𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫11.🍓

"A lány név szerint Wang Jiho." -mondja a bemondó, én pedig azzal a lendülettel teszem le a kanapé egyik végét, pont mint Joonie a másik felét és egyszerre érünk a televízió elé, ahol még Jiho képe is ki van téve, majd a támadás egyes pillanatait mutatják a kamera felvételről, persze ki cenzúrázva a túl véres részeket.

-Gyilkossági kísérlet fényes nappal? A kamerában nem látszik az elkövető arca és nincsenek szemtanúk? Ez azért elég furcsa. -tanakodik Joonie.

-Nagyon az. De mi lehet most Jihoval? Ha tévében közvetítették, gondolom még nem került elő...remélem jól van. A videón úgy látszik nagyon megsérült. -nézek aggodalmasan a tévére, majd páromra.

-Ráadásul eleredt az eső. -néz ki az ablakon Joonie.

-Ahj. Vajon HoSeok már tudja? Most van a vizsgája, lehet nem is értesült még róla. -járkálok fel-alá a helyiségben.

-Jinie nyugodj meg. Jiho alfa és ha történt vele valami, Hobi érezni fogja. -hív ölelésbe nyugtatása közben, így karom köré fonva döntöm fejem vállának.

A nyugodt pillanatunkat az ajtón egy hangos kopogás zavarta meg.

-Megyek, kinyitom. -ajánlkozik Joonie önként. -Mégis ki lehet az ilyenkor? -morgolódik míg az ajtóhoz ér, azonban ahogyan azt kinyitja, szeme kitágul, orromat pedig megcsapja az ázott levendula illat. Na ne.

-Jiho. Te...-csodálkozik alfám, s mire én is az ajtóba érek, megtámasztja a sebesült farkast, kinek szemei alig vannak résnyire kinyitva.

-Énh...-nyögi halkan. -Segítshethek... -suttogja erőtlenül, és teljesen ránehezkedik Jooniera.

-A kanapéra. -mutatok a félig a nappaliban, félig az előtérben, keresztben elhelyezkedő bútor felé.
Még most is olyan nehéz elhinni, hogy gyilkossági kísérletet követtek el fényes nappal egy bekamerázott területen. Ráadásul pont Jihot. Ha visszacsapott volna az elkövetőnek, biztosan kevesebb sérüléssel megússza. Így viszont bűzlik a farkasfűtől és ugyan az eső lemosta egy részét, így is úszik a vérében.

-Jiho mégis mi történt? Ki volt az elkövető? Láttad az arcát? -teszi fel Joonie a kérdéseket Jihonak, amíg én az egyik kipakolatlan dobozból próbálom előtúrni az elsősegélydobozt.

-Joonie, nem találom. -dobálok már mindent is ki abból a nyavalyás dobozból.

-Nem baj. Elég ha kitisztítjuk a sebeit. Ha kijön a farkasfű, magától begyógyul majd. -mutat NamJoon mondata közben a konyha elé, így gyorsan ami először a kezembe akad tálka, megtöltöm vízzel, keresek egy rongyot ami viszonylag tisztának tűnt és vissza szaladok a kanapéhoz.

Jiho sebeit óvatosan kezdem kimosni a hozott vízzel, míg ő fájdalmasan szorítja össze szemeit. Joonie ahogy ezt észreveszi, kezét Jiho csuklójára teszi, hogy elvegye fájdalmát, azonban a lány elrántja az érintett végtagját.

-Nem...nem kell. -hunyorog a mellettem lévőre.

-De igen. Ha nem fáj neked, hamarabb fog gyógyulni. -erősködik Joonie, mire Jiho a sebeire vezette tekintetét. Amit már kimostam, elkezdett gyógyulni.

-Nem kell. Már jobban vagyok. -ellenkezik Jiho, így Joonie inkább egy sóhaj kísérletében feladja a győzködést.

-És mi történt pontosan? HoSeok nagyon aggódhat érted. -kérdem egy kis csend után.

-A vizsgára indultam. Hobinak ma két tantárgyból is vizsgáznia kell, ráadásul neki ez ugyebár érettségi, nekem viszont csak egyből van év végi vizsgám, így én később mentem. Már az út felénél tartottam, és hirtelen elém ugrott egy fickó a semmiből. Fegyver volt nála. Tudtam hogy ember, és nem akartam átváltoztatni, sem megölni, így inkább menekültem. -meséli, s közben szemei egyre csukódnak lefelé. Lehet a sebei már gyógyulásnak indultak, de kifárad. Pihennie kell.

-A lényeg, hogy már jól vagy. Aludj egy kicsit. -simítok vállára, és vissza sétálok a szétrámolt dobozokhoz, hogy mindent vissza rakjak rendben, vagy inkább megkeressem a helyét a házban. Ha jól emlékszem van egy lepedő is valahol, amit Jihora teríthetnék. Úgy indult a napunk, hogy nyugodtan, kettesben kipakolunk és berendezkedünk a házban, erre most egy farkas a hálónkban, egy pedig a kanapénkon alszik.