? -lelkesedik Jinie.

-Nem sok...-hajtja le a fejét Taehyung. -Az utóbbi hónapban...nagyrészt csak az ágyamban feküdtem, és bámultam a plafont. Néha voltam a húgaimmal és Mrs Min-t gyakran meglátogattam hogy segítsek neki. El fog költözni a városból, úgyhogy segítettem neki pakolni. 

-Oh. Ezt nem is tudtam. -húzom el a számat az utolsó információra. Yoongs családja elköltözik? Mondjuk nem csodálkozom. Nekem is nehéz úgy járni az utcákat hogy a legtöbb hely rá emlékeztet. A sajtó az egészet egy boszorkány őrjöngésének tudta be, ami sok áldozattal járt. A hírekben azt mondták, hogy a katasztrófát elszenvedő farkasok pont az erdőben túráztak és úgy véletlen érte őket az eset. Végülis tőlünk szedték ezt a hazugságot...nem mondhattuk el az igazat, hiszen őrültségnek tartanák. Lehet az is volt.

Szokás szerint gondolataimba merülök, mialatt mellettem Jinie és Taehyung elbeszélgetnek. Ismételten a csengő és párom hangja ráz ki gondolataimból.

-Drágám, ajtót nyitnál? Megjött még valaki. -kér Jinie, mire bólintok és újfent a bejárati ajtóhoz sietek. 

-Szia Nam. -köszön egyből Hobi, amint kinyitom a falapot. Mosolya enegem is felvillanyoz, mégis észreveszem a szeme alatti fekete karikákat és mintha kicsit lefogyott volna.

-Szia Hobi, gyere be. -invitálom amint észbe kapok és félre is lépek, hogy bejöhessen, de most időm sincs bezárni az ajtót, a ház előtt megjelen egy fekete autó és öltönyös alakok szállnak ki belőle. Jungkook is megérkezett.