𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫8.🍓

Taehyung szemszögéből:

-Mégis mi a fene lehet vele, nem értem! Egyszer csak megjelentek azok a feketébe öltözött alakok és elhurcolták egy szó nélkül, érted? Azóta meg, semmit nem hallottam felőle! Nem válaszol az üzeneteimre, és már vagy 1000szer hívtam, de semmi! Több mint két nap eltelt Hobi, érted? Több mint KETTŐ!!! -járkálok fel-alá HoSeoknál, idegeskedve. Mivel Yoongi a vizsgákra "tanul", Jimin Yoongit nyaggatja, Jin és Nam az új házzal van elfoglalva, Jiho szintén a vizsgákra magol, így egyedül hozzá fordulhattam.

-Ne aggódj Tae, biztos minden rendben van vele. Igaz alfa, nem lehet baja. Lehet a telefonja lemerült, és elfoglalt. -próbál nyugtatni Hobi, de egyenlőre, nagyon bénán csinálja.

-Jaj ne hallgass Hobóra, sosem tud nyugtatni. A barátod biztosan csak belekeveredett valamibe, ne aggódj. Amiket Hobókám mesélt, nagyon szívós fiúd van, tutira kivergődi magát a dologból és hős lovagként vágtázik vissza hozzád. -jelenik meg HoSeok szobatársa. A fiúlány nyávogva mutogat beszéde közbe, míg eléggé láthatóan csámcsog egy rózsaszín rágógumit.

-Ööö..Hobi, ki is a szobatársad? -fordulok a velem szemben ülőhöz.

-Ja, bocsi, még be se mutattalak titeket egymásnak. Taehyung, ő itt Max a lakótársam. Cserediákként jött a suliba még félévkor, így felezzük a lakbért azóta. Max, ő itt Taehyung az egyik legjobb barátom. -mutat be minket egymásnak Hobi.

-Nagyon örülök Max. Ha nem veszed sértésnek, akkooor...-próbálok finoman rákérdezni nemi identitására.

-Semmi gond, transzi vagyok. Ha már itt vagy. Tetszenek a melleim, vagy már túlzás? Múlt héten műtettem ekkorára a szájfeltöltésem után. Szerinted jól nézek ki? Mármint ha te éppen szabad lennél és buknál a fiúlányokra, rám vetnéd magad? -dőlöngél előttem, megmutatva mindenét, amit csak lehet.

-Persze. Nagyon jó. Még nem nagyon volt alkalmam transzneműekkel beszélgetni, de kedvesnek tűnsz.... -vakarom meg tarkóm. Nem azért jöttem ide, hogy erről beszélgessek, hanem mert aggódom JungKookért.

Nem mondtad, hogy itt lesz! -fordulok HoSeokhoz, és ugyan nem mondtam ki hangosan, de tekintetem szerintem mindent elárult. Félre értés ne essék, semmi bajom a transzokkal, de nekem most nincs ehhez idegzetem.

-Megfogod a cickóim? Olyan puhák, mintha mindig is ott lettek volna! -tolja elém kebleit Max.

-Kössz nem. -lépek hátra egy lépést. -És azt hiszem én megyek is. Meg akarom keresni Kookot. -intek mondatom végén HoSeoknak elköszönésként, és sietős léptekkel hagyom el az épületet.

Hova is gondoltam, hogy idejöttem? Csak az időmet pazaroltam azzal a tervvel is, hogy panaszkodok egyet Hobinak, ahelyett, hogy JungKookot keresném. Ha továbbra sem lesz meg...-kezdek bele gondolatmenetembe, de hirtelen beugrik egy ötlet. Még az árvaházba sem jártam! Talán ott van, vagy legalább hátha tud valaki onnan valamit Róla.

Lábaim amilyen gyorsan csak tudtam, szedtem magam után és siettem az árvaház épületéhez, majd egyenesen az igazgatójának irodájába vitt a lábam.
Kopogtam és a választ meg sem várva nyitottam be.

-Jó napot asszonyom. -hajoltam meg futtában. -Elnézést, hogy csak így rátörök...-próbáltam a lihegésem visszafojtva beszélni, lényegre törően. -De..tudnom kell, mit tud Jeon JungKookról.

-Nem tudom ki maga, vagy mit akar a fiútól, de hiába keresi itt. Pár napja fogadta örökbe egy kedves házaspár. -mosolyodott el a gondolatra a nő.

-És hol laknak? Hova vitték? -teszem fel következő kérdéseim.

-Ilyen információt sajnos nem adhatok ki. -rázta a fejét a  nő.

-Akkor legalább a nevét mondja el a párnak. Elég a családnevük is, kérem. -nézek kétségbeesve az igazgatónőre, mire enged és egy papírt vesz elő.

-Ran. -mondja ki a nő a vezetéknevet és kitessékel.

Ran?...Így hívták JungKookot mielőtt elvitték!