𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫69.🍓

Boldog újévet(így utólag) és jó olvasást!
--------

"-MIÉRT? MIÉRT MENT BE TAEHYUNG UTÁN!?? MIÉRT MENTETTE MEG!!? MIÉRT?? MIÉRT PONT NEKI KELLETT MEGHALNIA!!!? MIÉÉÉÉRT!!? -üvölti fájdalmasan és ellöki a felé közelitő kezemet."

-Meg akarta menteni Taehyungot...így ha Jungkook felébred... -kezdek bele, de Jimin félbeszakít.

-Nem érdekel, hogy mi lesz ha felkel vagy sem! Ha nem megy Taehyung után, mi lehettünk volna együtt életünk végéig! Lett volna két gyerekünk, egy lány és egy fiú és csodás életünk lett volna! Miért áldozta fel magát, a kettőnk életét másért!? Miért pont neki kellett bemennie, mikor neki itt vagyok én!!? Miért adta fel kettőnk jövőjét? -sírja Jimin, és erre már nem tudok mit mondani.

Szomorúan lehajtom a fejemet és hagyom hogy könnyeim csendesen utat törjenek maguknak. 

---------

Mire a kórházba érünk, az eső eláll, mi pedig a váró terembe csoportosulunk. Ülünk és csak bambulunk. Nézünk ki a fejünkből miközben csendben próbáljuk feldolgozni a mellkasunkban tátongó ürességet, de nem megy. 

Szemeim előtt újra és újra lepörgetem a mai nap eseményeit. Újabb és újabb változatot gyártva, és azon agyalva hogy ha egyes pillanatokban máshogy döntünk, talán...talán minden máshogyan alakul. 

Ha nem megyünk önkéntesen hősködni.
Ha hamarabb rájövünk hogy ki a valódi tettes. 
Ha észrevettem volna a jeleket, és rájövök, hogy Max végig megfigyelt minket az orrunk előtt. 
Ha megbeszéljük Jihoékkal hogy mit tudnak ők, és mit mi.
Ha nem rohanunk oda egyből felkészületlenül.
Ha Taehyung kijön és nem akarja megmenteni az utolsó bent maradt embert.
Ha Yoongs nem megy utána... 

Annyi minden máshogy történhetett volna. De így történt és Yoongs halott, Taehyug pedig súlyosan megsebesült, lehet mindez hiába. Nem tudjuk hogy Jungkook felébredt e, vagy mi a kulcsa az ébredésének. Bolond gyerekekként rohantunk a fejünk után, mintha tudnánk mi a jó, ahelyett hogy beavattunk volna egy felnőttet vagy a hatóságokat akik megoldották volna... Felelőtlen volam. És nem viselkedtem jó alfaként. Sőt. Teljes kudarcot vallottam. 

"Sajnálom nagyapa..nem tudtam olyan alfává válni, mint amilyen te voltál" -nézek fel a plafonra könnyes szemekkel. 

Sok kérdés van még bennem, ahogyan valószínűleg a többiekben is, de egyikőnk sem szólal meg. Nem vagyunk rá képesek. 
A műtőből már fél órája hallatszik ki Taehyung üvöltése. Ébren kell lennie a csontok helyre tevése közben, ami kicsit sem fájdalom mentes. 

-Hol van? Hol van a fiam? -viharzik be az ajtón Taehyung anyukája, mögötte férje sürgősen követi. A feldúlt nő egyenesen a műtő ajtaján is be akar rontani, meg se állva fiáig, viszont két nővér elé áll.

-Elnézést asszonyom, nem mehet be. -mutatnak az ajtó feletti pirosan világító feliratra. 

-Tudni akarom, hogy mi van vele! -üvölti keservesen az anyuka. -Mi van a fiammal!? Miért üvölt ennyire a picikém? 

-Asszonyom, kérem értse meg. Ez rutin eljárás itt. Nincs semmi gond. A csontjai rosszul forrtak be, és azokat kell a helyükre tenni. -próbálja nyugtatni az egyik nővér. -Üljön le kérem a váróban, ha meg szeretné várni a műtét eredményét. Látogatási idő, délelőtt 8-tól, délután 5-ig van, tehát holnap jöjjön vissza kérem, a fiát éjszakára biztosan bent tartjuk. Ruhát és neki kellő eszközöket természetesen behozhat neki. 

A nő végül csak ingerülten bólint és mivel belátja hogy a nővértől nem fog információt kapni Taehyungtól így sarkon fordul és megindul felénk.

-Melyikőtük volt? -kérdi dühösen és végignéz rajtunk. -Ki itt az alfa? -kérdi máshogy mikor nem kap választ az első kérdésére. 

Hátra nézek Jihora, de ő nincs olyan állapotban hogy figyeljen, vagy beleálljon a feldúlt anya vádaskodásába, így megteszem én.

Lassan és komótosan állok fel. Amint kiegyenesedem, kiderül hogy három fejjel magasabb vagyok az asszonynál, kit nem érdekelnek a méretek, és megragadja a pulcsim, majd lehúzaz ő szintjére, hogy a szemembe nézzen. 

-Te? -szűkíti össze szemeit. -Szóval miattad sérült meg a fiam? -sziszegi dühösen és lekever egy pofont.