𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫72.🍓

 "Nem tudunk mit mondani, de nem is kell. "A csend mögött van a legnagyobb fájdalom""

Jungkook egyszercsak felpattan és motyogni kezd valamit.

-Nem. Nem halhatott meg. Nem igaz. Tévedtek. Hazugság az egész. -rázza a fejét szavai közben, majd hirtelen megindul az ajtó felé és nem tudjuk megállítani. Kirohan a sötét utcára, és hiába kiabálunk utána, farkas alakban vágtat és fogalmunk sincs hogy hova.

Utána mentünk, de hiába. Nem találtuk sehol, így vissza jöttünk a házba és lefeküdtünk aludni. 
Jinie a karjaimban aludt 5 órácskát, én pedig hol a plafont bámultam hol a telefonomon néztem vissza beszélgetéseket és régi képeket. "Régi"... ch. Egy hete készült ha nem kevesebb. 

Jungkook hajnalban, hulla fáradtan jelent meg az ajtónkban és mielőtt kérdezhettünk volna tőle bármit is, kidőlt a kanapén.

-Hol voltál? -kérem számon az igaz alfát amint felkelt és a tegnapi kaját is az orra alá dugom, amit azóta se bírt megenni. 

-Először Yoongiékhoz mentem. A szülei alátámasztották amit mondtatok. Azt hogy...-itt nagy levegőt kell vennie hogy tudja folytatni. -Azt mondták hogy a halottas házból hívták őket fél hét körül, de nekik se hittem. Tovább mentem a közös találkozó helyünkre, majd az erdőbe a szentélyhez és Jiminéknél is jártam. Ott Jimin anyja nyitott ajtót és azt mondta, hogy Jimin nem akar senkit sem látni. Utoljára mentem a halottas házba... Nem engedték meg hogy megnézzem, mert nem vagyok hozzátartozó, de alátámasztották a dolgokat...Mégse akarom elhinni. Ha ott lettem volna...-Jungkook szemei bekönnyesednek és nem kell sok idő ahhoz hogy elsírja magát. Arcát tenyerébe temeti én pedig együttérzően a vállára teszem a kezemet.

-Akkor se tudtál volna semmit tenni, ahogyan mi sem tudtunk... 

Ezután ismét beállt a csend, és megreggeliztünk. Anya rám írt és minimum 20-szor már hívott is mióta felkelt a nap, de nem tervezek válaszolni neki. Most rohadtul nem érdekel mennyire "aggódik".

-Édesem, indulni kellene. Nemsokára 8. -sétál mellém Jinie. -Ráadásul üres kézzel se kellene menni. A korházi koszt borzalmas, Taehyung valószínűleg éhes. 

-Mi? -kapja fel a fejét Jungkook.

-8-tól lehet látogatni a betegeket a kórházban. Gondolom nem sokkal utána ki is fogják engedni, egy gyors vizsgálat után. Segíthetnénk elhozni Taehyung cuccait, úgy láttam az édesanyja egy hétre elegendő holmit vitt be hozzá. -magyarázom, majd rájövök, hogy utolsó mondatom mégse lehetséges. Tegnap Mrs Kim eléggé nagy jelenetet rendezett. Valószínűleg nem lát majd minket szívesen.

Jungkoooknak felcsillan a szeme a hír hallatára, én pedig beírok a csoportba hogy mi a helyzet. "Jungkook ébren van és indulunk a kórházba, ott találkozunk"

---------

-Jimin nem jött? -nézek körül a váróban, de nem látom sehol. Hobi írt a csoportba, hogy akar jönni, de Jihot nem meri egyedül hagyni, úgyhogy üdvözli Taehyungot, Jiminről viszont tegnap óta semmi hír nincs. 

-Aggódom érte. -húzza el a száját Jinie. -Ma hozzá is be kéne néznünk, ahogyan Yoongi szüleihez is... Bár lehet nem látnak majd minket szívesen... 

A recepción megkérdeztük, hogy melyik szobában van Taehyung és mivel Jungkook szinte futva indult meg a párja keresésére, így mi is gyors léptekkel siettünk utána.

-Eperke. -nyit be az ajtón az igaz alfa, és pont elcsíptem Taehyung meglepődött pillantását.

-Kook...Te...-próbál szóhoz jutni, de nemigen megy neki. Az arcán vastag kötés, kezébe infúziót vezettek és mintha minden vissza térne a normális kerékvágásba, de valami nekem itt nagyon nem stimmel.