𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 𝕔𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́2⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫39.🍓

Yoongi szemszögéből:

A városháza turista csapathoz csatlakozás simán ment. Jimin jelentkezett rá és mint egy igazi turista, kezében egy kamerával jött a helyszínre.

-Minek hoztad ezt Jibe? -mutatok a készülékre.

-Ne már Cicus... Ne rontsd el a hangulatoooot! Meg szeretném örökíteni az eseményeket. -magyarázza lebiggyesztett ajkakkal.

Pontosan tudom hogy ha azt mondanám neki, hogy tegye el, vagy hogy dobja ki, ő megtenné értem, hiába mást szeretne.

-Jó. Hozd. -egyezek bele végül.

Nem kellett sokat várnunk, és a túra csoport vezetője megérkezett.
Megtörtént a szokásos bemutatkozás és megindult a menet.
Az épület bazi nagy, és úgy érzem, hogy fél napunk rá fog menni.

Az idegen vezető sorra mutatja a termeket és a kiállított város történetéhez kapcsolódó dolgokat, én pedig próbálok minél több felé figyelni.

-Park Jimin! -fordulok dühösen a mellettem lévőhöz, aki végig a fejembe nyomta azt a kamerát.
Szavam hangosabbra sikeredett így mindenki elcsendesedett és ránk kezdenek figyelni.

Párom megszeppenve néz szemeimbe és a kezében tartott kamerát lassan leengedi, majd a háta mögé rejti.

A tömeg egy idő után ismét elnézett rólunk, mialatt mi csak fürkésztük egymás tekintetét egészen míg Jimin a földet nem kezdte tanulmányozni.

-Figyelnünk kell, nem szórakozni jöttünk. Hasznos lehet ha videózol mindent hogy utólag vissza nézhessük és megfigyeljük hogy van e rajta valami amit nem vettünk itt észre. Viszont ha az arcomba nyomod, nem elég hogy nem lesz semmi hasznos, de még engem se hagysz koncentrálni! -próbálom elmagyarázni neki, úgy hogy nem emelem meg jobban rá a hangomat.

-Bocsánat... -motyogja és mintha mi sem történt volna, tovább indult, immár a város házat videózva.

Ez... Elég jól ment.
Szóval ideje vissza térni az ősi írásra.

Amennyire csak tudtam, ismét elkezdtem keresni azt ami miatt itt vagyunk, de így is észrevettem, hogy Jimin még mindig engem videóz néha.

-A párom nagyon bele mélyedt a témába. -hallom meg Jimin felém közeledő hangját. -Mit gondolsz Yoo cica? Itt lesz az irat, amit keresünk? -tartja tőlem távolabb, de ugyan úgy rám szegezve a kamerát, és vigyorogva teszi fel kérdéseit.

-Ne szórakozz! És megbeszéltük, hogy nyilvánosság előtt nincs "Yoo cica". -teszem magam elé a kezem, hogy amennyire csak tudom, kitakarjam magamat a kamera látószögéből. Nem értem miért kell ezt csinálnia. Mire jó hogy ezzel a hülye kamerával engem filmez?

-Te kezdted a bejáratnál. Te hívtál először "Jibe"-nek, hiába voltak mások is az utcán. -vágja vissza egyből magabiztosan. Még csak fél óra telhetett el, hogy nyerte vissza a bátorságát és hangulatát? -Szóval? Mit gondolsz? Mit mond a macskás megérzésed? -kérdi nevetgélve, vissza térve az eredeti témához.

-Eddig nem találtam semmit. És nincs "macskás megérzésem". Szerintem nincs itt, szóval tedd el azt a kamerát. -mutatok a készülékre unottan. Nem szeretem ha videóznak, és még mindig nem értem, hogy ez miért jó most neki. Ott a telefonja, ha már videóz, miért nem a telefonnal? Ennek semmi értelme.

-És mint más cicák, te is mindig talpra esel? -jön egy teljesen más témájú kérdés, aminél nagyobb hülyeséget még nem hallottam. Nap mint nap együtt vagyunk, és mindent tud rólam, mégis hirtelen ilyen hülyeségbe kezd bele. Mint egy macskás dokumentum film, vagy nem is tudom mi. ÉN NEM VAGYOK CICA!

-Ez hülyeség. Nem vagyok macska, szóval nem hiszem, és ezt te is tudod, úgyhogy hagyd abba. Csak neked hagyom hogy így hívj, és ettől még nem kell kihasználnod! Utoljára szólok a kamera miatt! -próbálom megtartani hideg vérem. Nem akadhatok ki, és ordibálhatok ennyi ember előtt, ráadásul megígértem neki, hogy megváltozok...
Nem lehetek forró fejű, mert megbántom, és elveszítem...