𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫59.🍓

"Gyors léptekkel indulok meg az erkélyre és ekkor meglátom."

Az udvaron egy díszes, fehér fém asztal van, két fehér székkel. Az asztal meg van terítve, és Joonie éppen az étel tálalásával bajlódik.

Számra nagy mosoly húzódik és lesétálok a falépcsőn.

-Te meg mit csinálsz itt? -kérdem szinte nevetve, mire ijedten kiegyenesedik és felém fordul. -Pont téged kértek meg hogy készíts nekik reggelit? -nézek végig az asztalon, amin két ügyetlenül megkent, sonkás kenyér szelet pihen. Vajon hány tányért tört el mire elkészítette a reggelit?

-Nekik? Mégis kiknek? -értetlenkedik, ami már engem is megkavar.

-Hát a Ran párnak. -mondom ki az egyértelműt.

-Óóóó, hogy te azt hitted...-csap homlokára mikor megérti a helyzetet. Már csak én nem értem ezek szerint. Ha nem a Ran pár kérte meg őt hogy készítsen nekik ételt, akkor mégis mi ez...? -Neem, nem ők voltak. Egyáltalán nem. Ömm... Megígértem neked, hogy ma elviszlek piknikezni. -idegességében az ujjait babrálja és mintha olyan fontos lenne hogy ne rontsa el, mikor melyik ujját hova tegye, tekintetét is kezeire szegezi. -Tudom, sok fejlemény volt azóta, de végül is megtaláltuk Jungkookot és még ha megfigyelés alatt is vagyunk... Egész este csak azon agyaltam hogy hogyan tudnám kivitelezni ezt. Szeretlek és tudom hogy nem viselkedtem rendes párodként az utóbbi időben. Most is a feje tetején áll minden, de nem akarlak elveszíteni. Tudom, hogy gyakran elveszi a figyelmemet valami és akkor abba nagyon belemerülök. Tudom hogy nem sok időnk van kettesben, úgyhogy... -arrébb áll, és kihúzza az egyik széket.

Én viszont nem ülök le. Bekönnyeztem és csak őt nézem, majd hirtelen közelebb lépek hozzá, a fejét megfogva magam felé húzom és megcsókolom.

-Én is szeretlek. -lihegem közénk mikor elválunk. Teljesen kiment a fejemből a megbeszélt randink és nem gondoltam volna hogy ilyen körülmények közt is megoldja, és szán kettőnkre egy kis időt. -Látod, nem is olyan nehéz megoldani egy randit. Ezután meg ne halljam hogy elfelejtetted valamelyik hónap vagy évfordulónkat! -figyelmeztetem nevetve és helyet foglalok a már kihúzott széken.

-Már csak egy dolog érdekel. -veszem kezembe a kenyeret.

-Hogy hogyan oldottam meg hogy a Ranok megengedjék ezt? -tippel.

-Jó. Akkor két kérdésem van.

-Lebeszéltem velük hogy már be volt tervezve és minden egyes mozdulatomat figyelhetik felőlem külön emberek, de kedveskedni akarok neked. -magyarázza büszkén. -Nagyon jó a meggyőző képességem.

-Ja, azért vagyok még veled. -forgatom meg szemeim, de nem sokáig bírok komoly arcot vágni és hangosan felnevetek a reakcióján.

-Hé! Ki kérem magamnak! -tesz úgy mintha felháborodna, én meg csak nevetek és nevetek. Lehet már az egész környéket felébresztettem ablaktörlőre emlékeztető nevetésemmel.

-Oké, oké. Fordítsuk komolyra a szót és jöjjön az eredeti kérdésem: Hány tányért és egyéb tárgyat; evőeszközt törtél el ennek a megalkotása alatt? -mutatok az asztalra és az azon levő dolgokra.

-Nem úgy volt hogy komolyra fordítod a szót? -értetlenkedik de látom rajta, hogy már elkezdte összeszámolni a törött használati tárgyak mennyiségét, én pedig ismét nevetésben török ki.

-Jó...talán...3-4, volt. Vagyis ha a tányér készletet egynek számítjuk. -gondolkodik hangosan.

-Egy teljes tányér készletet eltörtél? -nevetek hitetlenkedve, de így belegondolva nem is szokatlan tőle ez a teljesítmény.

-Nem egyesével hanem egyből amikor levettem a polcról. Véletlen volt. Féltem hogy leejtem és túl erősen szorítottam. -magyarázkodik én pedig már úgy nevetek hogy a könnyem is kicsordul.

-Jin, Nam! -jelenik meg az erkélyen Jimin, és egyből felé kapjuk a fejünket, ijedt arckifejezését látva pedig már le is hervad a mosoly az arcomról.

-Mi a baj? -szólal meg elsőként Joonie, de már mindketten fel is álltunk az asztaltól.

-Jungkook. -mondja ki ezt az egy nevet és látszik rajta hogy mondani akar valamit de a szavak nem jönnek a szájára, arckifejezése miatt viszont nem is kell. Mindketten sietve futunk fel a házba.