𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫67.🍓

FIGYELEM! FELKAVARÓ SOROK/MONDATOK LEHETNEK BENNE! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!
-----

Namjoon szemszögéből:

A boszorkányok Szent helye kevesebb mint egy perc alatt összedőlt, minek hatására óriás por keletkezett a tisztáson, és mint megtudtuk mikor kijöttünk, az eső is eleredt benti "küzdelmünk" során.

Az ázott fakras és fa szaga keveredik a levegőben. Keserves zokogás és kétségbe esett kiáltások verik fel az erdő csendjét.

-Taehyung! Yoongi! -kiabálja Jimin zokogva és egymás után dobálja el a fadarabokat hogy megtalálja a két alá szorult barátunkat.

Hobi Jiho mellett van, aki szintén ordít elkeseredettségében. Jackson... Az utóbbi percben lehelte ki magából az életet. Nem élte túl a Yonshintól szerzett sebesülését.

Én Jiminnek segítek, Jiniet pedig elküldtem segítségért a városba. Megannyi sebesült boszorkány van itt, akik meghalnak ha nem kapnak megfelelő ellátást.

-Yoongi! Taehyung! -visszhangzanak szavaim a nemrégiben keletkezett üres térben. Egymás után dobálom oldalra a nehéz fa leceket, és egyszer csak...

-Jimin, ide! -kiáltom remegő hangon és méggyorsabb fokozatra kapcsolok. Egy kéz. Csak ennyi látszik ki a romok közül, de ez éppen elég ahhoz hogy reménykedni kezdjünk.

-Nem bírom felemelni, segíts. -kérem meg a vattacukor illatát árasztó farkast, aki alig győzi törölgetni a szemeit hogy lássa miben kell segíteni.

Egy tartó faoszloptól van szó, min keresztbe minimum 50 farúd van még, de ha ezt felemeljük, meglátjuk ki a kéz tulajdonosa. Az idő most nagyon is sürget minket. Minden perc, sőt minden másodperc számíthat. Lehet szerencsésen megúszták, de ez egyáltalán nem olyan biztos.

-Egy... -kezdek számolni mikor Jimin is ráfog a vastag fára. -Kettő... Három!

Egyszerre kezdjük emelni. Én két kézzel, Jimin pedig egyel, hogy ki tudja húzni azt aki a fa törmelékek alján van.

-NEEE!!! -visírja Jimin mikor felemeljük a fát és meglátja hogy ki van alatta. Én pont nem látom, mert a vastag tartó oszlop kitakarja, de ezek szerint nem Yonshint találtuk meg.

Jimin nagy nehezen lehajol és kihúzza a törmelékek alól a testet.

Amint biztonságban van a kihúzott személy, Jimin elengedi a fa rudat és sírva a földre rogy.

-Ne, ne, ne! -zokog, szavaiban pedig egyértelműen hallani hogy teljes testében remeg.

Egyedül nem bírom sokáig a súlyos fát és vissza ejtem eredeti helyére, így már én is látom amit Jimin.
Nem egy embert húzott ki a törmelékek alól.

Taehyung a hátán fekszik, arca tiszta seb, szemén és arcán keresztben egy-egy nagy vágás húzódik keresztül. Rajta Yoongi. Hátában és oldalában szilánkok tömege állt bele, a vére már teljesen átitatta ruháját. Arca hó fehér, szájából folyó bordós trutyi Taehyung vállán végezte. Sápadt arcán szinte rikít vére, kidülledt szemei pedig szerintem örök életemben kísérteni fognak.

-Nem... Yoo... -Jiminnel ellentétben könnyeim némán folynak végig arcomon. Lefagyva nézem egy ideig a barátaim testét, egészen míg Hobi zokogása ki nem ránt belőle.

Jimin fájdalmas üvöltésére valószínűleg felfigyelt és jött megnézni hogy mi a helyzet.
Lenézek a két testre. Jimin lefordította Yoongs Taehyungról, és a párját átölelve sír. Keservesen sír. Sőt, már szó szerint ordít a fájdalomtól.

Összeszorul a mellkasom és Taehyung mellé térdelek.
Kezemmel kitapintom a pulzusát. Még életben van.

A könyvekből tanult orvosi tudásom bevetve, óvatosan végig tapogatom testét a nyakától lefelé. Azt hiszem négy bordája tört el, emellett a csuklója és természetesen a lába, amin konkrétan keresztül ment egy fa darab, de életben van... Yoongi és Jackson nem voltak ilyen szerencsések...