𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫42.🍓

"Nem árt egy kis séta és friss levegő. Azért nem találsz semmit mert napok óta felette álldogálsz! -döntöm el helyette is, hogy mi lesz. Erről már nem dönthet, hiába tiltakozna, kirángatom az erdőbe."

-A többiek? -szólal meg Tae most először, mióta elhagytuk a házat.

-Írtam nekik, hogy hova megyünk. -felelek tömören, és ezzel le is zárom a témát, így ismét csend telepszik közénk.

A szentélyhez vezető úton már rutinosak vagyunk mindketten, és fel se kell néznem ahhoz, hogy tudjam mikor merre kell fordulnom.

-Hallod ezt? -suttogja hirtelen Taehyung, és mikor jobban koncentrálok a hangokra, meghallom azt amiről beszélt. Valakik közelednek felénk. Pontosabban követnek. Olyan 100 méterre lehetnek innen.

-Mi legyen? -suttogom. Nem tudjuk kik azok. Lehet barát vagy ellenség is.
Ez még mindig a vámpírok területe és nem mindegyik a barátunk.

-Áh..nincs kedvem harcolni...Menjünk tovább aztán ha bántani akarnak majd vissza bántjuk őket, vagy lezsírozzuk valahogyan a dolgot. -rántja meg a vállát és tovább sétál.

-Várj. Te nem vettél fel cipőt? -látom meg a lábát, ahogyan megindul előttem. Eddig végig lemaradva jött mögöttem ezért nem vettem észre, de most, hogy elém ment, eléggé kiszúrta a szemem, hogy nincs semmi a lábán.

-Nem. Kényelmetlen. -húzogatja ismét a vállát. Mikor lett ilyen 'leszarom' ember?

-Eddig valahogyan mégis kibírtad. -értetlenkedek, mintha most ez lenne a legfontosabb dolog.

-Eddig is kényelmetlen volt. -pislog rám fapofával. Olyan unott és bamba az arckifejezése, hogy szerintem alva járónak is elmenne.

-A léptek! -kapom fel a fejemet. Egyre közelednek az ismeretlenek. Ha futni kezdünk, lehet ők is elkezdenek. -Nincs idő elfutni. Bújjunk el!

Kijelentésemmel egyidőben kézen ragadom a mellettem álló farkast és az egyik bokor mögé húzom.

Egy pillanatra minden elcsendesedett, a léptek hangját pedig egyre közelebbről hallottuk.

-Minek hoztad azt a kamerát? -csendül fel egy ismerős hang.

-Hiába kérdezed, ma egész nap nála volt. Én már csak abban reménykedem hogy lemerül vagy megtelik a tárhelye. -morog a másik. Mit keresnek ezek itt???

-Srácok, mit csináltok a bokor mögött? Melyikőtök szarik? Vagy közösen toljátok? -kiabálja Jimin, mi pedig kijövünk a rejtekhelyünkről.

-Ti mit kerestek itt? -kérdezek vissza válasz helyett.

-Írtad hogy ide jöttök. -mutatja fel telefonját Namjoon.

-Igen. Írtam. De nem azért hogy gyertek. Ketten is oda találtunk, minek ehhez öt ember?

-Legalább újra együtt vagyunk! Így mégis csak izgalmasabb! -lelkendezik Jimin. -Jajj Tae, olyan jó újra látni! Féltem hogy valami butaságot fogsz csinálni! -lép az említett mellé és öleli át.

-A ribanc merre van? -kérdi unottan Taehyung, mintha meg nem érdekelné hogy hetek óta nem találkoztunk.

-Azt mondta dolga van. Mellesleg Isának hívják. -magyarázza Namjoon.

-Tudom mi a neve. Csak egy ribanc. És látod, elég volt hogy ennyit mondtam, mert máris tudod hogy kire gondoltam. Mindenki ezt gondolja róla, minek van beavatva? -morogja Tae. Végül is igaza van.

-Srácok elég már. Miért kell ribancnak hívni? Nem mozdult rá senkire. Ráadásul segíteni akar nekünk. Tae, téged se tagadtunk ki amikor te jöttél, nem igaz? Jihot is befogadtuk, hiába hozta ránk az egész vadász hadsereget és vert át minket. Nem rossz fiúk vagyunk. Mindenkinek jár egy esély. -jelenti ki Namjoon és ahogy így bele gondolok, mindig is ezt csinálta. Össze tartja a csapatot és mindenki felé nyitott. Emiatt is szerettem bele annak idején.