𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

-26.-

A könyvtár. Az idióták teljesen a tervem szerint mozognak. Olyan egyszerű félre vezetni őket, hogy ez már nevetséges.

Nálam van a könyv, amin elég sokat dolgoztam az utóbbi időkben, így remélhetőleg hihető. A nagy részét netről és egy valós könyvből szedtem, de a lényeget én tettem hozzá. Már csak be kell osonnom, hogy ne vegyenek észre, betennem a bent lévő könyvek közé, hogy rá találjanak és kész is. Egyenesen a csapdámba sétálnak. Semmit nem tudnak és nekem ez óriási előny. Még csak nem is sejtik mire megy ki ez az egész.

Óvatosan osonok be az ajtón, a kapucnim fejemre húzom és egy idegen fickó mellé szegődve sétálok be a könyvtár területére, ahol a csapat barom már javában keresgéli az ósdi könyvek közt azt, amiben találhatnak valamit a Ranokról. Röhejes ez az egész, mégis kedvemre való.

NamJoont még legutóbb poloskáztam be, így ha nem is vagyok a közelükben, tudom mikor mi történik. Nem mintha nem értesülnék a dolgok menetéről egyfolytában. De gondoltam biztos ami biztos.

A sorok közt megbújva beillesztem az általam hozott könyvet a többi közé és egy kicsit még kintebb is tolom a többinél, hogy biztosan észre vegyék. A cím nem elég árulkodó, így ha elsiklanának felette, nekem kell nyomra vezetnem őket és a kezükbe nyomnom.

Már pont ki akartam menni, mikor elkaptam egy beszélgetést.

-Hobi, te be vagy vésődve Jihonak, nem? Hogy hogy nem mellette álltál mikor Isával veszekedett? -kérdi a mély hang. Talán NamJoon lehet az.

-Isa segített, oké? Nem akartam hogy Jihonak kelljen csinálnia. Egyértelműen nem volt még felkészülve rá, éppen ezért vagyok hálás Isának, mert így Neki nem kellett szenvednie. -magyarázza HoSeok.

-És ezt neki már elmondtad? -kérdez ismét az Alfa. Mint egy kihallgatás.

-Nem, még nem beszéltünk erről... Én tényleg nem szerettem bele Isába, oké? Nem igaz az a hülye legenda. Csak azt találtam helyesnek, ha kiállok mellette. -felel magabiztosan HoSeok. Látszik hogy semmit se tud. Minden legendának van igazság alapja, hiába tagadja.

-És hívtad már azóta? Meg kellene beszélnetek a dolgot. Hallgassátok meg egymást és rendezzétek, oké? Nem jó ha veszekedtek. Egy kapcsolatba kell a kommunikáció. -okoskodik NamJoon.

Ezután a mondat után döntöttem úgy hogy elhagyom a helységet. Nem érdemes tovább hallgatózni, a végén lebukok és nincs semmi jelentősége a további baráti szavaknak.

Kifelé menet egy tanuló csapat mellé szegődtem, úgy jutottam ki a könyvtárból, persze nem mentem messzire.
Egy közeli fához telepedtem, hogy hallgassam a beszélgetést. Na ilyenkor jó a poloska. Ha pedig majd kell, mert vakok, be megyek és rá vezetem őket. Igaz, kockázatos a lebukás, de ha tényleg ennyire flúgosak, akkor arra se fognak rájönni, hogy mi is a célom velük.

Annyira imádom hogy minden egyes pillanatot elterveztem és minden e szerint fog teljesülni. Nincs más lehetőség, nincs más kiút. A Ranok csak az öregségükkel törődnek, TaeHyung biztosan dühös lesz JungKookra, és a fiatal igaz Alfa elég botor, hogy nehéz időkben elkószáljon. A könyv miatt ki fogják szabadítani a barátjukat és minden bizonyítékot másra terelhetek. Sakk Matt kis csapat.