𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫25.🍓

HoSeok szemszögéből:

-Hát egyre fogyatkozunk. -állapítja meg Isa, és kijelentésével mind egyetértünk. -De akkor mi van Kookie oppával? -érdeklődik és látni lehet a szemében az aggodalmat. Megvallom őszintén, alsóbb évesként szerelmes voltam belé, de később elveszett a varázs, főleg mikor megtudtam milyen beteges módszerekkel akarta megszerezni magának Jungkookot. Mégis sajnáltam miután elment. De komolyan. Ha jobban belegondolunk, nagy eséllyel azt akarta, hogy végre valaki szeresse, és mivel mindenki elutasította, így kitűzött egy személyt, akit magának akart. A szülei mindig nagy nyomás alatt tartották, és mindig jól kellett teljesítenie. Pontosabban mindig legjobbként kellett teljesítenie. Ha ez nem sikerült neki, egyértelmű jelei voltak, hogy verést kapott. Általában mindig tanult, így nem szerezhetett barátokat, hisz szabadideje se lett volna rájuk, amikor pedig mégis akadt egy kis szabadsága, mondjuk a vizsga után, akkor tudott JungKookal foglalkozni.

Sokan nem értik, de én tudom milyen egyedül lenni. Csak félt, hogy ha JungKookot se tudja megszerezni, akkor tényleg senkije se marad. Most pedig, hogy lefeküdt velem, úgy hogy mást szeret, csak azért, hogy ne fájjon Jihonak, nagyon hálás vagyok neki. Igazság szerint nem nagyon sokra emlékszem, csak arra hogy jó volt. Bár nem ez a lényeg. Én tényleg úgy voltam vele, hogy nem akarom Jihoval csinálni amíg nincs rá készen, főleg akkor nem amikor lázas vagyok. Még egy csövessel is le feküdtem volna, hogy Neki ne fájjon. Tényleg nem akartam, hogy rossz emlékként maradjon meg neki az első alkalma. Gyengéd akarok vele lenni és nem erőszakos. Nem értem Ő miért nem érti meg, mennyivel megkönnyítette most nekünk a dolgot Isa.

-Egy ideje nem hallunk felőle semmit. -magyarázom, és keserű mosolyra húzom számat.

-És nem is keresitek? Mi van ha baja esett, vagy elrabolták? -aggodalmaskodik tovább a farkaslány.

-De. Keressük...Eddig van egy rendszámunk és tudjuk, hogy Ran a vezetéknevük azoknak akiknél van. Más nincs. -gondolja végig Jin hyung miközben válaszol.

-De ez is hiába. Nem találtunk semmit. -teszi hozzá Joon.

-Mindenhol utána néztetek ennek a névnek? Nem olyan gyakori. -kérdezget tovább a lány. talán még ebben is tud segíteni. Tényleg megváltozott. Vagy eddig is ilyen volt, csak nem vettük észre?

-Aha. De semmit nem írnak róla. -ásít nagyot Jin. -Alig aludtunk valmait, mert Tae kitalálta, hogy google térképpel járjuk át seoul összes utcáját, hátha találunk egy olyan autót, amilyet ő leírt. -meséli unottan hyung. Nem hiszem hogy tetszett neki ez a keresési mód.

-Könyvtárban próbáltátok már? -néz végig rajtunk Isa, mire mind össze nézünk.

-Nem. -pislog nagyokat Joon és biztos vagyok benne, hogy magában ezerszer elátkozta magát, hogy ez nem jutott még eszébe.

Igaz, én eddig nem nagyon vettem ki a részem a nagy JungKook utáni nyomozásban, de minden nap hívtam és rá is írtam többször, mivel pedig még mindig nem válaszolt így kezdek én is aggódni érte. Tényleg fura, hogy még mindig semmi hír róla. Mintha elnyelte volna a föld, vagy nem is tudom.

-Akkor irány a könyvtár. -jelenti ki Jimin izgatottan.

-Most? -csodálkozik Yoongs.

-Mikor máskor? Nem ráér mindenki? -nevetek fel. Teljesen egyet értek a kis vattacukorral.

-Hát oké. Akkor irány a könyvtár. -egyezik bele Joon hyung is.

-Ezt gyorsan megbeszéltük. -vigyorog boldogan Isa. -Annyira örülök, hogy ez nekem jutott az eszembe és segíthetek. Talán még elválaszthatatlan barátok is lehetünk. -mosolyog feldobottan.