"-Nekünk már nincs sok időnk hátra Jeongguk. Nem véletlen egy majd 18 éves igaz alfát választottunk. -válaszolja meg nagyrészt feltett kérdéseim, de helyére mégtöbb ötlött fel bennem."
-Mi? Mi az, hogy nincs sok nektek hátra? -csodálkozok el. Friss házasok, szerintem még SamPok sem vezette túl sokat ezt, akarom mondani ezeket a cégeket, vagy miket.
Ebben a pillanatban SamPok a pólója alá nyúlt, majd valami anyagot megragadva, elkezdte lehúzni magáról az ARCÁT!!??
-Mi a fasz? -kelek ki a székből és hátrálok egy lépést, nagy szemekkel meredve a férfire. Vagyis... Férfinek férfi, de ahogy levett a MASZKOT, egy öreg arc nézett vissza rám. Van vagy 90 éves, ha nem 100!!
-Ez meg...-mutatok felé, de nem tudok semmi értelmeset kinyögni. Nem látszott rajta, hogy ennyi idős lenne. Sem a járásán, sem semmi máson...
-Ne haragudj, hogy így átvertünk téged, de muszáj volt, az árvaházban ez az álca. Tudod olyan időseknek, mint amilyenek mi vagyunk, már nem adnak ki gyereket, de nekünk nagy szükségünk volt arra, hogy fiunknak tudjunk. Nem tagadom, a módszereink eléggé régimódiak lesznek, de hatásosak. Egy év alatt megtanulsz mindent. Én és ASong már túl idősek vagyunk és a cégeink támadások érik. Egy nagy törekvő cégünk van, de egyre jobban hanyatlik, mert az ellenséges gyárak és cégek megtudták, hogy már nem vagyunk a régiek, így támadnak minket. Nem lehet vége a cégünknek, mert mi látjuk el a fél világot, akkor nem mi szívnánk meg, hanem minden második természetfeletti és ember is. -magyarázza SamPok.
-Ahhaaa...szóval beszoptam, értem. -sóhajtok lemondóan. Persze bennem van, hogy elszökök, vagy ilyesmi, de nem is tudom...végül is csak egy nagytata aki hamarosan kinyiffan, nem lehet olyan nehéz, nem? Ha pedig meghal, simán lepasszolhatom másnak ezt a hülye céges szarságot. Nem vicceltem mikor azt mondtam, hogy nem nekem való az ilyen.
-Még mindig vigyázz a szádra! -szól rám SamPok.
-Pardon. -hajolok meg előtte. -Most, hogy ezt megbeszéltük, elmegyek és beszélek a barátaimmal, ugyanis Taetae, tudja a pasim, nagyon aggódhat már értem. -fordulok sarkon és indulok ki, de ekkor ismét az az elviselhetetlen fájdalom nyilal a fejembe. -Mi a fasz? -fordulok a tata felé.
-Normálisan beszélj! És mint mondtam, négy évünk van. Minden percét ki kell használni. Már ma megkezdjük a tanulást. -áll fel asztala mögül SamPok, majd az ajtót kitárja nekem, elsőbbséget adva, és úgy indulunk meg, nem is tudom pontosan hova.
A lifthez vezet, majd az 1-es gombot nyomja meg. Mi is van azon az emeleten? Edző és mozi terem tuti, és mosdó is, mivel az mindenhol van, de nem hiszem, hogy Sam éppen a legújabb Minyonok filmet akarja velem megnézetni.
A lift csipogott, majd megindulhattam elméletileges újdonsült apám után a folyosón, egészen, míg egy ajtó előtt meg nem álltunk volna.
SamPok benyitott és hagyta, hogy én menjek be előbb. A szoba teljesen úgy volt berendezve és úgy nézett ki, mint egy átlagos iskolai terem, azon kívül, hogy nem 15 pad, hanem csak egyetlen egy a terem közepén, egy székkel megtoldva.
-Itt kezdődnek az óráid, minden nap reggel 7től. Előtte még lesz egy edzés 5től. Olyan 4kor van ébresztő, lefekvés pedig 8kor. Amíg nincs lámpaoltás, tudsz tanulni is, esetleg olvasni, ha éppen nincsenek óráid. Késést és kihágást nem tolerálok, és a fegyelmezéseim közt az erőszakot sem ítélem el, így úgy tegyél kihágást, hogy annak másnap nyoma lesz. -magyarázza SamPok.
Hova a fészkes fenébe kerültem én???
YOU ARE READING
𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]
FanfictionEz az Epres Csokoládé folytatása, remélem nem okoz csalódást senkinek!!! Aki még nem olvasta az első részt, az azzal kezdje, mert nem fogja érteni! ❤ Új részek minden héten: Kedd, csütörtök, szombat ~TaeKook ~Vérfarkasok ~Boszorkányok ~Vámpírok ~Vér...