𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫19.🍓

Taehyung szemszögéből:

-Téged is Jiho? -kérdem Jin hyungtól ahogy letette a telefont. Engem is hívott, de nem volt lelki erőm megnyomni azt a kibaszott gombot. Jelenleg a fa kunyhóban tesznyülök  a kanapén. Szemeim kisítrak és belülről teljesen üres lettem. Nem hiszem el, hogy Jungkook semmit nem bírt kinyögni. De azóta se írt. Nem jelzett. Semmi! Ha legalább egy mosoly került volna az arcára mikor meglátott. Vagy ha tátog egy sziát... De nem tette. Nem tett semmit...

-HoSeoknak láza van. -sóhaj hyung ahogy elrakja a telefonját.

-Már várható volt. -tudom le ennyivel, hogy aztán gondtalanul bámuljam tovább a repedezett plafont.

-Joonie találtál már valamit? -fordul Jin az alfához. NamJoon éppen próbál utána nézni a kocsi rendszámának, de eddig eseménytelenül. Nem mintha számítana. Mármint engem már nem érdekel. Tehetett volna érte, hogy tovább keressem, de inkább úgy tett mintha nem is léteznék, vagy mintha egy idegen járókelő lennék aki csak azért nézett a kocsi felén mert még sosem látott olyan modern eszközt...

Egyszerűen utálom. Utálom ezt az érzést. Hiányzik, de közben haragszom rá, mert nem szólt semmit. Félek hogy már nem szeret, amitől megszakad a szívem, mert én ennek ellenére is szeretem. Hogy a fenébe érezhet egy ember ennyi mindent egyszerre?

-Még mindig semmi. Olyan mintha nem is létezne ez az autó. Tae, biztosan jól emlékszel? -von kérdőre Joon hyungom.

-Hogy felejthettem volna el, mikor abban a kocsiban ült életem szerelme akit napok óta nem láttam és levegőnek vett, ezért ki tudnám belezni???? -nézek szúrós szemekkel az alfára, s ekkor halványan napraforgó illat csapja meg az orrom. -Hyung, azt mondtad, HoSeoknak láza van, igaz? Jiho mondta, hogy hol vannak? -fordulok egyből Jin felé. A város határán túl vagyunk és hiába él Hobi a város kertvárosi részében, ez akkor is rohadt messze van.

-HoSeokéknál. -szippant mélyet SeokJin a levegőbe. Valami itt nagyon nem stimmel.

-És Jiho miért hívott pontosan? Ugye neki ez az első alkalma? -kérdez bele Joon a dolgokba.

-Azt kérdezte honnan lehet megtudni, hogy valakinek Láza van, és utána kiakadt, hogy erre nincs felkészülve. Elmondtam a lehetőségeit és ennyi. Ezek szerint a harmadik lehetőséget választotta...-halkul el teljesen utolsó mondatára.

-Oké, most már kezdek kíváncsi lenni. Mi volt a harmadik lehetőség? -teszem fel kérdésem, amire egyébként tök egyértelmű a válasz, hisz ha Jiho megtette volna amit kell, akkor nem éreznénk idáig a napraforgó illatát.

-Természetesen az, hogy megvárja amíg helyette oldja meg egy idegen farkas. -értetlenkedik Jin hülye kérdésemen.

-Végre legalább megtudjuk, hogy igaz e a mende-monda. -gondolok bele, és mondom ki hangosan. Végül is évek óta foglalkoztat mindenkit ez a kérdés és senki se merte megvárni, míg más teszi meg.

-Ne legyél már szemét. -csap meg idősebb hyungom.

-Emlékeztek Isára? -szakítja félbe beszélgetésünket Joon.

-Nem. -rázom meg egyből fejem.

-Aha, miért? -helyesel velem ellentétben Jin.

-Rám írt. -tudja le ennyivel Joon hyung.

-Ki az az "Isa"? -értetlenkedek.

-Oh, tényleg, te akkor még nem jártál a mi osztályunkba. -csapja fejbe magát NamJoon a felismerésére. -Wang Isabella a volt osztálytársunk. Tavaly év végén elment, mert talán az apja máshol kapott munkát. Félig amerikai, így ha jól tudom oda ment cserediáknak. -magyarázza a barackos alfa.

-És mit akart? -ülök fel fekvő helyzetemből, hogy ránézhessek telefonjára.

-Csak annyit, hogy vissza jött Seoulba és össze akar futni velünk. -forgatja meg szemeit NamJoon az információ átadása alatt és amint befejezi mondatát, kikapcsolja a telefonját, majd ledobja mellém a kanapéra.

-Mi a baj ezzel? -kérdezősködök tovább, mert látom, hogy Jin is ugyan úgy pofákat vág.

-Isáról mindenki tudja, hogy valójában azért ment el az osztályból, mert nyilvánosan szerelmet vallott Jungkooknak, de teljesen beégett, mikor Jungkook közölte vele, hogy nem viszonzott szerelme.