𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫37.🍓

-Menjünk be a szobádba, jó? Itt hideg van...és tiszta víz vagy.-veszem fel menyasszony pózba Jihot. Azóta az egy mondat óta ismét elhallgatott, és mivel iszonyatosan aggódok érte, így úgy döntöttem, hogy lekezelem a sebeit. Lehet nem fog megbocsátani, de azt akarom, hogy jól legyen és ne essen baja... Hamarabb kellett volna gondolkoznom aznap, nem pedig cselekedtem valami nagy hülyeséget...

Jihot óvatosan letettem az ágyára és még egy törölközőt hozva, elkezdtem óvatosan megszárítani a testét.
Vágásait egymás után tisztítottam ki, és a már megszárított haját is elkezdtem kifésülni, mikor már valami száraz ruhát adtam rá és végre megint megszólalt.

-Ezzel nem oldasz meg semmit. Csak még nagyobb fájdalmat okozol. Menj haza. -mered maga elé a semmibe. Hangja rekedt és halk. Könnyei azóta is megállás nélkül folynak, tekintete mégis üres.

Szemeim lesütve gondolkozom el mondatain. Lehet igaza van... De most már nem fogom feladni. Nem hagyom. Szükségem van rá.

-Maradok. Betörtem a nappalitok ablakát és a fürdő ajtaját is. Ráadásul kész káosz a fürdőszoba. Rendbe kell tennem. És...Nem tudnálak itt hagyni így... -vallom be őszintén.

-Feküdj le és aludj egy kicsit. -fogom meg gyengéden vállainál és vízszintbe fektetem.
Vártam rá, hogy ellenkezni fog, azonban nem tette.

Végtagjait és törzsét is immár sebtapaszok borítják. Nem volt elég az elsősegély készletben, így a kisebbekre nem tettem. Mivel amennyire csak tudtam, kitisztítottam a sebeket, így remélhetőleg hamar begyógyulnak.

Jiho egyből le is hunyta szemét. Gondolom a szemkontaktust akarja ennyire elkerülni, de meg is értem.

A takarót nyakig felhúztam rá, majd egy ideig mint egy szobor, álltam felette. Megfordult a fejemben hogy adok egy csókot a homlokára, viszont nem találtam megfelelőnek a helyzetet, így végül nem tettem meg.

Az ablak bedeszkázásával kezdtem a "javítást", hisz ha a fürdővel kezdeném, addig teljesen kihülne a ház.
A fürdőszobát a csempe feltisztításával indítottam, ezt pedig az ajtó leszerelése követte.
Azt hiszem van elég spórolt pénzem, hogy fedezzem Jackson esetleges ajtóra költött kiadásait. Addig is pedig legalább Jiho nem tud bezárkózni a fürdőbe...

Tudom, hogy tudott róla hogy én is érezni fogom... Tudta hogy ha megérzem ide jövök, és azért zárkózott be. Bár... ahogy elnéztem nem számított rám... Mindegy. Nem ez a lényeg. A lényeg, hogy most biztonságban van és nem lesz semmi baj...

Ahogy végeztem mindennel, főztem egy csésze teát és halkan beosontam Jiho szobájába. Itt tiszta levendula illat van. Jiho illata.

A poharat az éjjeli szekrényre helyezem, majd leülök az ágy mellé és megfogom Jiho kezét. Olyan apró keze van...

Az arca teljes nyugodtságot tükröz. Mintha minden rendben lenne.
Nem hittem volna, hogy tényleg elalszik...Bár ahogy elnéztem, lehet napok óta nem is aludt...Pont ahogyan én sem...És ez az én hibám...

Miért nem jöttem hamarabb? Egyáltalán miért mondtam neki olyanokat? FENÉBE!

A telefonom zúgása váratlanul ért, de végül csak megnyitottam az üzenetet. Jimin írt...

-------------
Jiminieee

Jiminieee
Hali

Jiminieee
Minden rendben van Jihoval?

Jiminieee
Aggódunk

Jiminieee
Nam, Jin és Isa múzeum túrára mennek

Jiminieee
Én és Yoo holnap megyünk a város házára

Jiminieee
Ha megbeszéltétek Jihoval, lehet jól jönne a segítségetek

J-hopeee
Minden rendben

J-hopeee
Még nem beszéltem Jihoval

J-hopeee
Most alszik

J-hopeee
Holnap lehet csatlakozunk, de nem ígérek semmit

Jiminieee
Rendben

-------

A telefonomat vissza csúsztattam a zsebembe, majd ismét Jihot kezdtem nézni. Azt se tudtam, hogy ismét fekete a haja...Még csak nem is láttam soha így...Hogy lehettem ilyen szar pasija?

Könnyeim ismét megindultak és fejemet Jiho mellé, a matracra hajtottam. Az én hibám, hogy bántotta magát...Az én hibám!