𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫53.🍓

-Ne vesztegessük tovább az időt. Látjátok, hogy kutya baja és egyértelművé tette hogy nem lát itt minket szívesen. Menjünk. -szólal meg nagy nehezen Eperke, és mondani előtt többször is mély levegőt kellett vennie. Ezt biztosan tudom, mert végig őt néztem, hiába szorul össze a szívem ha látom.
Tae szavaira a társaság fele lehajtja a fejét és hátat fordít nekem, hogy elinduljanak a kijárat felé. Már csak Isabella, Yoongi és Jimin állnak velem szemben.

-Legalább magyarázd meg hogy mi ez az egész. Biztosan megértjük majd miért teszed ezt, csak mondj valamit. -kérlel Yoongs, de hiába akarom, nem tehetem. Nem mondhatok nekik semmit különben célpontokká válhatnak. 

-Nem...nem tehetem hyung. Csak tűnjetek el! -nézek lélektükreibe, izzó, vörös szemeimmel, majd mikor rájövök, hogy túl parancsoló és lekezelő voltam, hozzá teszem sziszegve. -Kérlek.

-Sajnos azt nem hagyhatjuk. -fordulnak be a folyosóra nevelő szüleim.  A barátaim azonnal egy "harci kört" kialakítva egymáshoz simulva fújtatnak feléjük. Egyszerre erősödik fel mindannyiuk illata.

Kezem ökölbe szorul és majdnem nekirontok a két Ran-nak mikor a többiek egyszerre rogynak kiáltva a földre.

Asong fejével int a férjének hogy amíg itt tartja Őket, menjen és nézze meg hogy megvan e még amit védenem kellett. Nem telik el sok idő, mikor Sampok vissza érkezik a folyosóra, kezében az ékszerrel.

-Hamisítvány! Kicserélték és az igazit vitték el. Tudták hol tartjuk Asong! Te is tudod hogy ez mit jelent. -súgja feleségének, de farkashallásunknak hála mind halljuk. Csak épp azt nem értem hogy miről van szó. Senki nem ment be a szobába közülük. És ők nem is azért jöttek hogy ellopják a medált. Vagy...talán amíg nem figyeltem valaki bejutott? De hogy jutott volna? A szobának egyetlen bejárata van és ott én álltam. Feltűnt volna valamelyikőnknek ha valaki idegen besétál mellettünk. Ennek semmi értelme.

-Melyikőtök az?! -üvölti Asong. -YonShin most bújj elő és ígérem, nem ölünk meg! Ha pedig vissza adod amit elvettél, büntetlenül távozhatsz a többiekkel! -kiabálja, és közelebb sétál a többiekhez, kik erre még hangosabban és fájdalmasabban üvölteni kezdenek. Nem érzem Eperke fájdalmát...Nem érzek semmit amit ő...

-Elég! -kiáltom. -Hagyja abba! Ők a ba ... a volt iskolatársaim! Nincs köztük semmilyen Yoonsin vagy ki. Higgyenek nekem! -indulok meg feléjük, de Sampok tekintetétől ahogyan felém kapja a tekintetét, megdermedek. Nem tudok mozdulni. Oda akarok menni de nem tudok. Bármennyire is próbálkozom mozgásra bírni a végtagjaim, mintha satuba fogtak volna. Nem tudok megmozdulni.

-Beszéljetek! -sikít Asong és pont az én Taetae-m felett áll meg. A következő pillanatban már lendíti is a lábát és belerúg.

Légzésem felgyorsul, a dühtől elhomályosult tekintetemmel csak mostohaanyámat és Eperkét figyelem. Karmaim előjönnek és morogva próbálok minden erőmmel megindulni feléjük.

-Nem tudjuk ki az a YonShin! -kiabál kétségbeesetten Jimin.

-Kérem ezt...erőszak nélkül is meg tudjuk beszélni. Hölgyem kérem. -nyögi ki nagy nehezen Namjoon, összeszorított fogai közül.

-Hagyjátok abba! -üvöltöm és végre sikerül kitörnöm Sampok telepatikus fogásából. Egyenesen Asong felé rohanok, immár farkas alakban.

Olyan gyorsan és hirtelen történik minden, hogy a célpontom reagálni se tud. Neki megyek teljes erőből, mire a falnak csapódik. Védelmezően állok a barátaim elé, akiknek elmúlt a fejfájásuk és lassan feltápászkodnak a földről.

-Jeongguk viselkedj! Valamelyikőjük ellopta a medált! Köztük van YonShin és ki kell derítenünk melyikőjük az, ne állj az utunkba! Ha a barátaid együttműködőek, egyikőjük sem fog meghalni.