𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫12.🍓

Csak egy óra nyugtunk volt kettesben pakolni Joonieval, és Taehyung felébredt, az első útja pedig hozzánk vezetett a fürdőszobába --amit éppen akkor rendeztünk be--.

-Na? Aludtam ahogy akartátok. Mehetünk? -követelőzik egyből.

-Nem. -jelenti ki alfám határozottan. Ha ő nem mondta volna, én is ezt válaszoltam volna.

-Miért? Megígértétek. Meg kell találnunk JungKookot. -háborodik fel egyből.

-Azért mert egy sebesült alfa hever a nappalink és az előterünk közti átjárón egy kanapén és nem hagyhatjuk itt. -válaszolok én Joonie helyett.

-Mi? Jiho? -csodálkozik Tae, kérdésére egyszerre bólintunk helyeslőn. -Akkor ezért volt annyira levendula illat. -bólogat, mint aki mindent megértett. -De várjunk. Hogy sebesült meg? Mi van vele? -esik le neki a lényeg.

-Megtámadták. -adjuk egyszerre a választ, minek csak én folytatom kifejtését. -Egy vadász megpróbálta megölni. De sikertelenül. Most pihen.

-Már nem. -jelenik meg az ajtóban Taehyung mögött Jiho. -Jól vagyok. -nyugtázza le ennyivel jelenlétét. -Jól hallottam, hogy JungKookot keresed? -fordul Taehez a lány.

-Igen. Eltűnt két napja, de mintha senkit sem érdekelne. -mérgelődik Tae.

-Eltűnt? -ismétli a másik szavait Jiho csodálkozva. -Gondolom te már kerested. Jutottál valamire? -érdeklődik tovább.

-Igen. Az örökbe fogadói neve Ran. Már csak meg kell tudnunk kik ők, és hol laknak, akkor pedig kapcsolatba tudnánk lépni vele. -magyarázza Taehyung és látszik rajta hogy teljesen beéli magát a dologba. Biztos örül neki, hogy Jiho belekérdezett a témába, de én még mindig ugyan azt az elméletet pártolom, amit eddig. Jungkook nem idióta. Ha baj lenne jelezne és még mindig Tae alfája, tehát ha bántanák azt is érezné. Semmi értelme feldúlni az egész várost. Biztos vagyok benne, hogy fel fog bukkanni valamikor a napokban.

-Aha. Ez szuper. -bólogat Jiho. -Sok sikert hozzá. Köszi srácok a segítséget, nektek hála tényleg jobban vagyok, most viszont mennem kell, mert ha jól láttam az időt, van hátra még fél óra a vizsgából. Hátha megengedi a tanár, hogy így megírjam. -csal egy félmosolyt arcára, s el is siet.

-Gyorsan dolga akadt. Szerintem a vizsgák nagyon nem így működnek. -sóhajt Joonie és egyetértek vele.

-Ez most komoly? -néz Jiho után idegesen Taehyung. -Akkor nélküle indulunk JungKook keresésére. -fordul felénk.

-Tae, ez még mindig...-próbálom óvatosan tudtára adni, hogy hülyeség.

-Még mindig mi, hyung? Mond ki! Őrültség? Őrültnek gondolsz, nem? De te is aggódnál Joon hyungért, ha ő eltűnne két napra, érzések és üvöltés ide vagy oda. De tudjátok mit? Nem is kell a segítségetek. Megyek tovább egyedül. Jó ház rendezést! -utolsó mondatát már az ajtóból kilépve tette hozzá, s mire mi utána szólhattunk volna, el is viharzott.

-Nagy baj, hogy hagytuk csak így elmenni? -fordulok Jooniehoz.

-Még én sem tudom. -sóhajt átkarolva. -Akkor jöhet a pakolás? -tol egy kicsit el magától, hogy szemembe tudjon nézni.

-Nem is tudom...lehet utána kéne mennünk, nem? -nézek az ajtó irányába. -Félek, hogy valami óriási hibát követ el. -húzom el szám a gondolatra.

-Mire gondolsz? -ráncolja össze szemöldökét, de még így is baromi jól néz ki.

-Magam sem tudom. Csak keressük meg. -kulcsolom össze kezünket, hogy úgy kivezessem a házból.

Már most kifárasztott ez a nap, és még közel sincs vége...